A meccs szöveges értékelése itt olvasható.
Szerző: végh hanta
Ezt vártuk azt’ mégsem jó…
Előzetesen, valljuk meg, “kiegyezős” volt ez az 1:1. Itthon úgyis nézhetetlenek harmatosak vagyunk, idegenben meg megállíthatatlanok, szóval csak nyerjünk a lilák ellen, itthon meg egy X már királyi a Győr ellen. A különböző Kispest-related vagy sima NB I orientáltságú szurkolói fórumok hasonlóképp vélekedtek, szóval aláírtuk volna ezt előre…. Ehhez képest…
Az első játékrész igazolta is a várakozásokat. Állóháború, merev arcvonalak, toporzékoló és bírót kárhoztató Pintér, 90%-ban nyugodtan ülő, 10%-ban teátrálisan hepciáskodó Morales. Egy Hajdú szabadrúgás itt, egy Bougherra lesgól ott, Holé Sándor Bozsik-beli vendéglátás vezető új sálban grasszál a korzón, ennyi. Nem sok. A 2000-res évek elején még legendás korzó-közönség is hozzászürkült a csapathoz, mindössze egy fáradt “Szökellj, gazellám” borízű hangzott fel egy gyorsan hamvába haló Abbass elfutási kísérletnél… Nem az igazi.
A második félidő is hasonlóan indult, beigazolódni látszott tehát a hantai jóslat az ORTT által nézhetetlenné minősítendő meccsről, azonban érkezik egy Abass villanás, és jön a tizi. Hajdú beveri, OK. Utána megkattant a csapat vagy mi, mert elindultunk lendületesen támadni. A hangulat is kezdte elérni a lelátón egy ’90-es évek végi Kispest-Stadler szintjét az addigi csöndes szemlélődés helyett, s Bojtor Laci dupla kísérleténél már némi meccshangulat is vibrált a levegőben. Támadunk, toljuk, itthon, el sem hiszem! Aztán a kihagyott helyzetek megbosszulják magukat, jön a menetrendszerű gól a semmiből, hogy a végén hiába fussunk az eredmény után.
Csak egy megjegyzés – Sisa trénert azért kárhoztattuk, hogy a csapat 90%-a a saját térfelén játszik sóbálványt támadáskor, ehhez képest most 1:0-nál hasonló pörformanszot tolt a csapat, a mozgáskoordinációs zavarokkal küzdő Rouani egyedül rohangált az előrevágott indítások után míg a többi 9 mezőnyjátákos a saját térfelünkről szurkolt. Majd a bekapott gól után megint mentünk előre. De miért kellett azt megvárni, könyörgöm?
A sajtótáj komor hangulatban zajlott, Massimo mester egy érdekes onemanshow-val is előrukkolt, mondván maksziriszpekt a játékosok felé akik ilyen nehéz körülmények között (áthallással értsd: némi bérutalási transzferproblémák) is “very disciplined” és “very concentrated”, szóval számára ők a világ legjobb játékosai. Kíváncsi leszek ha ez holnap kijön a NS-ben, Hemy papa mikor rendeli be dorgálásra a derék taljánt. Amúgy nem tudja hogy örüljön az egy pontnak vagy ne. De inkább örül. Újpest ellen derby lesz. Ha elég “disciplined”-ek és “concentrated”-ek leszünk, bármi is lehet.
Pintér is örült és a bírót sem piszkálta, köszönjük.
Szóval előre kiegyeztünk volna, így utólag a második félidő eleji flúgos futam miatt már savanyúnak tűnik az egy pont meg a posztíráshoz leküldött Staropramen.
Osztályozókönyv a tovább után.
KEMENES Igazából sokszor nem kellett védenie, néhány beadást biztosan lehúzott, de a gólnál bizonytalannak tűnt. 5
TAKÁCS Iszonyatosan hajtott megint. Lassan az egyik kedvencemmé avanzsál. A sok hajtásba hiba is csúszik – ez most is megvolt -, de néhány nagy szerelés most 6-ost ér.
BOTIS Magabiztos, kemény, ennyi kellett ma is. 6
DEBRECENI Úgy látszik kezd magára találni, magabiztos volt, egy hajmeresztő megoldással csupán. Hajrá, hajrá, jó formában Cuerdánál jobb megoldás! 6
HAJDÚ Gólt lőtt, biztosan védekezett, még talán egy kis plusz vezéregyéniség-fikcsi hiányzott a 3 pontunkhoz tőle is. 6-os azért simán.
