Mastodon

Szerző: vh

Egy lőrinci kispesti Kőbányáról. Megtalálsz a Twitteren, emailt itt tudsz írni nekem, ha pedig üzennél, akkor a Telegramon keress. ||

Kétes értékű finis

A ma záruló átigazolási időszak hajrája a Hemingway-éra kezdeti szakaszát leszámítva — mikor is egy-két évig úgy tűnt, mi is ott leszünk abban a néhány klubban, amelyik az elkövetkező évtizedben uralja az NB1-et —, szóval ezt az egy-két évet leszámítva az átigazolási hajrá nálunk mindig is kulcsperiódus volt, jó eséllyel ekkor érkezett be az a 2-3 végső igazolás aki az adott napon épp az edzőpályán kolbászolt akikkel ekkor sikerült megegyezni. Nem volt ez máshogy idén sem, de hát Hemy úr is sokszor elmondta, szegény ember vízzel főz, nyilván szűkösen áll az eklézsia, akkor ne is számítsunk Nagy Danikra, inkább jönnek az ingyenes légiósok közül azok, akik segíteni tudnak.

Segíteni tudnak, igen, ez a jelszó, csakhogy ez is érdekesen alakul az utóbbi években. Most nem megyek bele a névsorolvasásba, hogy ki volt igazi érték és ki bizonyult selejtnek az itt megforduló külföldi passzport-tulajdonosok közül, de az tény, hogy az arányok nem a szakmai vezetés castingolási pontosságát erősítő evidenciaként fénylenek a Bozsik büszkeségfalán. Tavaly ilyenkor, Supka érkezésekor javult valamelyest a helyzet, az igazolásoknak már csak fele lett ilyen próbázó, és mind télen (Zelenka, Lovric), mind nyáron (Németh Norbi, Dél, majd Torghelle) érkeztek nem youtube-ról levadászott arcok — minő meglepetés, be is váltak.

Az idei telünk kevésbé szólt erről, Ceolint leszámítva inkább csak zsákbamacskák érkeztek, s bár Hadzic vagy Vidovic nem mozog rosszul, Porcari vagy Navarrete idehozatala az eddigi edzőmeccsek és posztjaik feltöltöttsége miatt talány. És akkor jött a finis.

Az előbb már említett Vidovic csak aláírt — Supka üdvözli a hírt, akkor üdvözöljük mi is, ő felel a szakmai munkáért — bár ha arra gondolunk, hogy a minekvoltitt_Szekulicsot és a minekvanitt_Bjelkanovicsot is üdvözölte anno a stáb, akkor azért a kérdőjel ott virít a fejünk feletti gondolatbuborékban. Mindegy. Balhátvéd kell, Alexisz sérült, Vidovicsot dicsérték akik látták. Jöjjön. Nem ő a baj.

És itt érkeztünk el a lényeghez. A szombati intinkben beharangozott hazai szinten ismert csatár érkezéséhez. Beszéltünk mi Dajicról, beszéltünk a kallódni látszó ex-MTK-s Urbánról, álmodoztunk a Zetében fáradni látszó de 1-2 éve remek kűröket futó Meyéről, s urambocsá’ egy jó Salamiról. Hát erre megkapjuk Bojan Bozsovicsot.

Bojan Bozsovics. Egy jó Bozsó. Még sajna nem tartunk 2005-06-nál a retro-sorozatunkban, így nem tudom ide linkelni a vonatkozó bekezdéseket, hisz meg sem írtam még — pedig Bozsó kapna egy külön passzust az fix. Helye a majdani “Worst_of_2000’s” posztunkban megkérdőjelezhetetlen, Kiss Péter mellett a csatársorban. Az arc, akinek a helyzetkihasználására ha gondolok, visszasírom a most szombaton látott Diaby-show-t. Vasas elleni haza 2:2, 2005 őszén. Épp Bozsóról csevegek Doki barátomnak a korzón, hogy szegény gyerek egy katasztrófa. Doki kérdi erre: Bozsovics? Melyik az? Mondom neki: nem lesz nehéz kitalálnod. Nem viccelek: abban a másodpercben egyik játékosunk labdaátvétel helyett seggberúgja magát az oldalvonalnál. Igen, a derék Bojan. 2 percre erre Bozsó kap kiugratást. Egyedül mehet kapura. Elbotlik, mellélő. 10 perc elteltével beadás, kapus verve, kapu fele üresen tátong, csak kanalazni kéne egyet, Bojan kanalaz, mellé, közben a kapufába is akkorát rúg, hogy majd’ belesérül. És még sorolhatnám a három itteni meccséről megmaradt borzadály emlékeket. Egy labdabiztos blogos kollega, amúgy nagy Kaposvár-drukker, máig spontán rángó- és röhögőgörcsöt kap saját bevallása szerint, ha felidézi, hogy ezt a játékost el tudták adni a Cercle Bruges-nek. Valahogy érte nem sírtak a Kapos-parton, mint mondjuk Nemanja Obricsért vagy Nikolicsért, pedig ott megbecsülik a jó délvidéki gyerekeket.

