Mastodon

Címke: Kisvárda

Mi vagyunk az a király, aki már Mohácsra menet belefullad a Csele-patakba

Bp. Honvéd – Kisvárda 0-1 // osztályozókönyv

Kezd nyomasztó lenni. Eleve az, hogy képtelenek vagyunk megverni a Kisvárdát, hogy képtelenek vagyunk tisztességes eredményt elérni hazai pályán, hogy az idei, masszívan alsópolcos piros-fekete mezünktől nem csupán esztétikai undor fog el, hanem a páni félelem, amikor kifutunk benne a pályára. És képtelenek vagyunk változtatni. Ragaszkodunk a bevett hülyeségeinkhez*.

*_ könnyen lehet, hogy petíciót fogok indítani a mez használata ellen.

Rendben, az egész meccsen volt talán egy helyzetünk, ami valamivel kevesebb, mint a Kisvárdának, vagyis tök jogosan érezhette azt minden érdeklődő, hogy ha valamiről elnevezték a gólnélküli döntetleneket, akkor az egész biztos az ilyen nulla-nullák miatt történt. Olyan erőket, ami egy mérkőzés eldöntéséhez általában szükséges, egyik csapat se nagyon mozgatott meg, vélhetően különböző okokból. Vagy mert eleve nem rendelkezik vele, vagy mert szándékosan, hovatovább taktikai okokból elengedte.

„Mi vagyunk az a király, aki már Mohácsra menet belefullad a Csele-patakba” bővebben

Kisvárdára csak kibeszélő jut, mert egyszerűen nem tudnánk mit mondani

Kisvárda – Bp. Honvéd

  • a héten volt nálunk egy edzőcsere. (a Bohócliga íratlan szabályai szerint az új edző az első meccsét megnyeri!)
  • nem merek edzőváltást írni, mert Pisont eddig is benne volt a stábban, ahogy a stáb is maradt, csak Bódog került ki a rendszerből.
  • állítólag a Kisvárdából többen is hiányoznak majd víruspara miatt.
  • Lovric öt sárga miatt eltiltott.
  • nyerni kell.
  • tényleg nem tudjuk mi lesz, mit várhatunk egyáltalán.

A házi góllövőlistánkat holtversenyben vezeti: Kisvárdai Öngól

Bp. Honvéd – Kisvárda 1-2 // osztályozókönyv

Azt mondja Bódog az NSO tudósítása szerint, hogy „(…) az előző idénytől eltérő játékot akar megvalósítani a Honvédnál, amelyet a felkészülés alatt gyakoroltak, s abban a hat hétben részben működött. De ha nincs meg ebben a hit, akkor változtatni kell, mert a játékosok nem merik felvállalni, amit kér tőlük. Úgy látja, ami eddig aránylag működött, az most nehezükre esik, pedig az akarattal nincs gond. Néha olyan érzése van, hogy mennek előre, de kicsit eszetlenül.”

Vagyis alig telt el három tétmeccs, és kiderült, se gegenpressing, se gyémánt, se semmi, mert a játékosok vagy nem képesek rá, vagy nem ehhez vannak szok(tat)va. Vagy – és remélem erre van a legkisebb sansz – nem lett nekik rendesen elmagyarázva, leoktatva, begyakorolva.

A kilencvenes-kétezres évek legszánalmasabb vergődésére hasonlító meccset játszottunk. Igaz, akkor nem volt valódi tulaja a klubnak, nem igazoltunk válogatottakat, nem volt akadémia, nem volt felnőttprogram, nem volt semmi, csak rohadó lelátók, kilátástalanság és Müller Krisztián. Ennyit a hurráhangultról.

„A házi góllövőlistánkat holtversenyben vezeti: Kisvárdai Öngól” bővebben

Kibeszélő a Kispest-Kisvárdára

Hogy ne rontsuk el a Turku-élményt az előző posztban.

  • Bódog Kisvárdáról jött;
  • Dajka Kisvárdáról jött;
  • Supka Kisvárdára ment;
  • a héten az NB III-as csapatnak két meccse is elmaradt, az első hivatalosan is koronás eset miatt;
  • ketten koronásak a keretből, de nem tudjuk kik azok (személyes adat);
  • csütörtökön megsérült Baráth, és sérült volt Tamás (tudtuk meg az MLSZ-től)
  • a felnőtt és a fakó együtt edz (felnőtt program via Urbányi), vagyis ha az egyikben korona van, akkor nincs olyan, hogy másik;
  • a koronásokat elkülönítették;
  • a szurkoló pedig nem tehet mást, mint nézegeti a névsorokat és próbál okos lenni.

Sorra jönnek a történelmi vereségek, felelős meg sehol

Bp. Honvéd – Kisvárda 1-5

Egyik nagyapám mondta volt: szarnak, bajnak nincs gazdája. Mondták és mondják még rajta kívül sokan, azonban a lényeg, hogy az öreget egyáltalán nem hatotta meg a labdarúgás, vagyis feltételezhetem, hogy a mondás az élet majd’ összes területére érvényes kell legyen. Így a futballra is.

Amikor játékost kell bejelenteni, valaki mindig mosolyog a fotókon. Ha mobilapplikációt jelentünk be (az elmúlt fél-háromnegyed év emblematikus csúcsterméke!), akkor hosszú, részben önfényezős pr-cikkben megyünk ki a sportlapba. Ha szép az idő, és épp vannak eredmények, akkor előkerülünk valahonnan, nyilatkozunk kicsit, a célok változatlanok, a legnagyobbakkal akarunk versenyezni, igaz, mégsem most, legyen inkább pár éven belül.

„Sorra jönnek a történelmi vereségek, felelős meg sehol” bővebben