Mastodon

Mezszámok és nevek, valamint egy kurflival a Lépcsős kocsma

Abass-Zsótér a kispesti Ablak-Zsiráf.

A mezek úgy általában nem, azonban a mezszámok és a mezszámok mögötti emberek mindig érdekeltek. Eördögh Andrison például jó röhögtem, hogy a 66-ost választotta, és ezt megtartotta Tatabányán is. Aztán ott van a 69-es, amit mindig érdemes figyelni, hogy ki visel, mert valószínűleg a keret legkellemetlenebb, magát humorosnak gondoló figuráján találjuk.

Érdekes még a harc a 7-es, 8-as, 9-es és 11-es mezekért, némelyik év közben is gazdát váltott. A 11-es például hatszor is az elmúlt tizenkilenc idényben.

Aztán ott van az örökség kérdése. Például Vernes (VR7) idén a 77-es mezt választotta, amit előtte egyedül Nagy Geri viselt. Vernes korábban a 18-asban kezdett, majd 2010/11-ben átvette Vólenttől a 7-est, és egy rövid intermezzót (Ontivero) kivéve viselte egészen 2016/17-ig, amikor átadta Lanzafaménak. A 77 valószínűleg ebből a 7-es miatt jött.

Szintén nehéz örökség a 24 (Kamber), 25 (Lovric), 36 (Baráth Botond), a 71 (Kemenes) vagy mondjuk a 79 (Genito, 2020/21-ben egy meccsen viselte Pekár a padon), amiket az itt említett játékosok visszavonulása/távozása óta nem viselt senki. Számok, amik összenőttek a viselőjükkel.

Másik észrevétel, hogy az elmúlt években divat lett a 80 fölötti számokat adni a fiataloknak. Volt olyan év, hogy a 80-99 tartományból mindössze négy szám volt szabadon. Idén viszont mindössze négyen vannak 80 fölött: Tujvel, Gyetván Farkas Balázs és Pekár.

“Mezszámok és nevek, valamint egy kurflival a Lépcsős kocsma” bővebben

Az én Kispest-Honvéd-sztorim XXI. – 2007 tavasz.

cimkeporigohuMielőtt nyárig pihenőre vonulna, folytatódik személyes retrospektív sorozatunk. A sorozat természetéből fakadóan továbbra is sok-sok szubjektumra számítsatok, és mivel eddig is pusztán emlékezetből írtam a szériát, amely metóduson nem is változtatok, előfordulhatnak tárgyi tévedések, amelyek javítására, de még inkább a saját élmények megosztására továbbra is szeretettel várjuk a kommenteket, hisz főleg azoktól lesz élő, izgalmas a sorozat.

Mai epizódunk tárgya végre egy örömteli félév, 2007 MK-meneteléstől bódult tavasza talán az utolsó abszolút “happy” félszezon, amit a közelmúltban átélhettünk. Egy pár hónapra megint profi klubnak, az egyik legnagyobb hazai csapatnak kezdett tűnni a Kispest, olyan alakulatnak, aminek mi mindig is látni akartuk Őt – és annak is láttuk a szívünkben. Csak a valóság, az mutatott mást. De végre ebben a félévben igazi tündérmese jött a pályán, ami bizony nagyon is kijárt megtépázott Honvédos önbecsülésünknek, bizony. Nézzük hát az örvendetes események krónikáját. “Az én Kispest-Honvéd-sztorim XXI. – 2007 tavasz.” bővebben

Az én Kispest-Honvéd-sztorim XVIII. rész. 2005 ősz.

ujstab_bashuFolytatódik, ezúttal már az új, taccs.hu-s otthonunkban a retrospektív sorozatunk. Továbbra is sok-sok szubjektumra számítsatok, és mivel eddig is pusztán emlékezetből írtam a szériát, amely metóduson nem is változtatok, előfordulhatnak tárgyi tévedések, amelyek javítására, de még inkább a saját élmények megosztására továbbra is szeretettel várjuk a kommenteket, hisz főleg azoktól lesz élő, izgalmas a sorozat. Ki kell emelni, hogy a mai fotóanyag jelentős része (így a friss stábról készült címkép is, emitt balra fenn) a Honvéd-drukkerek körében legendás egykori basildon.hu oldalról származik, az oldalnévadó, műfajában elsőként a csapatot és a tábort mindenhova követő szurkoló-fotós munkáját dicsérve. Ezúton is köszönet neki azokért az évekért/képekért.