Hát ennyi az átigazolási időszak, aminek ékköve, koronája lett Bozsó barátunk visszatérése. Már most bizton merem állítani, nagy eséllyel megvan az új Moreiránk. Ne legyen igazam, mantrázhatom persze, és voltak már csodák, de a csodához is kell kiindulási alap… Horéből sose lesz új Benjamin, Sztojakovicsból sem lett új Szabó Tibi.

Nem akarom telesírni a blogot, mert nem azért alakultunk, hogy pesszimista sirámokkal idegesítsük az amúgy is frusztrált Kispest-közösségünket, de most valahogy megbicsaklottam. Viszont ezennel ünnepélyesen fogadom: ha a tavasz rámcáfol, és Bozsó barátunk 5-6 találattal és szemkápráztató megoldásai révén megindul a legendává válás útján nálunk, akkor önként vállalok egy 2 órás monstre beszélgetést a Szöllősi György – Puhl Sándor – Sinkovics Gábor trió valamelyikével, akit az olvasók kiválasztanak, ezzel vezekeltetve a hitetlen RW posztírót, aki nem bízott a derék délszláv csatárerősítésben.

Úgyhogy gyorsan át is váltok pozitívba, várjuk hát a tavaszt, remélhetően Bozsó góllal-gólokkal.

Átigazolások 2011/12. tél:

Érkezett: Ceolin (Győr, brazil, fél évre kölcsönbe), Emir Hadzic (Celik Zenica, boszniai), Matias Porcari (CA Fénix [uruguayi], argentin, egy évre kölcsönbe), Tomas Diaz Navarrete (Royale Union Saint-Gilloise [belga], chilei, fél évre kölcsönbe), Faggyas Milán (Mattersburg [osztrák], három és fél évre), Marko Vidovic (Levszki Szófia [bolgár], montenegrói, három és fél évre), Bojan Bozovic (Siófok, fél évre kölcsönbe opcióval, montenegrói)

Távozott: Kostolani (ASK Mannersdorf, osztrák hetedosztály), Sekulic, Ikande (Beitar Jerusalem, izraeli), Abass (Vietnám, kölcsönbe fél évre), Zelenka, Torghelle (Videoton), Hercegfalvi (Vasas), Danilo (FC Sion, svájci), Tisza Kálmán (Szolnok, NB2), Vólent Roland (Sopron, NB2, kölcsönbe fél évre)

Utánpótlásból: Vécsei, Baráth, Czár, Moga, Vernes, Erdélyi

Csalóka (?) napfény

…de legalább a nap süt. Ezek a szombatok mostanság már csak ilyenek, a másnaposság ott kóvályog a fejben, hiába, mióta a péntekek újult erővel a cseh söripar imádata melletti áldozásra vannak felhúzva tematikailag, azóta (hetek óta) ez megy, de mit csináljon az ember, tél van és nihil, hát valahogy ki kell bírni, és ha vége a munkahétnek akkor a pénteket azt meg kell ülni, és hiába fogadtam meg múltkor is hogy nem kell már a negyedik korsó, persze hogy most meg volt ötödik is, ilyenkor edzőmeccs, másnap, kinek kell, áhh.

Legalább a nap süt. Csak elindulok így otthonról, Wekerle legalább fürdik a napfényben, a fény az már tavaszi, a hideg még nem, de valahogy mégis olyan bajnokságkezdeti hangulat remeg a levegőben, no nem túl erősen, de legalább nyomokban. Busz, majd villamos, a 42-es tök üres, na ez azért józanít, mégsem egészen bajnoki rajt-feelin’ ez így, aztán le a sárga tömegközlekedési eszközről, a Trencsén busza majdnem elb*sz a zebrán, huhh, jövő héten tényleg elég lesz három korsó, öregszem. (Úgyis 5 lesz belőle akkor is, ne legyenek illúzióink).

