Jó ötlet volt gyakorolni a tét nélküli meccseket, ugyanis

jövőre nem sok ilyet tervezünk játszani.

Jövőre mindennek arról kellene szólnia, hogy vissza az NB I-be, erre egy semmit sem mutató Kazincbarcika ellen sikerült lehozunk egy olyan szar meccset, ahol emlékeim szerint kapura sem rúgtunk. (Ahogy azt a Honvéd által vágott összefoglaló is megerősíti.) Az, hogy idén a Kazincbarcika a feljutás egyik nagy esélyese, ne tévesszen meg minket, ezzel a teljesítménnyel egy átlagos évben legfeljebb jó/jobb középcsapat lenne az NB II-ben. Amennyiben nem tudjuk üzembiztosan megugrani ezt a szintet sem, akkor ne legyenek nagy reményeink.

_a meccsről

Hagyjuk. Olyan volt, amilyen. Unalmas, kilátástalan, ahol tényleg csak annyi volt a kérdés, melyik csapat talál be véletlenül a semmiből, és az miért pont mi lennénk?

Még az sem zavar igazán, hogy nem volt helyzetünk, mert az elmúlt pár hetet leszámítva, évek óta nem volt. A gólokat rendre valahogy szereztük, megdolgoztunk értük, és nem tudatosan, taktikából vagy izommemóriából jöttek.

Hetek óta ugyanaz a kezdőnk, és jól látható, mekkora kölönbség van a szegedi 0-0, és a Barcika elleni 0-1 között, főleg a lőtt góljaink tekintetében. Ugyanúgy nulla mindkettő, azonban amíg Szegeden egy félidényre való helyzetünk maradt ki, addig most kapura sem rúgtunk. Vajon mitől függ, hogy az adott hétvégén melyik arcunkat mutatjuk? A köztes jó lehet a BVSC és Csákvárok elleni fordításra, azonban előfordulhat, hogy olyan ellenfél jön szembe, aki éppen elkapta a fonalat, vagy csak egyszerűen jobb nálunk. Akkor mit csinálunk?

Reménykedünk abban, hogy nem kapunk gólt, ha már rúgni képtelenek vagyunk?

28 forduló alatt a 36-37-es gólkülönbség elég sovány. Alig több a rúgott, mint meccsenként egy, és a kapott szinte ugyanannyi. Ennél kevesebb gól egy csapat meccseink már csak akkor van, ha unalmasak, mint a BVSC (57), Szeged (68), vagy kiesőgyanúsak, mint az Ajka (68), Békéscsaba (63).

A másik, hogy Feczkó alatt a tizenhárom meccsünkből ötödször nem rúgtunk gólt, ami valami egészen elborzasztó arány (38%), és így már nem hangzik olyan jól a tavaszi 22-13-as gólarány. Az nem elég, ha egy-két csapatot megszórunk (15 gólt rúgtunk a Tatabánya, Kozármisleny, Soroksár, Békéscsaba négyesnek), hanem folyamatosan és bárki ellen gólképesnek kellene lennünk.

_sokadik sárgák

• Csonka ötödik, kihagyja a Kisvárdát,
• Medgyes sárga (ötödik) és piros, kihagyja a Kisvárdát,
• Bévárdi ötödik, kihagyja a Kisvárdát,
• Szamosi ötödik, kihagyja a Kisvárdát,
• Baki negyedik, halk hurrá, hogy ő legalább lesz,
• Feczkó(!) ötödik, kihagyja a Kisvárdát,
• Paulikot (edző) idén másodszor állították ki, szóval ő is kihagyja a Kisvárdát, akik ellen így valószínűleg Márton fog meccselni.

[a konteo-hívők kedvéért:] Mivel pont a négy sárgásaink pontozták ki magukat, az isten se mossa le rólunk, hogy szándékos volt a Vasasra készülve.

_rekorddöntés

Legjobb tudomásunk szerint sosem volt még olyan idény, amikor ötven (50!) különböző játékos neve került volna fel az első csapat mezére. A rekord a 49 (negyvenkilenc!) volt a Covid alatt, de akkor a teljes ifit fel kellett öltöztetni, hogy meglegyünk hétvégente legalább tizenhatan. Az idei névsor (mezsszám szerint növekvő sorrendben, de nem mezszámmal):

_osztályozóköny

✉️ kapcsolat // itt írhatsz egyenesen nekünk.
💳 támogatni // pedig így tudod a munkánkat.

Szerző: vh

Egy lőrinci kispesti Kőbányáról. Megtalálsz Blueskyon, emailt itt tudsz írni nekem, ha pedig üzennél, akkor Signalon vagy Telegramon keress. || vh összes bejegyzése