Mastodon

Napikispest 2020.12.01.

  • meccsleggjobbja vs. Felcsút // Baráth, Mézga, Tujvel, Bocskay, Balogh – ebben a sorrendben.
  • üvegzseb // frissítettem a közösségi támogatásokkal elszámoló oldalt, valamint kibővítettem egy táblával* a menet közben megjelent hirdetések miatt. (A hirdetések bevezetését továbbra sem tervezzük, meggazdagodni sem ebből fogunk, sőt. Nézzétek el átmenetileg, mert amúgy célunk van vele.) (* még nem érkeztek be az adatok, ezért egyelőre csak a tábla szerkezetét tudom megmutatni.)

Tudjátok miért érezzük ekkora gebasznak a valóban Nagy Gebaszt?

Mert nem ezt ígérték, nem ezt vártuk, nem ezt hitettük el magunkkal a nyáron.

Nyilvánvalóan torzít a grafikon, nyilvánvalóan a szurkoló felülpontozza a saját reményeit és csapatát, azonban mindezeket figyelembe véve is a nagy közös várakozás tényleg valahol a dobogó közelében lehetett.

„Tudjátok miért érezzük ekkora gebasznak a valóban Nagy Gebaszt?” bővebben

Napistatisztikák 2020.12.01.

  • a labdabirtoklás és a végkimenetel összefüggései // minél többet van nálunk a labda, annál kisebb az esélye, hogy pontot szerezzünk a mérkőzésen:
  1. 1008 másodperc (emberhátrányban, 5-3-2) vs. Mezőkövesd 1-1 // 1 pont
  2. 1017 mp (5-3-2) vs. ZTE 4-2 // 3 pont
  3. 1062 mp (5-3-2) vs. Videoton 2-2 // 1 pont
  4. 1236 mp (5-4-1) vs. Paks 0-0 // 1 pont
  5. 1385 mp (4-4-2) vs. Diósgyőr 4-2 // 3 pont
  6. 1392 mp (4-4-2) vs. Kisvárda 1-2 // 0 pont
  7. 1513 mp (4-4-2) vs. MTK 1-3 // 0 pont
  8. 1607 mp (4-4-2) vs. Újpest 1-2 // 0 pont
  9. 1675 mp (4-2-3-1) vs. Felcsút 0-1 // 0 pont
  10. 1692 mp (4-3-3) vs. FTC 0-1 // 0 pont
  11. az első fordulóból halasztott Felcsútról nincs publikus adat (InStat)
„Napistatisztikák 2020.12.01.” bővebben

Dulván odalöktek minket a padlóla, azonban mielőtt feltápászkodnánk, elkezdtünk ujjal mutogatni

Bp. Honvéd – Felcsút 0-1 // osztályozókönyv

Én sem vagyok jobb ember az emberek többségénél, ugyanúgy érzek némi elégtételt, ha kárörvendhetek egy kicsit: márpedig én megmondtam, miközben ti, a birkák csak tapsikoltatok. Na, kinek lett igaza? – árad szét bennem az elégedettség.

Illetve áradna minden más helyzetben, mert most egyszerűen csak kurvaszar minden. Így, magyarul: kurvaszar. Előre féltem a Bódog-lufitól, előre féltem a négyedzős (négy vezetőedzős!) modelltől, előre féltem attól, hogy a klubnak nincs célja csak megjelenése, hogy a dolgoknak nincs felelőse, hogy nincs valódi tulajdonos mögöttünk. Egyszerűen mert a dolgok úgy működnek, hogy ha egy vállalkozást nem teljes szívvel csinálsz, akkor az egy idő után magától összeomlik a gecibe. Kispesten ez történik éppen: belefulladunk a rohadt nagy (elképzelt) szakmaiságunkba.

„Dulván odalöktek minket a padlóla, azonban mielőtt feltápászkodnánk, elkezdtünk ujjal mutogatni” bővebben

Valamikor meg kell indulni felfelé, valamikor meg kell indulni felfelé, valamikor meg kell indulni felfelé – mantrázom magamban, ahogy mindenki más

Vonaton.

Egy vonaton ülök, és várom, hogy induljon. Közben gépelek. A vonatról egy másik vonatra kell átszállni, majd egy buszra, közte hosszas várakozásokkal. Így lesz egy Budapest-Iváncsa, háztól kerítésig bruttó három óra.

Hazafelé is sietni (sijetni) kell, a lehetőségekhez képest, hiszen háromnegyed hétkor Kispest-Felcsút. Várós, nézős, pedig hangulattalan zártkapus.

„Valamikor meg kell indulni felfelé, valamikor meg kell indulni felfelé, valamikor meg kell indulni felfelé – mantrázom magamban, ahogy mindenki más” bővebben