A meccs már megy benn, Tiszafüred, érdekes csapat, ha Kis Károlyt e blogon is állandóan permanens aranygaluska-habzsolás vádjával dehonesztáljuk, hát a ‘füredi technikai vezető akkor nem tudom hogyan írható le, mintha egy 4 hetes csülökpéknémódra – diétán tartott Gesztesi Károly tobzódna a kispadon, gyönyörű. A kopott zöld mezek alatt vagy 4-5 vendégspílernél komoly túlsúly bújik meg, de minek, ha nálunk egy próbázók-ifik-perememberek vegyes próbálkozik, ahol a Marshal Johnson lenne az ész, igen, nem az igazi. Szégyenteljes 1-1 a vége, de legalább jókat kuncog pikírt megjegyzéseibe süppedve a pályamenti korlát népe, Babarral is lefordulunk a lelátóról, kell a folyadékpótlás, átkozott dehidratáció. Hopp, van szendvics is, megfáradt rántott hússal, nem baj, ez most remek, pont ez kell, erőd ad a második, a Trencsén elleni meccsre…

Legalább a nap süt – sütött idáig, mert az árnyékos oldal felé támadunk most, akkor mi is oda állunk gólra éhesen, hát nem is a pálya árnyékos, csak minket árnyékol le az MFA-épület, na, hideg van azért még, ez még nem tavasz, a márciusnak csak valami előtávirata volt csupán, ami délelőtt beszökött Kispestre, most azért érezzük, hogy ez még a tél. Jó a forró tea. Cukros, mint anno az ovi menzán – állapítja meg távoli emlékekbe révedező szemmel Babar, aztán ismerős hang mellettem, no csak befutott a másik szerzőtárs is, hát ő is cefetül másnapos, ennyire megfáradt orgánumot még tán nem is hallottam tőle, még új kedvence, Hadzic sem dobja fel, sőt, a Hore-Hidi párost is csak finoman fumigálja. (Tchaminak azért adja az ívet rendesen ezúttal is.) Másnap, másnap, hát ez van, ilyenek ezek a poszt-pénteki szombatok.

A második félidőben aztán végre van látvány is, két jó Németh Norbi passz, illetve egy kipattanót követő ügyes helyzetfelismerés és bombagól Czár Ricsitől, na ez az, erről van szó, ezt a gyereket ügyesen kell felépíteni, erősség lehet, ha. Szóval a tavaszi kvázi-alapcsapat elmuzsikálgat, van 1-2 jó elem, néhány csettintés a lelátón, de összességében olyan szürkécske a produktum. Hiányoznak a szeme-van-labdák, azok hazamentek Csehországba, hiányoznak a gólok, amik Svájcban és Sóstón pihennek 1-1 sporttáskában.

Én meg csak támaszkodok a korlátnak és nézem a csapatot és lövésem nincs hogy milyen lesz a tavasz. A kezdő úgy-ahogy kivan, némileg gyengülve, de a pad, az már kérdéses. Faggyas sehol, Porcari és Navarrete az első meccsen hajmeresztett, Diaby flegmázik, a Joel nevű arc nem tudom, tényleg ebbe a korosztályba jött próbajátékra, és nem az U12-be kellett volna jelentkeznie…  sok itt még a szürke folt. A csapatot tekintve is, és sajnos már a szombati délutánban is: a nap lemenőben, friss, de alkonyodó szakasz borul a kerületre, ahogy Hantával a Templom-tér felé  csapatunk. Aztán jatt az Adyn annál az épületnél, ami kb. 20 évig csak bevakolva várt gazdára, ez is elkészült valahára, úgy fest, én meg sétálhatok tovább az Europark felé, vendégek jönnek, akiknek hagymásbabot kell főznöm. Hát 2 edzőmeccs után, jó másnaposan 10 adag HB legyártása nem szerepel a “vágyott tevékenységek TOP10”-ében, megvallom, de hát ez van, gondolkoztam volna előre.