Időutazásunk mai fókusza a 2005-06-os idény őszi féléve, az NB1-en átszáguldó kecskeszakállal, amikor is a hazai edzői társadalomnak kollektíve fekszi meg a gyomrát a toszkán pestós penne, amikor Taki Zoli végre úgy döntött, ő most beérett és húzóemberré válik, amikor Genike és Miro brácsázott a brazil prímás, Alves alá, és juniorok sora (Csobánki, Lázár, Kovács Zoli) mutatta meg, hogy nem vall szégyent a szükségfiatalítás ellenére. Jó ősz volt ez, srácok, jó kis ősz! “Az én Kispest-Honvéd-sztorim XVIII. rész. 2005 ősz.” bővebben

Az én Kispest-Honvéd sztorim. XVII. rész. 2005 tavasz.

kozarek_nsohuFolytatódik, ezúttal már az új, taccs.hu-s otthonunkban a retrospektív sorozatunk. Továbbra is sok-sok szubjektumra számítsatok, és mivel eddig is pusztán emlékezetből írtam a szériát, amely metóduson nem is változtatok, előfordulhatnak tárgyi tévedések, amelyek javítására, de még inkább a saját élmények megosztására továbbra is szeretettel várjuk a kommenteket, hisz főleg azoktól lesz élő, izgalmas a sorozat.

A mai epizódunkban 2005 igazából-semmi-különös tavaszára tekintünk vissza. Az ősszel már pedzegett csappanó lelkesedés sajnos itt sem kapott sokkal jobban lángra, amiért persze Pini is megtett minden tőle telhetőt. Értem ezalatt a belbecset (a keret szisztematikus legatyásítását), és a külcsínt (stadion, gyepszőnyeg, mezek) egyaránt, az állandóan belengetett pénztelenségi hírekről nem is szólva. A Blikk pl. ekkoriban élcelődött azon, hogy a Téglaégető úti utánpótlás-telepünkön egeret talált az öltözőben az egyik ifjonc. Mindegy, azért vágjunk bele, néhány sztori (mozambiki légió, könnygázban gazdag MK-negyeddöntő, bemákolt Budó a nyíregyi tribünön) ekkoriban is akadt. “Az én Kispest-Honvéd sztorim. XVII. rész. 2005 tavasz.” bővebben

Az én Kispest-Honvéd sztorim, XVI. rész. 2004 ősz.

mabelFolytatódik, ezúttal már az új, taccs.hu-s otthonunkban a retrospektív sorozatunk. Továbbra is sok-sok szubjektumra számítsatok, és mivel eddig is pusztán emlékezetből írtam a szériát, amely metóduson nem is változtatok, előfordulhatnak tárgyi tévedések, amelyek javítására, de még inkább a saját élmények megosztására továbbra is szeretettel várjuk a kommenteket, hisz főleg azoktól lesz élő, izgalmas a sorozat.

A mai részben 2004 őszére fordulunk rá, amikor egy sikerektől hangos idény után ismerős fordulat következett be, egy trademarkos kispesti szürkület, de hát erről is meg kell emlékezni, ugye… Nőt, kocsit cserélhetsz, klubot soha, ahogy a klasszikus mondja, azaz a penetránsabb idényekben is a Honvéd a mi csapatunk, nem csak a sikerekkor. Hajtás után megyünk az őszbe, sok-sok lankadt szárnyú vörös-fekete tollú héjamadár (Ady nagy kedvenc. Nem csak az út, a költő is.). “Az én Kispest-Honvéd sztorim, XVI. rész. 2004 ősz.” bővebben