Mastodon

Négy kérdés, négy grafikon, négy válasz – és nem kicsi megdöbbenés

Nincs mit szépíteni, totális csőd az elmúlt egy évünk. Lehet mentegetőzni a vírussal, a két (három) edzőváltással, a sportigazgatós-projektjátékos modell kiépülésével, lehet tényleg bármivel, azonban a következő számokkal nem érdemes vitába szállni.

2020-at elk*rtuk, és nemkicsit, hanem nagyon, nagyon, nagyon, NAGYON, NAGYON, NAGYON!!!

Egyszerűen nevetséges a teljesítményünk. Ott tartunk, hogy nem csupán a modellnek, hanem a játékosoknak is illenék magukba szállniuk, mert nem lehet a végtelenségig 2017-re, a válogatott kerettagságra, meg úgy általában a jó képességekre hivatkozni, ha egyszerűen az előállított produktumunkkal minden szembejövő feltörli a padlót.

Eljött a pillanat (igazából már rég itt van), amikor abba kéne hagyni mind a szurkolók, mind a klub részéről, hogy struccosat játszva, fejünket a homokba dugva mantrázunk magunknak mindenféle hazugságokat, amiket aztán jól elhiszünk, mert annyiszor hallottuk saját magunktól. Tik-tak, tik-tak.

„Négy kérdés, négy grafikon, négy válasz – és nem kicsi megdöbbenés” bővebben

Sajnos nem vagyunk kisegítve az egy pontokkal

Kisvárda – Honvéd 0-0 // osztályozókönyv

Sokáig kerestem, hogy mi lenne a legjobb szó a tegnap mutatott játékunkra, és arra jutottam végül, hogy a beszarit fogom használni, azonban nem a pejoratív, hanem a kockázatkerülő értelmében.

A Bódog utáni átmeneti(?) éra első meccsén természetesen visszarendeződtünk a klasszikus 5-3-2-be, annak is a lehető legdefenzívebb verziójába:

  • a középpályán Hidi és Aliji;
  • a széleken Mézga és Tamás inkább nem támadó felfogásban, vagyis;
  • hét ember felelt azért közel direktben, hogy ne kapjunk gólt, miközben
  • maradt három, akinek gólt kellett volna lőnie, és
  • lehet bármekkora zseni külön-külön Gazdag, Balogh és Eppel, pár szép villanáson kívül nem sokat várhattunk ebben a formában tőlük.
„Sajnos nem vagyunk kisegítve az egy pontokkal” bővebben

Kisvárdára csak kibeszélő jut, mert egyszerűen nem tudnánk mit mondani

Kisvárda – Bp. Honvéd

  • a héten volt nálunk egy edzőcsere. (a Bohócliga íratlan szabályai szerint az új edző az első meccsét megnyeri!)
  • nem merek edzőváltást írni, mert Pisont eddig is benne volt a stábban, ahogy a stáb is maradt, csak Bódog került ki a rendszerből.
  • állítólag a Kisvárdából többen is hiányoznak majd víruspara miatt.
  • Lovric öt sárga miatt eltiltott.
  • nyerni kell.
  • tényleg nem tudjuk mi lesz, mit várhatunk egyáltalán.

Valahol a szánalom deluxe kategóriája egy semmit se számító szavazást megkísérelni eltéríteni

Szpojler: olvasóink jelenleg jóval inkább hisznek Bódognak, mint Urbányinak.

Tényleg azt hitted, hittétek kedveseim, hogy tizenpár év internetes tartalomgyártást követően nincs meg bennünk az a rutin, hogy hogyan szűrjük ki a nem kívánt szavazatokat? Hogy nem vesszük észre, ha pár percen belül érkezik több tucat szavazat ugyanarra az értékre? Hogy egyáltalán nem randomizálunk?

(Nálunk a szavazásokon nem minden vélemény számít, hanem mindegyiknek ugyanannyi esélye van bekerülni a számítók közé. Vagyis: minden rekordhoz egy véletlenszámot és a véletlenszám számegyenesen elfoglalt helyezését rendelünk, majd eldöntjük, hogy az első X darabot vesszük csak figyelembe, vagy meghúzunk egy határértéket, és az az alatti randomszámmal rendelkező rekordok kerülnek csak be a végeredménybe.)

„Valahol a szánalom deluxe kategóriája egy semmit se számító szavazást megkísérelni eltéríteni” bővebben

Bódog: Urbányi; Urbányi: Bódog

Az embernek azért van ujja, hogy mutogasson vele!

Az elmúlt napokban kicsit reménykedtem abban, hogy Diósgyőrt követően, a kispesti távozása után is bilit borít Bódog. Nem nagyon, egész szőnyeget beterítően, csak épphogy, kisujjat némileg eltartva, hiszen nyilván nem akarja végleg elvágni magát a magyar fociban. A tegnapi interjú Urbányival fokozta a várakozásaimat, mert a sajtó úgy működik optimális esetben, hogy valamelyik sportlaptól felhívják Bódogot reagálni, és akkor hátha.

A Nemzeti Sport nyert.

„Bódog: Urbányi; Urbányi: Bódog” bővebben