Közben elhúz mellettem a második kihalt 42-es is, nap már sehol, így azzal sem bíztathatom magam, hogy “legalább az süt”. Talán majd tavasszal, talán a csapatunk tekintetében is. Remélem, a mai fény legalábbis nem volt csalóka.

Fotók: Babar.

Átmozgatás után futóedzés – eldöntendő kérdések!

Már recens posztjainkban is jeleztük (kissé túlzó a királyi blog-többes, aláírom, mivel jórészt csak Hanta emlegette a témát, lévén jómagam beszippantódtam a munka rengetegébe), hogy alakul a keret, lassan tavaszi start, körvonalazódik (legalábbis kellene neki) a kezdő. Múltkori, átmozgatókérdéses posztunkban már a kommentek jeleztek is némi irányt, megnyilvánultunk spontán mi,  szerzők, és Ti, kommentelők. Ezen a vonalon haladnék most tovább, a várható alapcsapat kapcsán a tisztázókérdéseket véve sorra, a teljesség igénye nélkül, ad hoc módon, szándékunk szerint vitát generálva.

Mielőtt belevágunk, beismerem, nem egy kérdés, felvetés bizony már itt szerepel az elmúlt hetek blogos kommunikációjában, oly mértékben mint Egervári mester lelkében az elmaradt sousai parola. Azonban fontos kérdésekről lévén szó, mentsük át ezeket a virtuális örökkévalóságnak, hogyha majd unokáinknak mesélünk 2011-12 dicső idényéről, és elbizonytalanodunk, hogy ugyan, mi Diaby-t vagy Délczeget követeltük -e a kezdőbe, hát legyen némi írásos fogódzónk ehhez.

Annyi mindenképp látszott már az elmúlt posztok aktuálkommentjeiből is, hogy a kezdő-variációk az egyes olvasóknál és szerzőknél finoman szólva sem mutatnak nagy szórást – sok az egyezés, az átfedés. Ezt értelmezhetjük úgy, hogy egy kollektív egyetértési szellem szállta meg a blog olvasó- és írótáborát, összecsiszolódott elménk és gondolkodásunk az elmúlt egy év alatt. “No azért nem mind Arany, ami Tamás” – mondhatná erre Vágner László JB elnök, és mondom én is, mert a valóság inkább annyit takar: kurvára nincs korlátozott a variálási lehetőség a jelen keretet tekintve…

Kérdés #1 –  Kapu: rögvest kérdéses a poszt egyesek szerint. Nálam nem. Van két jó kapusunk, ez tény. Sánta remekül ugrott be Kemi sérülésekor, és remek igazolásnak tűnik: a megfáradó Iván bátyó helyett (ki vész esetén azért még mindig itt van….) abszolút alternatíva lett a padra. No de. Az őszi meccsek számomra egyvalamit nagyon bebizonyítottak: a tavaly tavasszal még csak biztos sztenderdet (mint most Sánta) hozó Kemi elkezdte szállítani a bravúrokat (Szombathely idegenben, Fradi itthon, Újpest itthon). Múltkori kommentemben be is hoztam a Vezér vs Molnár Levi hasonlatot: Mindkettő jó kapusunk volt, sok meccset hoztak, ám Ádiban az volt a plusz, hogy nem egy olyat is behúztunk vele, ahol az ő extra-produkciója kellett a holtponton átlendüléshez vagy a 3 pont megtartásához. Mellesleg arc a fazon, és valahogy ez is benne van az egész teljesítményében: ez a buffoni bohémia, ami veszélyes is ugyan, mégis ha jól kezeled, kiemel a mezőnyből. Kemenes viszont bizalmi ember. Amikor tavaly Ivánnal kezdett Supka, érezhetően rosszul viselte, ezt nem egy elkapott mondatból lehetett érezni a pad mellett. Ha tartósan kezdetik, szárnyal. Én mellette tenném le a voksom, pusztán azért, mert ha most bízunk benne, hosszabb távon többet nyerünk vele.

