mert célunk csak egy van
Augusztus közepén még a második helyre, de minimum a dobogóra vártátok a Honvédot. Azóta eltelt 11-12 forduló, pár hónap, láttuk játszani a csapatot, és most ott tartunk, hogy bár a kieséstől még nem félünk, azonban a várakozásainkban szereplő céljainkat az alsóház élbolyára módosítottuk (l. optimista pesszimizmus). Vagyis évek óta nem látott mélységekre.
Grafikonok következnek.
„A talán túlzott optimizmust négy hónap alatt egy optimista pesszimizmus váltotta fel” bővebbenJáték és kattintgatás két percben.
Nem egyszerű épp ezekben a napokban feltenni annak a kérdésnek a második menetét, amit idény elején megfogalmaztunk, vagyis: hova érzitek a Honvédot a bajnokságban?
Az augusztusi körben egyértelműen a második helyre tettétek, miközben a Budafokot csontra kiesőnek, a Kisvárdát és a Paksot pedig a másik kipottyanásra esélyesnek. Azóta eltelt 10-12 meccs csapatonként.
Szóval.
„Hova érzitek idény végén a Kispestet? (2. kör)” bővebbenSzerda délutánig kellett várni, hogy mondjon valamit a Honvéd vezetősége a csapat teljesítményéről. Végül arra jutottak, bár nem mondják ki szó szerint, hogy Bódog kap még egy meccset. Vagy valami tartalmában nagyon hasonlót.
„Kiszámoltam, és most már azt szeretném, ha ÖRÖKRE Bódog maradna az edzőnk” bővebbennem hiszek az ultimátumokban a futballban. akkor sem, ha állítólagos, mondjuk mert kiszivárogtatott, és akkor sem, ha tényleges. a futballban ugyanis nincs olyan, hogy nézzük meg még egy, két, három meccsen, és ha akkor se megy, akkor engedjük el.
ha már egyáltalán felmerült, hogy valakit el kell engedni, akkor a felmerülés mögött kell legyen gondolat, mondjuk egy teljesítmény értékelése; egy idősor, ami mutat egy nem kívánt irányba; egy tapasztalat, bármi, hiszen különben nem merülhetne fel az az elengedés, illetve az elengedést megelőző ultimátum, mint utolsó lehetőség.
én csak azt nem értem, hogy miért játszanak egyes vezetők mégis ultimátumosat? miért nem vallják be, hogy fingjuk sincs épp mit kellene tenniük; esetleg nem mernek felvállalni egy döntést; vagy egyszerűen váratlanul érte őket a kialakult helyzet. jó, ilyenkor mi is feltehetnénk a saját kérdésünket: akkor eddig mi jóval foglalatoskodtál, bélám?
az ultimátumozás egy vicc, legyen az valós vagy állítólagos. sőt, továbbmegyek: ha valaki a futballban ultimátumot mer adni, azzal csak azt bizonyítja, hogy ő a valódi ALKALMATLAN.
ui.: per definitionem (l. címben: Bakos, 1973) ultimátumot nem is lehet egynél több meccsre adni. egyre viszont tényleg minek?
ui. kettő: a sajtó megírta, hogy Bódog egy meccset kapott. állítólag.
