mert célunk csak egy van
Amúgy milyen istenverte agyban foganhatott meg a gondolat, hogy a harmadik számú, történetesen pont narancssárga mezünkben játsszunk Felcsúton? Az ellenfél fehérben, szóval simán használhattuk volna a szokásos piros-fekete csíkozásút, ami azért mégis Kispest.
Remélem elégetjük a g*cibe ezt a szerelést, mert eddig kettőből semmi a mérlege. Diósgyőrben ebben cselezte be magát a saját kapunk elé Vernes, majd adott gólpasszt Bacsának.
Ketten az instagramra is feltették, és a kék háttérből arra következtetünk, hogy talán valami faszányos kis grafikai elemekkel felturbózott képsor lesz belőle a klubhonlapon, vagy az induló m4 sportcsatornán, ahol a pletyi szerint a közvetítések lesznek.
“Tegnap fotózták a csapatot” bővebben
A vicces kedvű Bp. Honvéd néhány apró hibát rejtett el a két kép között. Találd meg mindet!
Kis pihenés nektek az utóbbi hetek beszámoló-statisztika-beharang verklijében, és kis pihenés a meló miatt hetek óta néma RW-nek egy poszt képében. Néhány hete olvashattunk hanta tollából egy figyelemreméltó ismertetést a taccs.hu-n egy fiktív magyar válogatott mezről. Sütő András formatervező (hogy hivatalosak legyünk… – nem hivatalosan pedig blogfejlécünk és arculatunk tervezője) volt felelős a mezfantázia elkövetéséért, és a pusztán játékból Tisza márkába öntött félig retro, félig nagyon is mai válogatottmez-kreáció bizony nem is kapott rossz visszhangokat az olvasói körben. Emberünk azonban nemcsak designer, hanem méginkább Honvédos is, így nagy téteket mertünk volna tenni arra szerkesztőségileg, hogy előbb-utóbb kipattan a fejéből egy Kispest szerelés ötlete is. Kipattant, úgyhogy ezt most elétek tárjuk.
Tervezőnk a klasszikus csapatmez-hármasban (hazai, vendég, extra vendég) gondolkozott, főmezként vissza is hozva a csíkos megoldást, meg nem is, vendégként pedig egyrészt egy klasszik fehér, másrészt a “szokásostól markánsan elütő” verzióként egy sárga megoldás rajzolódott ki a laptopképernyőn.
És nem mondhatjuk, hogy e tervek csak úgy lógnak a levegőben… mindhárom mezben ott figyel a közelebbi vagy távolabbi múltunk, egy-egy sikeresebb korszakunk mementóiként, ugyanakkor nem érezni rajtuk a sokszor elcsépeltté váló, izzadságszagú tucatretro-hullámot.
A főmez (fent) hármas osztatú megoldása ugyan elsőre inkább Ajax/Arsenal/PSG, semmint mindenkori Milan vagy ’93-mas Matchwinner csíkozás, de ha nagyon megerőltetjük magunkat, valahol a ’94-’96-os giga-Diadoránk ugrik be, a finom fehér választóvonal alkalmazása miatt. A fehér váltótárs jóval régebbre, Puskásék világverő Honvédjához repítenek vissza az ultimatív klassziker BHSE keresztcsíkozással – de fiatalabb drukkereinknek is könnyű azonosulási pontot kínál az NB1B-s diadalmas idényünkre való relfexióval!
A harmadik mez tradíciója Kispesten nem túl erős, igazából kettő ilyenre emlékszem, ami hosszabb karriert futott be, mint egy meccs: a 2007-es MK-győztes Hummel fekete (de ez sem szerepelt talán tíznél többször), illetve újfent a “Gösseres Diadora” sárgája, ami viszont ott van minden idők legjobb váltómezei közt itthon, nemcsak Kispest-viszonylatban. Hát erre tekint vissza tervezőnk ezzel a 3. mezzel, a két oroszlán feloktrojálása a fölső két oldalára pedig amilyen giccsesnek hangzik látatlanban, annyira csecse lett renderelve. Riszpekt az ötletért.
Külön felhívnánk a figyelmet a -nem találok rá jobb szót- hihetetlenmód gusztusos nyakmegoldásra (elöl, hátul) és a nadrágdíszítésekre. Különösen a fehér away mez nadrágon a vörös-fekete Tisza logók tetszetősek a szemnek!
Lehet, hogy elfogultak vagyunk, de ha valami tér-idő-kontinuum csavarodás miatti alternatív valóságban teremnénk, és ebben a szettben pompázna a csapat, hát nagy erőkkel indulnék old Babar úr boltjába – és, amilyen súlyos arc vagyok, azt hiszem fél éven belül mindhármat megvenném. Ennél nem tudok többet mondani, kérem kapcsolja ki.
Jó nézegetést. (Bővebben itt illetve már itt).