Annyi kb. mindenkinél egyezik, hogy a védelem az Lovrics-Debrő-Botis-Hajdú Norbi lesz. Alexisz kiesése nagy veszteség, pótlása az első kérdés. Illetve szerintem nem kérdés, mert ha Há Norbi jó volt nekünk 2009-2010-ben, ha 2009 őszén már-már önszerveződő sportpolgári kör gründolódott a “Norbit (és Takit) a válogatottba” jelszó alatt, ha folyamatosan dicsértük a gregori hangmagasságú szabadrúgás-specialistát, akkor mi a tosztért keresgélünk nagy megoldást az őt ősszel tényleg alázó Alexisz helyére? Supi már-már görcsösen vadászik balos embert, miért nem teszünk inkább be egy akadémikert Norbi mögé? (Vészhelyzetben pl. Czár is megoldja a posztot). Vagy ott van Hidi, vele is próbálkozott már a mester. Csöndben megjegyzem, nem Navarretékkel kellett volna tán szórakozni igazolás terén, belülre, hanem akkor céltudatosan keresni egy második balbunkót. Kérdés#2 tehát: kell-e Norbi helyett más a kezdőbe?

Középpálya. Abass helyén Ceolin, Porcari, Faggyas? Egyértelmű, nekem. Mondjuk attól tartok, hogy a jó Ceo mire belejön, már megy is vissza Győrbe, de most nem ez volt a kérdés. Baloldalon Tchami? Ha gyorsaság kell, akkor igen. Ha finesz: Gege. Ha végre kicsit előre tekintünk hosszú távon: Czár. Szűrőben Aka ugye van is meg nincs is, de szertelenségei miatt egy stabillá felfejlődő Hidi (utópia?), néha egy jó napot kifogó Hore, vagy Muflon Marshal is betehető. Nem lesz NAGY különbség.

Kérdés #3. Irányító.Régi RW-mánia, tudom. Azt is, hogy a mai foci nem erről szól. Nekem azonban kicsit mégis. Arról, hogy álljak akár Babar mellett a salakos oldalsávban, akár Hantával a korláttörzshelyénél, akár Faterral/Öcsémmel a korzón, szóval akárhol és akárkivel, DE ÉRDEMES LEGYEN OTT ÁLLNI. Legyen trinyó, legyen fikcsi, legyen egy-egy olyan indítás ami tudatosságot tükröz, míg a karmester spontán trükköz. (No ez egy klasszik Asterix-képregénybe illő sor lett…). Ki lesz hát ez most? Annyi biztos, hogy Zelenka után a következő értelmes megoldásig jó esetben még 2-3 évet kell várnunk (csak a saját Honvéd-történetemet végignézve: Fodor/Pisont –> Pisont –> Pisont/Illés –> Warzycha –> (Bárányos) –> …. –> Szabó Tibi –>… –> Szabó Tibi –> … –> Zelenka. Ennyi. A “…”-ok sokéves kihagyásokat jeleznek. Ez nem túl biztató).

A jelen keretben irányítani kb képes játékos kettő van. Gege, Németh. Ivancsicsról számos alkalommal kiderült, hogy középen nem az igazi, Supka most mégis ezerrel bízik benne, deklaráltan nem is keresett irányítót a szünetben. Én a Diós elleni hazain tudtam csak dicsérni, meg kicsit Győrben; Hanta Kaposvárott vélte látni Gegében az új Bánföldit kvázimegoldást. Kevés, kevés… – mégis egyre csak ezt érzem.

Németh Norbi. Képességek adottak, a forma az nagyon nem. Nem értem. 2011 őszét sem kezdte fenomenális passzban, mégis stabil kezdő volt, és vert 3 gólt, örültem hogy itt van. Aztán betli az SZTK ellen, besülő forma a bajnokságban, ki is maradt a kezdőből. Sokszor leírtam már, most is megteszem. Norbi is bizalmi ember, mint Kemenes, akkor lejesít jól, ha érzi az edzői kiállást a háta mögött. Mint Tornyinál 2001 tavaszán. Détárinál 2002 tavaszán. Kismészölynél a Vasasnál, mindig. És ahogy nem érezte Újpesten, Győrben, vagy a tomszki kalandnál. És miért ragaszkodom ennyire hozzá? 1) Németh szerepe a keretben kicsit túlmutat puszta önmagán. Sanyi távozásával ismét egyedül maradt, a kapocs, a “tag” a klub graffitijén a szurkolók felé. Akivel még lehet azonosulni, ha halványan is. Szimbólumocska. 2) A szerep a keretben. Az ősz folyamán többször láthattam testközelből, ahogy még cserepozícióból is biztatja a többieket, (még a posztvetélytársat is…) Amikor játszik, irányítja hanggal is a csapatot, az edzőmeccseken csak meg kell nézni, ahogy búbolja az MFA-sokat egy-egy jobban sikerült megoldásuk után. Mint a Vasas ifijeivel tette azt oly sokszor (elég megnézni ezen a videón is sajnos épp ellenünk, 2007-es MK-sikerünk “másnapján”). Norbi nincs jó passzban de KELL. Ennyi. Supka egy hibát már elkövetett pedagógia téren az ősszel, remélem itt megáll, és nem rontja le azt az egyébként határozottan jó képet, amit bennem is kialakított e második érája kapcsán magáról. Norbi ne legyen Tóth Misi II. Nem azt mondom hogy ha ballaszt, akkor is tartsuk meg, de az edző is tegyen meg mindent hogy Norbi ne legyen holtsúly. Gege megsérült, ha más nem, ez legyen elég indok arra hogy Norbival kezdjünk középen, Gellért meg menjen a szélre. Annyi értéket pazaroltunk már el, most ne tegyük ezt.