HORVÁTH A. Nekem ő nagy rejtély. Ma is küzdött, ment, de olyan szürke az összkép mint a ’99 tavaszi, első Gálhidi érás Kispestünk kreativitása – ezzel az erővel egy akadémistát is nyomathatnánk a helyén. 5 Cseréje, Akassou állítólag fegyelmi okokból van jegelve mostanában, pedig beállása után megint bizonyította hogy van benne kraft – igaz az is látszik hogy kissé kiesett a játékból. 5
MOREIRA Először játszik végig értékelhetően általam végignézett meccset. Nagyot melózott a kis brászil, ahogy az egyöntetű véleményként megfogalmazódott a tribün alatt. Ennek ellenére valahogy még mindig nem érzem hogy legendás légiósunkként tartjuk majd számon 5 év múlva… 5
ABASS Ki hitte volna hogy egyszer alapember lesz, aki ki se lóg? Ma is hajtott, a labda kevésbé dadog nála mint 1 éve, de lesz még jobb is 6
BOJTOR Az örök jolly. Nem tudom milyen poszton nem játszattuk még, tán kapusként. Ezúttal a balszelet futotta be böcsülettel, és majdnem félistenné emelkedett, 10 mp-en belül a kapufa és egy győri láb is ellene volt. Hajtott, és bár mindig a régi idők focijának Kern Andrása, az örök tartalék ugrik be róla nem lehet nem szeretni, 6 [Itt tartunk, Dzsízösz Krájszt] Cseréje, Sadjo be se melegedhetett –..
DANILO Mikor a múlt héten az NS “kispesti gólzsákként aposztrofálta” bokán stöccöltem magam. Ma sajnos az átlagformáját hozta, tepert, küzdött de azok a fránya hosszú lábak ma sokszor borsot törtek az orra alá. 5
ROUANI A Swarovski kristály fülbevalója önmagában péklapátot ér, mindez jellegzetes, SZTK Ortopédia-érett mozgásával és labdakezelésével súlyosbítva lassan űberelhetetlen kategória, de Massimo megmondta, ez van, most őket kell szeretnünk. 5 Cseréje, Rufino nem kapott sok időt, és még mindig ká lassú (noha jól cselez) –.
MASSIMO maestro – Megint lehozta a kötelezőt, de a vezetés utáni visszaállást nem értem. Mindegy, ha a Megyerin nyerünk, kijár neki az extra Frutti di Mare pizza 5.5.
***
Ha minden igaz, hamarosan Bojtor és Takács interjúk a hivatalos honlapon, ha nem, akkor küldjük a linket.
***
A mérkőzés képei:
Nagy Gergő bombagólja a Pécsnek
Szerdán pótolták az NB2-es csapatunk Pécs elleni elmaradt mérkőzését. Videón a találkozó összefoglalója, valamint a “Nagy gólok”. (A pmfchu csatornájának jóvoltából.)
Honvéd MFA – PMFC 1-1 (g: Nagy Gergő ill., Nagy Olivér)
Honvéd – Győr beharangozó
Alapvetően nem szeretünk a Győrrel játszani. Az elmúlt években nem elég, hogy nem sikerült megverni őket, a meccsek is rendre iszonyatosan nézőtaszítóra, unalmasra sikeredtek. Az egyetlen kivétel a kupadöntő, ahol az odavágón legalább betaláltunk, otthon pedig annyian voltunk, hogy sorba kellett állni a büfében.
Talán ma máshogy lesz, lássuk a várakozásokat.
A Honvéd bármelyik csapatot simán elpicsázza, ha arról egy szakértő újságíró kijelenti: jobb a játékosállománya. Sima volt a Fradi, könnyed a Debrecen, nyögvenyelős de fix a Zete, Pakson nyerni tudtunk és a Videoton se volt komoly ellenfél Danilonak. Ezzel szemben képesek vagyunk kikapni otthon a Pápától, vagy a legalább harmatosnak nevezhető Kecskeméttől.
Ha minden igaz, a Győrt magasabban jegyzik, tehát az előjelek egyértelmű hazait feltételeznek.