Forrás: http://www.behance.net/sutoand
Ismét az értelmetlen statisztikák és a Honvéd közös szerelmeseihez szeretnénk szólni egy poszttal, amiben nem kisebb témát érintünk, mint a miben játsszon a csapat, ha meccset?
Azon gondolkodtunk, hogy az nem lehet, hogy nincs összefüggés a teljesítmény és az outfit között. Idén új mezszállítója van a csapatnak, a szurkolók körében csak csivavának emlegetett olasz Givova, ami egyrészt ugyebár megoszt, mert kinek szép, kinek meg nem tetszik, másrészt viszont semmit sem tudunk a hatékonyságáról. Nekem személy szerint tud tetszeni, ha távolról nézem, mert egységes képe van, és a harántcsíkos fehéren nem jön ki annyira, hogy a harántcsík bizony ezüst és élénkpiros. Amúgy az egyik nacink is élénkpiros, ahogy az egyik sportszárunk is, de azok valahogy jól sikerültek. Szóval furi a helyzet, de úgysem erről lesz szó, mert az, hogy mi szép és mi nem, az teljesen lényegtelen a futball szempontjából. A szépség nem lehet statisztika!
Kezdjük mondjuk az alapokkal: a kombinációk számosságával. A kombinációk számosságához viszont szükségünk van arra, hogy tudjuk, miből mivel lehet számolni, vagyis milyen színű mezünk, nadrágunk és sportszárunk van, mert ebből a háromból áll össze a kinézet. Tehát:
A kombinációk száma ennyi adatból viszonylag könnyen kiszámítható: mezből kétfélét választhatunk, hozzá nadrágot szintén kettőből, és sportszárat is ugyanúgy. Számokkal kifejezve: 2*2*2=8, azaz nyolcféle megoldás jöhet ki.
Következő lépés, hogy megvizsgáljuk, ezekből a kombinációkból melyiket használtuk már fel. Fontos és érdekes tudnivaló, hogy eddig hat különféle változattal kísérleteztünk, vagyis a csapat vagy nagyon hisz a babonákban, vagy valaki nagyon keresi azt az állapotot, ahol még saját maga számára is meg tudja indokolni: szép ez a csivava. Tizenkét mérkőzés alatt elpattintottunk tehát a nyolc lehetőségből hatot, amihez egy további rétegérdeklődésre figyelmet tartó tényt is hozzáfűznék, hogy ebből a hatból ötöt idegenben próbáltunk ki. A siófoki nyitófordulóban debütált az új gyártó, azaz az első még elfogadható, de az már felettébb érdekes, hogy Pápán, a 11. fordulóban volt az első olyan idegenbeli meccsünk, ahol valamelyik már korábban használt kombinációban léptünk pályára. (Nyugi, azért maradt még bennünk tartalék, és a Dózsa ellen megint új kombót avattunk a legutóbbi körben.)
Vegyük is sorra az imént említett hat összeállítást:
… és a kettő, amit még nem próbáltunk:
Mindez szép és jó, de mennyivel visz közelebb minket a Valóban Foglalkoztató Nagy Kérdéshez, miszerint melyik kombó mennyit ér? A témát több megközelítésben is meg lehet közelíteni, és mi így is fogunk eljárni, mert szükségesnek tartjuk, hogy a vizsgálat végére mindenki elfogadja, amit mondunk az fontos, és a klub meg tegyen eszerint, hogy az eredményesség visszatérjen. (A továbbiakban egyszerűsítünk, és csak a színek megnevezésével fogunk hivatkozni a kombókra, elhagyjuk a mez, nadrág, sportszár szavakat, de értelemszerűen mindig odagondoljuk őket.)
1. A kombókban összesen elért pontok száma
Ennél a kimutatásnál viszonylag könnyű a helyzetünk, ugyanis itt elég csak összeadni a fenti felsorolásban szereplő pontszámokat, hogy megkapjuk: a fehér-piros-piros kombóban szereztük a legtöbbet, méghozzá hetet. Második helyen a fekete-fekete-fekete található hattal, de a kép csalóka, ugyanis ebben a két kombóban 4-4 meccset játszottunk, míg a többi négyben összesen négyet.
2. A kombókban elért pontok átlaga
Ez a mutató már valamivel közelebb visz minket a dolgok lényegéhez, de még mindig nem elég pontos, hiszen négy kombóról továbbra is egy mérkőzés alapján állítunk valamit, ezért lehet az, hogy a Fehérvárott győztes és egyszer használt fehér-piros-fekete változat a maga hárompontos meccsátlagával bőven veri az 1,75-ös, de gyakran használt fehér-piros-pirosat.
3. Bontásban az egyes elemek
Vessük el azt a tényt, hogy ezek a kombók csak ezekben a kombókban használhatók, hiszen láthatjuk, a klub is úgy variálja, ahogy csak tudja, és nézzük meg, az egyes elemek hány pontosak, milyen átlagot hoznak, hátha ebből ki tudjuk számolni, melyik lenne a legideálisabb viselet.