Csatársor: Hadzic, Dél, Diaby. Variációs lehetőségnek nem sok, de legalább van valami. Még egy csatár itt mindenképp kéne. Akár egy ifi, bár Vólentet most raktuk le Sopronba. Kezdőtéren nem is tudok dönteni, majd a pillanatnyi forma megteszi. Egy Dajic azért itt még bizony elfért volna.

Hát ennyi, sok választási lehetőség nincs, néhány nyitott kérdés maradt, ezekre várjuk kommentben a véleményeteket.

Címképfotó: leaderspeaking.blogspot.com / csakblog

Amennyiben nem történik valami egetrengető változás, nyílnak meg eddig ismeretlen pénzcsapok, esetleg tör fel olaj a hátsó műfüvesen, úgy érdemes lesz elkezdeni a megbarátkozást a tavasszal várható kezdőcsapatunkkal.

Átmozgató jellegű kérdések keddre

  1. Faggyas Milánt három és fél évre átigazoltuk. A felkészülési meccsek alapján nem estünk tőle hanyatt, és pedigréje is messze áll a parádéstól, bár nem rossz – mondhatni, mégis kíváncsian várjuk, beleillik-e az elmúlt években megszokott gyors, pontatlan, de mégis felettébb eredményes szélsőjátékunk koncepciójába?
  2. A chilei középhátvéd, Navarrete fél évre érkezett kölcsönbe belga harmadoszályú csapatától, hogy Botis, Debreceni és Bjelkanovic mögött a negyedik klasszikus legyen a posztján. Mivel Ivánkirály szintén tud játszani belső védőt (persze őt pont kár lenne erre pazarolni, most, hogy végre van egy épkézláb szélsőhátvédünk), kérdés, a padra minek igazolunk kölcsönjátékost, különösen egy nem éppen hiányposztra?
  3. Gege megsérült a hétvégén, és szerencsére csak másfél hetet kell kihagynia. A tartalmi résznek természetesen örülünk, de a kérdést ettől még felveti: ha nincs, akkor ki lesz az ész a középpályán? Némethnorbit szeretjük, sőt, még jobban szeretnénk, ha hozná a néhány évvel ezelőtti formáját, de azzal is legyünk tisztában, Gegével ellentétben ő csak egy poszton (esetleg kényszerből a szélen) bevethető igazán, míg Gegéstül akár menet közben is átfazonírozható a csapat szerkezete. Tényleg ennyire kevesen lennénk a középpálya közepén?

Próbázók: az elmúlt két hét eresztése

20, vagyis húsz próbajátékosnál tartunk eddig. Összesen 43-an léptek pályára az alig egy hónap alatt lejátszott 12 felkészülési meccsünkön. Lassan a kispesti öltöző egyre inkább kezd hasonlítani a Matthaus-éra tatai edzőtáborára, ahol bárki megfordulhatott, aki az NB1-ben magánhangzóval rendelkező nevet tudott beírni az igazolási lapjára, valamint Kapcsos Vince.

Legutóbb a szerb középhátvédnél, Trnicicnél, és az azóta leigazolt bosnyák csatárnál, Hadzicnál hagytuk abba a futószalagon érkező, de legalább felettébb gyorsan is távozó próbázók sorát, és mivel azóta eltelt nagyjából két hét, illendő újra felvenni a fonalat. Figyelem, a folytatás után olyan játékosokról lesz szó, akik valószínűleg soha többé nem fognak a Honvédban szerepelni! Felsorolásuk azonban fontos a történeti hűség kedvéért, hiszen egyszer, ha csak egy félidőre is, de megadatott nekik, hogy magukra húzzák a klubcímerrel ellátott mezünket.