Sajnos nem ennyire egyszerű a helyzet. A Győr valóban, és magyar szinten remek játékosállománnyal bír, ráadásul nyáron a nemzetközi mérkőzésein is megmutatta, ha akar, tud. A tavalyi Győrt szinte lehetetlen volt megverni, védekezése kimagaslóan a legjobb volt, gólt szerezni ellenük címlapot ért a sportlap vasárnapi számában. Idén azonban a Honvéd a tavalyi Győr. Az eddig lejátszott tizenkét meccsünk felén érintetlen maradt a hálónk, és egy kivétellel mindig betaláltunk az ellenfélébe. Egyszerű képlet, ha nem kapunk, és adunk, akkor a győzelem garantált.
Kérdés, este melyik arcát mutatja a Kispest?
Ha a hazai mutatóinkat nézzük, öt meccsen mindössze kétszer tudtunk győzni, ami nem sok, csak épp minőségi, mert a Zete és a Loki volt a Bozsik gyepén kifilézett áldozati bárány (valószínűleg ezért hurkások a debreceniek). A Győr idegenbe alapvetően szopni jár, hatból egyet sikerült csak megnyernie. Klasszikus filozófiai alapkérdés, mi lesz a legyőzhetetlen erővel, ha egy mindent felfogó fallal találkozik? Lefordítva, és alkalmazva a jelen problémára: mi lesz akkor, ha egy otthonában gyengébb csapat találkozik az idegenben alkalmatlannal? Ismerve Morales mestert, aki a catenaccio (ld. még: játék csatárok nélkül) és a célfutball közé egyenlőségjelet tesz, majd bőven megöntözi kecsöppel; és ismerve Pintér Attilát, aki centerhalfból nem lett pandúr, adja magát egy kínkeserves nyuszi-nyuszi.
Bp. Honvéd – Győri ETO
2010. november 4. 19h Bozsik-stadion
A Honvéd idénybeli hazai mutatója:
5m 2gy 0d 3v 6-8 6pt
A Győr idénybeli idegenbeli mutatója:
6m 1gy 2d 3v 8-10 5pt
A legutóbbi három év mérkőzései:
2007. 10. 20. Honvéd – Győr 2-2 (g: Hercegfalvi, Vincze)
2008. 05. 10. Győr – Honvéd 2-2 (g: Diego, Dobos)
2008. 08. 31. Győr – Honvéd 4-1 (g: Szmiljanics)
2009. 04. 03. Honvéd – Győr 0-0
2009. 08. 29. Győr – Honvéd 2-0
2010. 03. 20. Honvéd – Győr 0-0
(Képünkön a várható kezdőcsapat. Eltiltottunk, sérültünk nincs, a kispadon a következő játékosok kaphatnak helyet: Németh G., Cséke, Bajner, Sztokics, Bojtor, Cuerda, Horváth Adrián)
Zöld-sárga vörösök
Az alábbi, a Népszabadságban megjelent cikk nekünk, kispestieknek is tanulságos lehet, és talán ismerős a helyzet is…
“Zöld-sárga színekben pompázhat az Old Trafford, a manchesteri vörös ördögök stadionja, miután a United „lázadó” drukkerei hamarosan ilyen mezbe és sálba öltözve támogatják az együttest a meccseken.
A békétlenség oka, hogy a fanatikusok és a tulajdonos Glazer család között feszülő ellentétek kibékíthetetlennek tetszenek. A drukkerek azt szeretnék elérni, hogy új tulajdonos kezébe kerüljön a klub. Ideális megoldásnak azt tartanák, ha maguk a szurkolók kaparintanák meg a részvények többségét. Az óhajnak némi nyomatékot ad, hogy a civil szervezet mintegy 164 ezer tagot tudhat maga mögött. A mozgalom legfőbb célja, hogy olyan döntéshozók irányítsák a klubot, akiknek törekvései egybeesnek a drukkerek céljaival.
A „zöld-sárga” tiltakozás sem a véletlen műve: a szurkolók így kívánják hangsúlyozni feltétlen ragaszkodásukat a klub tradícióihoz. AzMU ugyanis a Newton Heath Lancashire and Yorkshire Railway Football Clubból nőtt ki, amely ilyen szín-összeállítású dresszben lépett pályára. A történelemlecke azonban a legkevésbé sem hatja meg a klubot irányító Glazer családot, amelyre főként azért dühösek a drukkerek, mert az egylet financiális helyzete, valamint a jövőképe egyaránt bizonytalan. Nem segítette elő a felhőtlen kapcsolatot az sem, hogy a „Love United, Hate Glazer” (Szeresd a Unitedet, gyűlöld Glazert!) feliratú transzparenssel tüntető szurkolókat egyszerűen kidobták a kupameccsek egyikéről.
