Mastodon

Napistatisztikák 2020.12.01.

  • a labdabirtoklás és a végkimenetel összefüggései // minél többet van nálunk a labda, annál kisebb az esélye, hogy pontot szerezzünk a mérkőzésen:
  1. 1008 másodperc (emberhátrányban, 5-3-2) vs. Mezőkövesd 1-1 // 1 pont
  2. 1017 mp (5-3-2) vs. ZTE 4-2 // 3 pont
  3. 1062 mp (5-3-2) vs. Videoton 2-2 // 1 pont
  4. 1236 mp (5-4-1) vs. Paks 0-0 // 1 pont
  5. 1385 mp (4-4-2) vs. Diósgyőr 4-2 // 3 pont
  6. 1392 mp (4-4-2) vs. Kisvárda 1-2 // 0 pont
  7. 1513 mp (4-4-2) vs. MTK 1-3 // 0 pont
  8. 1607 mp (4-4-2) vs. Újpest 1-2 // 0 pont
  9. 1675 mp (4-2-3-1) vs. Felcsút 0-1 // 0 pont
  10. 1692 mp (4-3-3) vs. FTC 0-1 // 0 pont
  11. az első fordulóból halasztott Felcsútról nincs publikus adat (InStat)
„Napistatisztikák 2020.12.01.” bővebben

Dulván odalöktek minket a padlóla, azonban mielőtt feltápászkodnánk, elkezdtünk ujjal mutogatni

Bp. Honvéd – Felcsút 0-1 // osztályozókönyv

Én sem vagyok jobb ember az emberek többségénél, ugyanúgy érzek némi elégtételt, ha kárörvendhetek egy kicsit: márpedig én megmondtam, miközben ti, a birkák csak tapsikoltatok. Na, kinek lett igaza? – árad szét bennem az elégedettség.

Illetve áradna minden más helyzetben, mert most egyszerűen csak kurvaszar minden. Így, magyarul: kurvaszar. Előre féltem a Bódog-lufitól, előre féltem a négyedzős (négy vezetőedzős!) modelltől, előre féltem attól, hogy a klubnak nincs célja csak megjelenése, hogy a dolgoknak nincs felelőse, hogy nincs valódi tulajdonos mögöttünk. Egyszerűen mert a dolgok úgy működnek, hogy ha egy vállalkozást nem teljes szívvel csinálsz, akkor az egy idő után magától összeomlik a gecibe. Kispesten ez történik éppen: belefulladunk a rohadt nagy (elképzelt) szakmaiságunkba.

„Dulván odalöktek minket a padlóla, azonban mielőtt feltápászkodnánk, elkezdtünk ujjal mutogatni” bővebben

Valamikor meg kell indulni felfelé, valamikor meg kell indulni felfelé, valamikor meg kell indulni felfelé – mantrázom magamban, ahogy mindenki más

Vonaton.

Egy vonaton ülök, és várom, hogy induljon. Közben gépelek. A vonatról egy másik vonatra kell átszállni, majd egy buszra, közte hosszas várakozásokkal. Így lesz egy Budapest-Iváncsa, háztól kerítésig bruttó három óra.

Hazafelé is sietni (sijetni) kell, a lehetőségekhez képest, hiszen háromnegyed hétkor Kispest-Felcsút. Várós, nézős, pedig hangulattalan zártkapus.

„Valamikor meg kell indulni felfelé, valamikor meg kell indulni felfelé, valamikor meg kell indulni felfelé – mantrázom magamban, ahogy mindenki más” bővebben

Hétvégi túraajánlatunk: Iváncsa

Ha már kezdesz begolyózni a bezártságtól, mert kiolvastad az összes könyved, a Netflixen megnézted a világ összes filmjét, és a családdal is átbeszéltetek minden lehetséges témát Ablaktól Zsiráfig, akkor hadd ajánljuk figyelmedbe a friss levegőt és a túrázást. Természetesen este nyolcra mindenki legyen otthon, mert a gonosz vírus előszeretettel vadászik éjszaka! (Kivéve, ha van nálad fénymásolt A4-es papír!)

Megfigyelésünk szerint, az emberek hajlamosak felkerekedni azért, hogy magas dolgokra felmászva megnézzék távolról, mi van ott, ahonnan felmásztak a magas dologra. Aztán szeretnek gyönyörködni házakban, kastélyokban, templomokban, mindenféle nagy épületekben. Sokan inkább a zöldet szeretik, és erdők felé veszik az irányt, mások pedig a vonatokat, buszokat, ezért pályaudvarokra, felüljárókra járnak fényképezni.

Mi a kerítésekért rajongunk.

„Hétvégi túraajánlatunk: Iváncsa” bővebben

Szemelvény az értelmetlen infografikák c. sorozatunból

Egyébként azért nincs poszt több napja, mert az Éder-féle vendéglőt keresem nagy erőkkel, és egészen magával ragadott egyrészt a kutatás, másrész dr. Varga Bálint élettörténete. Ha véletlenül pont tudnád, hogy hol volt a kérdéses vendéglő, akkor mindenképp jelezd felénk!

„Szemelvény az értelmetlen infografikák c. sorozatunból” bővebben