Két téma, egy örömteli és egy szomorúbb a mai terítéken: meglepően pozitív szurkeri reakciók a meccsvégen a pozitív serpenyőben, a mérleg másik tálkájában viszont Szabi egyre mélyebb gödre, és a kimászáshoz szükséges létra hiánya. Lássuk. „Meccstéma most kettő is: mosolygunk és sírunk is” bővebben
Szerző: robwarzycha
Meccsarc: most az alapprogram is címet ért
A múlt héten ugyebár kimaradt a meccsarca rovatunk, lévén szerzőnk inkább a létráján játszotta el több-kevesebb sikerrel a diszperzites experidance mutatványt, aminek a tavasszal elszakadt bokaszalagja sem örült annyira, hát még az a a nyitott ablakon bebámuló, épp retard mopszát sétáltató idős asszonyság, aki a látványtól sűrűbben hányta a kereszteket, mint Hemy úr, ha majd meglátja a rég várt dél-amerikai szupercsatár fizetési igényét. Így csak utólag közlöm, hogyha tudtam volna írni, akkor nálam is Holender lett volna a VIP playa’, és a derék Fülöp ezúttal sem volt esélytelen a címre, de két másik fiatalunk nálam most beelőzte. „Meccsarc: most az alapprogram is címet ért” bővebben
Paksi füles (bocs…)
Sajnos azoknak lett igaza, akik pesszimista jóslataikat vették elő a múlt vasárnap esti, 93. perces debreceni egalizáláskor, mondván, a lendületben lévő csapatunknak más sem kell a megtöréshez, mint egy ilyen demoralizáló gól. Nos, a mai meccs nagyrészt igazolta e félelmeket, de ha előbújik a lelkem mélyén lapuló szürke Várhídi- vagy Supka-szellemalak, a magyaredzőé, aki mindenben, de mindenben talál biztató jelet, akkor azért kihozhatom félig telének a mai poharat is. Próbáljuk meg. „Paksi füles (bocs…)” bővebben
Hérától a Lokiig – RW hétvégi pályaív
Az van, hogy ma elkezdődik a hosszú szabim, amit az évek óta esedékes festéssel ünneplek (lakás, nem akvarell). Tudom, erre azt mondjátok, mint amit Bodnár Szakáll annak idején saját bevallása szerint Gerának, mikor megtudta, hogy utóbbi vasárnap reggelente Németh tiszteletessel tolja a vidám vasárnapokat: „Neked bejött az élet…„. Így van, viszont ennek az is következménye, hogy a blogírási infrám kissé borul, így már ma felficcen a beharang, hacsak jó öreg Hanta , az aktualitások felkent pápája nem érzi úgy, hogy egy vasárnap reggel felhegesztett kibeszélő nélkül nem Dallas a Dallas (de, úgy érezte, csak éppen már ma reggel, most látom… Mindegy, most már marad ez is, csak délutánra belőve). Én mindenesetre most leadom az anyagot, aztán fejest ugrom délután a 15 literes diszperzites falfestékbe. „Hérától a Lokiig – RW hétvégi pályaív” bővebben
Meccstéma: hőség helyett jóságról
Annyira adná magát a meccstéma-glosszánkhoz az M4 és az MLSZ közös balfaxkodása a meccsidőpont variáláson és a napszúrásra ítéltetésünkön, hogy annál adekvátabb témafelvetést nehéz elképzelni – de egyrészt én is írtam már erről a beharangban, másrészt Hanta is gyalázkodott kétszer is (ekkor és ekkor) az ügy kapcsán, úgyhogy ha még egyszer leírjuk a nyűgeinket, akkor mi leszünk a blogszféra hegyiivánjai (a Mester ugye minden, de minden magyar bajnoki rajtkor elsüti statisztikus beharangját a csökkenő nézőszámokról és a „minden szar”-ról). Itt még nem tartunk. „Meccstéma: hőség helyett jóságról” bővebben
Meccsarc: nagy harc…
Győztes meccsek után általában nem könnyű az osztályozóember dolga. A régi csakblog-időkben, amikor egyszemélyes ítészként működtem, persze jó volt ilyenkor szórni a 7-eseket, 8-asokat, szó se róla, aztán bejött a kollektív osztkönyv rovatunk, és ez a feladat lekerült rólam. De múlt hét óta az új rovat ismét felhívás volt keringőre magammal szemben, sőt, most már az MVP választás ódiumát is magamra rántottam, mint trükköző Alcibiade a Bödedanit a 90. percben az emlékezetes piros lapja idején. Nos hát, magamnak adtam nehéz feladatot, akkor most ne picsogjunk, hanem válasszunk. „Meccsarc: nagy harc…” bővebben
Kettőből kettő!
Eddig szépen alakul az idei szezon, szó se róla… Azért bevallom, bennünk volt a para meccs előtt, hogy az újonnan mumus MTK ellen mi lesz, hogy meg tudjuk- ismételni a Vidi elleni koncentráltságot, hogy a múlt héten remekelő srácok ismételnek-e. Nos, a sirokkó előtti hőguta sújtotta poros arab oázist idéző körülmények között végül is az történt, amire a merészebb álmainkban gondoltunk: teljesen megérdemelten vertük a mindössze egy kapura lövést prezentálni képes MTK-t. Olyan magától értetődően, hogy én még valahol mindig azt várom, ébredjek fel, és eszméljek rá, igazából kettő-egy lett oda.
De nem, nem bizony…! „Kettőből kettő!” bővebben
Egy jó hőguta? Mér? Legjobb!
A váratlanul jól indult szezon holnap már folytatódik is. A forgatókönyv így előre láthatólag hasonló lehet: ugyanúgy közös gyülekezés-vonulás a Guriga felől, aztán erősebb csapat látogat hozzánk, ahol nem mi vagyunk az esélyesek, de akármi is lehet, sok fiatal játszik majd nálunk és… és itt érnek véget a hasonlóságok. Mert az MTK az nem Videoton, hanem az a csapat, amit szökő évente egyszer verünk meg (utoljára itthon mikor is…. talán az Abraham-gólos 2007-es csodatavaszon?), és a múlt heti esti meccshangulatot is hiába keressük majd a délutáni hőposszanásban. „Egy jó hőguta? Mér? Legjobb!” bővebben
A meccs csakblog-témája
Ahogy jeleztük a déli posztban, megpróbálunk idén egy(-két) új miniposzt-rovattal támadni bajnokik után, amennyire időnk engedi. Ezek közül a második az adott meccs -hangsúlyozottan szerintünk– legfontosabb momentumával, jellegadó karakterével, a mi kollektív szurkolói emlék-könyvünkbe leginkább beillő részletével, történésével foglalkozik egy rövid visszapillantás erejéig. A tegnapi meccs kapcsán pedig nem is kérdés, hogy ez a momentum mi lehet… „A meccs csakblog-témája” bővebben
A meccs csakblog-arca
Bár csakblog tervez, Isten végez, megpróbálunk idén egy(-két) új miniposzt-rovattal támadni bajnokik után. Ezek közül az első az adott meccs -hangsúlyozottan szerintünk– legjobb játékosával, kvázi a „meccs arcával” foglalkozik egy rövid értékelés erejéig. A tegnapi meccs kapcsán szerencsére nem is volt olyan könnyű kiválasztani ezt a VIP-fejet, lett is hát rögtön kettő. „A meccs csakblog-arca” bővebben