A Manchester United Supporters Trust nevet viselő egyesület hosszú ideje keresett támogatót az alternatív termékek nagyüzemi gyártásához: a nonprofit szervezet tárgyaló delegációja a minap jutott egyezségre a városban székelő egyik céggel, így elkezdődhet a zöld-sárga ajándéktárgyak nagyüzemi gyártása és forgalmazása.”
(forrás: nol.hu)
A liverpooliak harcát pedig már meg sem említem…
A Kispest története – 1.rész
Már 1904. elején felbukkant egy-egy kezdeményezés Kispesten a labdarúgás meghonosítására. A Kispesti Sport Club néven megalakult sportegyesület diákokból álló csapatát benevezték az Ifjúsági Labdarúgó Szövetségnél, ennél többet azonban nem tudni a klub sorsáról. Egy lelkes tanár dr. Varga Bálint kezdeményezésére az Éder vendéglőben alakította meg társaival a Kispesti Athletikai Club-ot 1908. augusztus 10-én. Az atlétika, torna és a vívás mellett kisebb vita után a labdarúgást is felvették a sportágak közé. Az elnök dr. Varga Bálint, a klub intézője Bede István a vívók, és Mayer Béla a labdarúgók részéről lett. Az alapszabályt azonban a tagok nem fogadták el, Varga Bálint megsértődött és lemondott. Az egyesület ügyeit egy évig Bede István intézte, aki elsősorban a teremsportokat favorizálta. A vita egyre élesedett a két párt között, ráadásul az anyagi nehézségek is gyötörték a klubot. Ennek enyhítésére 1909. február elsején KAC bált rendeztek, melynek bevételének (100 korona) elosztása újabb vitát kavart. 1909. tavaszán beindult a labdarúgó élet a Katona réten (a Fő u. és a Batthyány u. közötti grund). Az első nem hivatalos mérkőzések Erzsébetfalva, Lőrinc, Rákosliget és Rákoscsaba csapatai ellen voltak. A két párt közötti ellentéteket a két mecénás, Schmoch Károly és Szűcs László próbálta elsimítani, nem sok sikerrel. 1909. júliusában a felbomlás veszélye fenyegette a KAC-ot. A sok belső vita miatt elhagyta az egyesületet Szűcs László alelnök és Krausz Jenő, a labdarúgó szakosztály vezetője is. 1909. augusztus 3-án, majdnem egy évvel az első kezdeményezés után a tisztújító választmányi gyűlésen végleg megalakult a Kispesti Atlétikai Club nyolc szakosztállyal (atlétika, birkózás, kerékpár, ökölvívás, tenisz, torna, vívás és labdarúgás). A közgyűlésen a régi emberek kerültek a vezetőségbe, az elnöki hely pedig betöltetlen maradt. A KAC első vezetősége így állt fel:
Alelnökök: Schmoch Károly és Krausz Jenő
Titkár: Tihanyi Jenő
Pénztáros: Hartman Simon
Ellenorök: Mayer Béla és Reiner Sándor
Jegyzo: Kurserka Ferenc
Szertáros: Schiller Ignác
Választmányi tagok: Ács Ödön, Kollarik Győző, Müller József, Pintér Sándor, Ries Béla, Steinhauser Károly, Steinhauser Vilmos, Tárnok Ferenc, Taigiszer Jenő, Tordy Nándor
1909. december 10-én az MLSZ felveszi tagjai közé a KAC-ot. Az első barátságos mérkőzést a MAC tartalék ellen játszotta a Kispest, melyet 5:0-ra elvesztett. Az MLSZ a csapatot a Pestvidéki Bajnokságba sorolta be, amely 1909. szeptember közepén indult és két fordulós volt. Ez volt a Kispest első hivatalos bajnoksága. Az első mérkőzés győzelemmel végződött… 1909. szeptember 19-én Monoron 3:1-re nyert a csapat. A következo mérkőzést, Pesterzsébeten, a későbbi bajnok Erzsébetfalvai TC nyerte 4:1-re.
