Tudtátok, hogy mostanában indul(t) el a jobb periódusunk? VW szerint legalábbis mindenképp.
Biztos én vagyok a hülye, hogy a látványtól Diósgyőrben és a Bozsikban is át akartam harapni a korlátot. Hogy rohadjak meg….
Szerző: robwarzycha
Egy ledőlőfélben lévő szobor mellé…
…némi adalék.
Pietro Vierchowod megítélése ugyanis Abraham 2007-es kezdősebességénél is gyorsabban esik a blogon a posztokban és kommentekben – pedig derék excsatárunk villámabb volt, mint az egyszeri REAC-játékos a lottózóban a szelvénybenyújtáskor. „Egy ledőlőfélben lévő szobor mellé…” bővebben
Arrividerci Amore…?
Van egy pont, a posszanáspont, amikor, mint egy holtponton, átlendül az ember, és onnantól már nem megy felefele a stressz, nem szorul jobban össze a gyomor, nem csapkodja hangosabban a tenyér a korzókorlátot. A ’90-esek végén az ilyen holtpontok elérése után nem szidta többet az adott meccsen az Esernyős tovább az ellenfél bal- vagy jobbszélsőjét (aki épp a törzshelyéhez, a korzóhoz közeli oldalon rohangált) artikulátlan hangján – pedig amíg szidta a delikvenst, az nem volt egy gyenge dolog. De utána filmszakadás, kifulladás, néma csönd. Na ez a holtpont jött el tegnap nekem, és ahogy hallottam (azaz: nem hallottam) – sokaknak. A végén már a meg nem adott gólunknál is csak néztem, mint hal a szatyorból. Szóval megfogalmazódik szépen az emberben, illetve már rég megfogalmazódott, de mostanában egyre inkább egy csatornabűzű nápolyi sikátor szagát idéző hulladékkupacként konkrétan manifesztálódik előttünk a kérdés: hát mi a sz*r folyik itt? „Arrividerci Amore…?” bővebben
Péntek esti védekezés
Erről fog szólni a ma este, mégpedig minden téren. Én védekezek a megfázás elhatalmasodása ellen (ha végül nem jutok ki a lelátóra, akkor ráadásul jó eséllyel nyerünk, a tendenciákat nézve), a csapat a Pécs ellen, Vierchowod a valamit is mondó nyilatkozatok tétele ellen, Gyuszi a góllövés ellen, kisMáncsó a futball ellen. Lassan be lehet üzemelni a piros fényújságon a 2007-es „Védekezz” feliratot!
Ja, már nincs fényújság. „Péntek esti védekezés” bővebben
Pesti futballélet-élmény: közel kimaxolva!
Megfogadtam, hogy nem fogok ilyen modoros címet adni a posztnak, aztán mégsem sikerült, és csak belekerült a mostani yuppie-szleng egyik típusos momentuma, a kimaxolás. De nem találok egyszerűen ideillőbb kifejezést hirtelenjében az elmúlt 3 napra, ami a diósgyőri depresszió után kicsit visszadta a magyarfoci-kedvem.
Pedig igazából nem történt semmi extra, végignéztem vasárnap délután és tegnap egy-egy borzalmasan gyenge budapesti meccset, eufemizmussal élve „kisrangadót”, ahol azonban a technikai iszonyatokat és játék-mentességet feledtették a hangulatok, az életérzés-torlódások, az a ma már csak nyomokban és csupán néhol fel-felbukkanó boldog_békeidők_fociíz, ami tényleg alig-alig dugja ki az orrát a felszínre manapság a magyarfutball szennyes és poshadt habjaiból. „Pesti futballélet-élmény: közel kimaxolva!” bővebben