Az rögtön látszik a felsorolásból, hogy a piros nadrág messze a legeredményesebb ruhadarabunk a maga 1,83-as pontátlagával. Ha ezt az értéket arányosítanánk a bajnokságra, akkor az 1,83*12(mérkőzés)-es számítással könnyedén megkapjuk, hogy 21,96, vagyis 22 pontos lenne, ami pediglen öttel több a jelenleginél, és egyenlő a harmadik helyen álló MTK eddig gyűjtött egységeivel. A piros nadrághoz tehát ragaszkodjunk!
A mez és a sportszár kérdése a nadrágnál jóval fogósabb, hiszen láthatjuk, az átlagok között mindössze három század az eltérés, amire a legtöbb helyen már azt mondanák: ugyanannyi. Mivel jobb ötletünk nincs, így segítségül hívjuk a már eldöntött nadrágot, és megkérdezzük tőle, hogy ő milyen színezetű szendvicsben érzi a legjobban magát? (Magyarán leszűkítjük a problémát arra, hogy a piros nadrághoz hordott mezek és sportszárak milyen eredményességet tudnak, hátha úgy majd tudunk dönteni.)
A piros nadrágot hatszor viseltük, hozzá fehér mezt ötször, feketét egyszer; piros sportszárat négyszer, feketét pedig kétszer választottunk. Egy elemre értelmetlen átlagolni, így a meznél más döntési eljárást választva azt mondjuk, hogy hagyjuk a feketét, az úgyis csak egy ikszre volt jó az Újpest ellen, és válasszuk a Siófok, a Diósgyőr és a Vidi ellen győztes fehéret. Sportszárnál valamivel egyszerűbb a képlet, ugyanis a piros nadrághoz hordott piros sportszár négy meccsen 8 pontot gyűjtött, ami átlatban kettő, és ezzel nyert is.
Kimondhatjuk tehát, hogy ha a piros nadrágot alapnak vesszük, akkor a fehér mez, piros sportszár választása indokolt lenne az eredményesség szempontjából! Ha viszont csak a natúr átlagokra hagyatkozunk, akkor a fehér-piros-fekete megoldást kellene választanunk, épp azt, amit eddig csak egyszer, a Vidi elverésekor viseltünk. Két út, nehéz döntés, de legalább annyit elértünk, hogy az eddig felmerült hatot a harmadára szűkítettük.
4. Kombók és átlagok
Az előző pont végére sikerült eredményt elérnünk, mi viszont ennyivel nem nyugszunk meg, inkább megnézzük, hogy az egyes viselt és a viselésre még váró kombók milyen valós, illetve hipotetikus pontszámokat eredményezhetnek a csapatnak. (A számok jelentését ld. a 3. pontban.)
Az eredmény cseppet sem meglepő. Az elemszámok figyelembe vételével végzett korábbi számításainkkal párhuzamosan itt is az jött ki, hogy a legjobb választás a fehér-piros-fekete, valamint a fehér-piros-piros lenne, annyi extrával, hogy bejött melléjük a legutóbb kipróbált fekete-piros-fekete, és a még ki sem próbált fekete-piros-piros. Azt már látjuk, hogy a többi kombó nagyjából három tizeddel marad le, ami elsőre kevésnek tűnhet, de egy bajnokságra vetítve a sok kicsi sokra megy, és 0,3*30=9 pont mínuszt eredményez. Az pedig nem kevés. Sőt, így vissza lehetne hozni a Pápa, Kecskemét és Pécs ellen elhülyéskedett pontokat.
Az eddig gyűjtött 17 pontunkra lehet mondani, hogy reális, de mi hozzátennénk, hogy fehér-piros-feketében mindez 1,56*12=18,72, vagyis nagyjából 19 lenne, mi pedig nem hatodikok, hanem negyedikek. De ugyanakkor azt is köszönjük, hogy a fekete-fekete-piros kombót eddig talonban hagytuk, az 1,27*12=15,24 csak a tizedik helyhez lenne elég. Láthatjuk mennyit számít a mez, a legjobbnak és a legrosszabbnak tűnő kombó között már most négy pont, és hat helyezés a differencia!
Kedves klubvezetés, tessenek minket figyelmesen olvasni, mert épp most írtuk le a negyedik hely biztos receptjét, és tudjuk, ez még csak a minimum, mert egyelőre ott tartunk, hogy csak a mezeket vittük ki a pályára, és letettük a másfél megszerzett pont alapjait, hogy a srácok majd kikerekíthessék bármikor háromra. Mindent azért mi sem tudhatunk.
(Akiket izgatnak a nyers adatok, ezen a linken elérhetik azt a táblázatot, amiből dolgoztunk.)
képek: 1909foto.hu, dvsc.hu