1910. őszén az MLSZ létre hozta a IV. osztályú bajnokságot. Miután Kispestet a budapesti kerülethez csatolták, benevezett a bajnokságba. A nevezés késve érkezett, mivel a Kispest addig a vidékhez tartozott. A KAC nem tehetett a késésről és a többi egyesület sem ellenezte az indulását, így a labdarúgó szövetség elfogadta a jelentkezést. Az 1910-11. évi bajnokságban meglepetésre a 2. helyen végzett, a Budapesti Testgyakorlók Köre mögött .
Az 1911-es év komoly változásokat hozott az egyesület életében. Kispest egyik leggazdagabb polgára, Csimár Károly építész lett a KAC elnöke és rögtön 1000 koronát adományozott a klubnak. Ez akkoriban rendkívüli segítség volt a szegény KAC számára. Az 1911-12. évi III. osztályú bajnokságban a 8. helyen végzett a Kispest. Ebben az évben játssza első nemzetközi mérkőzését Brünnben, melyet 2:1-re megnyer az FC Brünn ellen.
1913-ban ünnepli a csapat az első bajnoki címét a III. osztályban. Ugyanebben az évben kerül átadásra az egyesület saját pályája a Sárkány utcában, melyet az ellenfelek stílszerűen később “sárkánybarlangnak” neveztek el.
Az 1913-14-es bajnoki évben a labdarúgás népszerűségének nagymérvű növekedése, a sportág rohamos térhódítása a budapesti egyesületek létszámát 55-ről 71-re gyarapította. Ezért az MLSZ kénytelen volt átszervezni a bajnokságot. Az MLSZ – a sok bevonulás, és nem utolsósorban az egyesületek között is kitört kisebbfajta háborúskodások miatt is – kénytelen volt a bajnokságokat ideiglenesen szüneteltetni és a különböző díjmérkőzések megrendezését és lebonyolítását az egyesületekre bízta. Az MTK vezette tábor (az igazságpártiak) a Hungária-serlegért játszott, az FTC köré tömörült békepártiak pedig az Auguszta-serlegért. 1915 tavaszán – a két tábor megbékélése után – az egyfordulós Amatőr Liga bajnokságot írták ki, 14 résztvevővel. A Kispestnek a II. osztály következett volna, de érthetetlen módon a “Pestkörnyéki Serleg” bajnokságba osztotta be a szövetség, ahol a 2. helyet szerezte meg. Mivel abban az időben az MLSZ elég fejetlenül muködött és állandóan átszervezte a bajnokságot, nem keltett meglepetést, hogy a következő évben úgy került a KAC az első osztályba, hogy egyetlen egyszer sem játszott a második vonalban.
1914. oszén kitört világháború és emiatt nem volt bajnokság. Helyette a legjobb csapatoknak az MLSZ kiírta az “Auguszta Serleget”. Az ekkor lejátszott mérkozéseken a KAC a 4. helyet szerezte meg. A mozgósításkor a KAC teljes elso csapatát elvesztette. Katonai szolgálatra vonult be Novák, Kollarik, Simon, Szabó, Kincs, Kiliti, Boldog, Jurcsó II., Schiller II., Kónya és Papek. Csak Krausz Jeno intézo óriási munkájának köszönheto, hogy a csapat nem züllött szét.
1915. őszén 4. lett a kispesti csapat.
Végre 1916. szeptember 13.-án lejátszotta elso NB I-es bajnoki mérkozését a KAC Kispesten, a Sárkány utcában. Ennek eredménye:
Kispesti AC – III. Kerületi TVE 0:3 1919-20. Szenzációs kezdés! A 7. fordulóig 100%-os teljesítményt nyújt a KAC, a bajnok azonban megállítja a menetelést és 5:2 re megveri csapatunkat. A következo fordulóban már újra bravúrosan szerepel a Kispest és pontot rabol az Ülloi útról. A bajnokság végén nagy meglepetésre 2. helyen végzett a gárda. A bajnokság ezüstérmes csapata: Varga, Saguly (Krebsz), Túri, Budai, Blasnik (Tóth), Stallmach, Boldog (Norik), Kiszely (Csontos), Jeszmás, Eisenhoffer, Jeny Rudolf.
