ugyanis az elmúlt napokban elhavazás áldozata lettem, amire egyrész a szociális életem fellendítésével próbáltam reagálni, valamint a valódi elhavazástól való félelmemben, impulzusdöntéssel vettem egy átmeneti kabátot, amiről már az első viselés során kiderült, hogy inkább téli lesz az. Cserébe a Honvédkára igazából annyi időm se volt, hogy a mellettem ülő, szintén kispestes kollégával legalább kibeszéljük Holcsikát, Batik gólját, sőt, a kettejük egymást felrúgó megoldásáról se esett egy árva szó sem. Elmentünk mellette minden mással foglalkozva.
„Nagy tisztesség ez nekünk, Király Gábor visszavonultatása” bővebben
Adott egy rendezvénysorozat, ami igazából élőben jó, szavakban visszaadni nem nagyon lehet, és nem is érdemes.
Akár „Békebeli esték” cím alatt is futtathattam volna a posztot a klasszikus RW-i érzelmi húrpengetés és hangulatfetisizálás oltárán áldozva. Tegnap ugyanis második részéhez ért a tavaly még Csábi Jocóval elindított Kispesti Futballházi Esték sorozat (nem ez a hivatalos neve a rendezvénynek, csak én aggattam most rá, de kb. lefedi a lényeget), ezúttal emelve a tétet és egyből két vendéggel próbálkozva, mégpedig a mindenkori kispesti gólvonal elől.
