Én vagyok én, te vagy te, ki a hülye én vagy te?
Azt figyeltem meg, hogy az új játékosokat és edzőket a legtöbb klubnál a sportszakmai, vagy ennek hiányában a cégvezető jelenlétében mutatják be. Közös kép egy sállal, esetleg aláírás közben, néhány kedves szó az érkezőről. „Hatalmas erősítés, (…) hiányposztra érkezett, (…) vele szintet léphetünk (…)”.
A játékos per edző természetesen büszke, hogy ide kerülhetett, hiszen már a nagypapája is Puskás Öcsiről mesélt neki, pontosan tudja mit jelent a Honvédban és a Honvéd szurkolói előtt játszani. Célja a csapatba kerülés, majd idővel a meghatározó emberré válás.
A műfaj annyira sablon, mint az időjárás-jelentés. Pár formai követelmény, de valójában csak a neveket kell kicserélgetni.
Ehhez képest a Honvédnál sem a szakmai főember, sem a cégvezető nem szólalt meg egyetlen igazolás kapcsán sem. Illetve hazudok, a szakmai főmufti ejtett pár szót Laczkóról:
Laczkó Zsoltot szakmailag egy jól felkészült edzőnek tartom, a futballról alkotott elképzeléseink nagyon hasonlítanak egymáshoz, sok közös tulajdonságunk van. (…)
Pár nap alatt kellet valakit keríteni, és minő véletlen, pont egy hasonló elképzelésekkel és sok közös tulajdonsággal rendelkező edző ült a fakó padján. Ekkora mázlit.
„Big Ma$ter Fóriz$ Bo$$ és a F*cking Honvéd sportszakmai programja” bővebben