1921. végén kirobban a kispesti „profi per”. A nagy szegénység miatt a játékosok ruhákat, cipoket és egyéb dolgokat fogadtak el, és ez bun volt akkor. Feljelentés következtében – habár minden csapat ugyanezt cselekedte – megindul az a bizonyos “profi per”, amely aztán tönkretette ezt a sokra hivatott csapatot. Legjobb játékosainkat eltiltják, majd a nagy egyesületek elviszik oket. Így kerül el többek között Kispestrol Csontos, Jeszmás, Jeny és Eisenhoffer.
Azonban – ékes példa a maiaknak – az egyesület megmutatta, hogy nem lehet eltiporni, a „kispesti akarat” legyozhetetlen!
1926. decembere arany betukkel íratik be az egyesület történelemkönyvébe. Megismételt mérkozésen – 1:1 volt az elso derbi – a kispesti fiúk 160 perces ádáz küzdelemben legyozték a BEAC-ot 3:2-re, és elnyerték a Magyar Kupát. A kupagyoztes csapat: Balla, Cesznák, Grohmusz, Mádi, Gregor, Marton, Borsos, Juhász, Jurácska, Hecktl, Mátéffy.
Az 1926-os bajnoki szezon végével lezárult egy korszak a magyar labdarúgás történetében. Véget ért az amator, vagy inkább ál-amator korszak. A harmincas évek eleji gazdasági válság tovább súlyosbította a magyar labdarúgás helyzetét is, amely egyrészt újabb adókban, másrészt az ál-amatorizmus veszélyes formájában mutatkozott meg. Siettette ezt a folyamatot az a tény is, hogy a szomszédos osztrákok – Európában elsoként! – már 1925 oszén bevezették a professzionizmust. Az MLSZ – tanulmányozva az osztrák labdarúgás helyzetét – kimondta: átszervezik a magyar labdarúgást és ok is bevezetik a professzionizmust. 1926. nyarán megtörtént a szétválasztás, s ezzel labdarúgásunk szervezetének átalakítása is. A megalakult profi egyesületek két ligába tömörültek, a többi amatorcsapat Budapesten és vidéken a kerületi bajnokságért játszott különbözo csoportokban.
1938-ban eloször indul a Kispest a Közép-európai Kupában. Ellenfele az Internazionale (akkori nevén Ambrosiana).
Milánóban: AS Ambrosiana Inter – Kispest FC 4:2 (0:2) Budapesten: Kispest FC – AS Ambrosiana Inter 1:1 (0:1)
Bár csapatunk kiesett mégis dicséret illette a helytállásért.
1940-41. A Magyar Kupa elodöntojéig jutottunk.
1944-ben a Nagyvárad és a Gamma legyozése után, a Szent László kupa döntojében még a Fradi sem tudja megállítani a Kispestet! A gyozelem értékét növeli, hogy az Ülloi úton gyoztük le a zöldeket! A kupagyoztes csapat: Mindszenti, Olajkár I., Perjési, Bozsik, Gazdag, Zalai, Egresi, Béres, Nemes, Mészáros, Puskás. Edzo: id. Puskás Ferenc.
1946-47-ben kialakul a jövo nagy Honvéd-csapatának gerince: a Kiss Mihály – Szalay István (Sipos I), Herédi (Rákóczi) – Bozsik, Patyi, Bányai (Simonyi) – Béres (Cserjés), Budai I, Mészáros, Puskás, Babolcsay összeállítású csapat a 2. helyen végez.
Eger away
A Putnok nyögvenyelős kiejtése után egy másik kelet-magyarországi túra vár ránk, hiszen az Eger vendégei leszünk a Magyar Kupa következő fordulójában. Aki nemcsak a labdarúgást, hanem más labdajátékot is kedvel, annak nem hat újdonságként az Eger-Honvéd párharc, hiszen a város vízilabda csapatával az utóbbi években sok kiélezett csatát vívtak a Honvéd pólósai.
Most a focipályán csap össze a két egylet, nem először a történelem folyamán. Az Eger az utóbbi évtizedekben nem játszott szinte semmilyen szerepet a hazai labdarúgásban, így mindenképpen kuriózum lehet a szurkolóknak ez az utazás. Érdemes egész napra tervezni az utat, hiszen a labdarúgás mellett a borpincéket és a török által csak másodjára bevett egri várat is megnézheti, aki az utazás mellett dönt.
Nem kedvez a szervezésnek ugyanakkor, hogy még ma sem lehet biztosat tudni a találkozó kezdési időpontjáról. Az MLSZ eredetileg jövő hét szerdára tűzte ki a találkozót 14.30-as kezdéssel. Ez utóbbi módosult először 13.30-ra, majd klubunknak eszébe jutott, hogy szombaton fontos rangadó vár ránk Újpesten, így mindössze egy héttel a találkozó előtt kérte, hogy szerda helyett kedden rendezzék meg az összecsapást. Futballunk vezetői a sok családbarát intézkedés mellett arra már nem is gondoltak, hogy az egyszerű, dolgozó szurkolónak egy ilyen út mindenképpen szabadnapot igényel. Azt pedig a munkáltatók nem szeretik csak úgy osztogatni, hanem időben ki is kell kérni. Ha pedig egyszer már kikérte (mondjuk szerdára), akkor nem szívesen teszik át azt más napra… Jó lenne, ha ilyenekre is odafigyelnének a meccsek szervezésekor, mert ezzel is meg lehet könnyíteni sok szurkoló meccsre jutását… A találkozó így valószínűleg kedden 13.30-as kezdéssel kerül lejátszásra!
Maga a kezdési időpont lehetővé teszi mind a vonatos, mind az autós utazást, így ezzel nagy gond nem lehet. A vasúti menetrendről és a menetjegy áráról a www.elvira.hu weboldalon lehet tájékozódni.
A meccsre a kezdési időpont ellenére feltehetően sok helyi lesz kíváncsi, reméljük a mieink sem maradnak szurkolótábor nélkül!
Bár nem ehhez a meccshez kapcsolódik, de nagyon fontos információ, hogy a klubhoz megérkeztek az Újpest elleni idegenbeli mérkőzés belépői, így már akár a Győr ellen is meg lehet vásárolni azokat 1500 forintos áron.
(forrás: 1909.hu)
Szurkolói blog
Sajnos nem csillapodnak a szombati események korbácsolta hullámok, sőt. A kaposvári klubtulajdonos vigyorogva nyilatkozta, hogy “rendet csináltunk”, miközben klubunk tulajdonosa már a vizsgálatok előtt közölte, hogy az előállított szurkolók ki lesznek tiltva mindenhonnan akár csináltak-e valamit, akár nem.
Hogy egy klub vezető milyen jogon utasítja a rendőrséget bármilyen eljárásra, azt nem tudja senki. Mindenesetre a kaposvári klubvezető most elégedetten dőlhet hátra. Érdekességként megemlíteném, hogy Illés János G.F. Hemingwayel együtt vezeti azt az albizottságot, mely nemrégiben nyilatkozatban szólított fel a stadionokban a rendrakásért. Ebben eddig csak a kispesti klubvezér jeleskedett, most kaposvári kollégája is felállhat mellé. Hiszen rendet tett. A videó felvételek alapján ez egyébként nem volt nagy tett, sőt. A rendőrök egy teljesen nyugodt szektorba masíroztak be, majd kezdték el azt kiüríteni. Kaposvár nem tartozik a “meleg” helyszínek közé, mégis állandóan nagy létszámú rendőri erő állomásozik meccsek idején a stadionban. Mitha máshol nem lenne éppen elég dolguk, amikor mindenki rendőr hiányról beszél. Mintha csak egy alkalomra várnának, ahol megmutathatják, igenis szükség van rájuk. Ez az alkalom pedig két “petárda” személyében érkezett el. És a “ziccereket” illik kihasználni.
A bíróság gyorsított eljárásban hozott ítéletet (na igen, korunk társadalmi problémája a huliganizmus, bezzeg a milliárdos sikkasztásokat akár tíz évig is elhúzzák), hat szurkoló 15 nap elzárást kapott, egy szurkoló ellen pedig büntető eljárás indult, mert “rátámadt” a mentősökre a rendőrség szerint. Az előállított szurkolók mindegyikét kitiltották az összes MLSZ által rendezett sporteseményről is fél évre. Ez azt jelenti, hogy májusban jöhetnek legközelebb meccsre (hacsak Hemingway nem hosszabbítja meg önkényesen a kitiltást), már ha egyáltalán akarnak majd. De talán ez lenne a legkevesebb. Ez a hat ember nem követett el semmit, és most mégis bűnözőként kezelik őket. Ez a 15 nap azt jelentheti, hogy elveszthetik az állásukat, megélhetésüket. És miért? Pár szerencsétlen klubvezető ügybuzgósága miatt, akik bár Abramovivcsnak képzelik magukat, a pénzük legfeljebb amatőr afrikai és délszláv menekültekre elég, akik sok esetben úgy adják veszik a meccseket, mint más a reggeli újságot. Bár a Kispest naponta szerepel a fogadási botrányról szóló híradásokban, a klubvezetés mégis ismét a szurkolókban látja a kispesti futball legnagyobb baját.
Érdekesség, hogy az egy nappal később lejátszott DVSC-FTC meccsen ugyanúgy berepültek pirotechnikai eszközök, mégsem volt szektor kiürítés, kis lökdösődéssel megúszták a vendégek, a pirotechnikai eszköz pedig veszélytelenül leégett és kész. Ügy sem lett belőle, senki nem kapott elzárást, senki nem kapott 15 napokat. Gyorsan hozzáteszem, ezt nem is szerenté senki, hogy ilyenért életeket tegyenek tönkre! Csak éppen elgondolkodtató, hogy ezek szerint mások az MLSZ és a BTK előírásai Somogy megyében, mint Hajdúban? Más törvények vonatkoznak a kispestiekre, és mások a fradistákra? A média szerepe is kérdéseket vet fel. Tudom, hogy szurkolóinkat nem ez motiválta, de elképesztő az a hozzállás, hogy a múlt heti gyűjtésről egyetlen sor sem jelent meg sehol, most pedig a csapból is a “dühödt kispesti szurkolók” folynak.
Jellemző kis történet ez is. És még kérdezi valaki, miért beteg a magyar futball?
(forrás: 1909.hu)
Mert célunk csak egy van!
Puskás Ferenc a valaha volt legnagyobb magyar labdarúgó. Ha nem számoljuk az MTK szurkolóinak vitatható, de vállalható igazságát Orth Györggyel kapcsolatban, akkor a világon mindössze egyetlen stadiont találunk, ahol Puskás neve mellett nem a legnagyobb kizárólagos kategóriája, hanem az egyik legnagyobb megosztott titulusa szerepel. Mert nekünk van még egy Bozsikunk.
Honvédosnak lenni furcsa tudatállapot, mert a Kispestnek szurkolni legalább kettősség minden rossonero számára. Százegy éves csapatunk a története során nem csak név- és címerváltások terén jeleskedett, de sikeresen összehozott egy igazán unikális dolgot a magyar futball egyébként sem szegényes világában: a kettős identitást, a megduplázott klubtörténetet.
1909 és 1949 között egy szegény, külvárosi egyesületként sikerült a feljutástól kezdve mindvégig megőrizni elsővonalbeli tagságunkat, alakítani proficsapatot, és egyáltalán talpon maradni. Mire összejött volna az első nagy siker (1926-ban az amatőrcsapat nyeri meg a Magyar Kupát), már minden más volt, az egyesület beleolvadt a Budapesti Honvédba, és az új néven lett bajnok. A következő negyven év során két rövidebb, néhány éven át tartó szakaszban egyértelműen az ország legjobb csapatának számítottunk, de a köztes időszakokra sem lehet panasz, a dobogóról csak a legritkább esetben szorultunk le. 1991 után megint minden más lett, újra önálló lett a klub, begyűjtünk két bajnoki címet és néhány kupát, majd történetünk során először, egy évre alámerülünk a másodosztály borzalmába.
Egy klub, két történelem. A kispesti kötődésű Kispest, és az országos vonzáskörzetű megaegyesület Honvéd – egyszerre. Ember legyen a talpán aki képes kiigazodni szurkolóink lelkivilágában, ha azt hallja tőle, én kispestes, én meg honvédos vagyok.
Igazából mindegy. Mi itt egyetlen klubról fogunk írni, a számunkra legkedvesebbről, a jelenleg Bp. Honvéd néven futó tizenháromszoros bajnokról, a Sárkány utcai oroszlánokról, a kispesti ördögökről. Vagyis
CSAK A KISPESTRŐL!
Ha úgy gondolod, hogy szívesen jönnél, beszállnál, csinálnád, terjesztenéd az igét, írj a verebesmagus+csak@gmail.com címre, hogy egyeztessünk, és máris repül a meghívó. Legyünk sokan, mutassuk meg, mindegy, hogy az ég kék, a fű zöld, a lelátó akkor is piros-fekete!