Kezdjük mondjuk a Soprontól érkezett belső középpályással, Deák Mártonnal. Azon túl, hogy magas, tüsihajú (szinte kopasz) és, hogy mindig egy szürke garbószerű pólót vett a mez alá, nem sok minden maradt meg belőle. Mindhárom kváziirányítónk mellett kapott egy-egy meccset (Deák és Tisza Kálmán a középpályán – egész komoly történelmi tabló lehetett volna 140 éve), ezzel is erősítve az egyszeri szurkolók humoros összeesküvés-elméleteit: Deák azért játszhatott ennyiszer, mert Supka mester féltette a csapatának játékosait a sérüléstől, és inkább betett egy próbázót amolyan ágyúgolyó-tölteléknek. Más magyarázatunk nekünk sincs arra, hogy amit mindenki látott elsőre, azt miért kellett még kétszer megmutatni.

Navarrete, a chilei középhátvéd igazi talány. Deákhoz hasonlóan ő is három meccset tudott le eddig a felkészülésből, és bár a klubhonlap nem erősítette meg, a Nemzeti Sport szerint átigazoltuk a belga harmadosztályú egyletétől (valamint szigorúan állítólag: Marshallt adtuk cserébe), mert hiába az ügyes managere, a Manchester City fakójának edzésére még be tudta nyomni, ott azonban hamar kibukott a – Kispesten nem feltétlen problémás – lóláb. Supka kipróbálta már Debrecenivel is párban, az utóbbi időben azonban Bjelkanoviccal kezd, vagyis ha marad, a cserepadra igazoljuk.

Porcari, az argentin jobbszélső egy Pécs elleni félidő alatt győzte meg a szakmai stábot, így egy évig velünk marad, és a Győrtől kölcsönvett Ceolinnal közösen próbálják majd ellensúlyozni a Vietnámba kölcsönadott Abass fájó(?) hiányát. Egyébként egy alapvetően ügyes gyerekről van szó, nem kevés látványos dolgot művelt a szélen és egy-az-egyben, kár, hogy a beadásainak minőségéről eddig nem sokat mutatott.

Matias Porcari 26 éves argentin-olasz kettős állampolgárságú jobbszélső / támadó középpályás. Az elmúlt években hazájában a Belgrano de Córdoba, valamint Uruguayban a Danubio Montevideo és a CA Fénix egyesületeiben szerepelt. Házaló videója alapján amúgy szintén nem tűnik ügyetlennek:

Kuvaiti csatár! Merthogy a futball ugyebár a világ legnépszerűbb sportja, és az Antarktisz kivételével szinte minden országban van legalább egy igazolt játékos (ettől lesz ország egy ország!), így a mesés gazdagságú olajmonarchia, Kuvait keretében is. Ugyan nemrég volt a második csapatunkban egy hasonló nemzetiségű kapus, azért azt magunk sem gondoltuk volna, hogy Magyarországon, a góllövők földjén, ezen belül is Kispesten (Puskás, Tichy, Kozma, hogy csak néhányat említsek gólkirályainkból) valaha megfordul, sőt, hovatovább pályára is lép egy igazi kuvaiti csatár, név szerint Aziz. Aziz külsőleg amúgy erősen hasonlít Leandrora, azonban a belső (tudás) tekintetében pont olyan távol áll tőle, mint a műfüves edzőpályát szegélyező korlát. A félidőnként produkált egy, azaz egy darab szép labdaátvételét ha akarjuk, akár meg is tapsolhatjuk, de basszamármeg mégis egy NB1-es csapat keretéről beszélünk, és legalább ennyiszer a korlátról is remekül pattan vissza a laszti. Azt pedig, hogy a BKV ellen mutatott teljesítménye után még a Dunaszerdahely ellen is játszhatott, azt már nem is tudjuk hirtelen kinek a kontójára írni, de reméljük, legalább az a valaki elszámol a saját lelkiismeretével.

Méltó társa volt amúgy a lett Aleksei Alekseev, akire maga Supka mester mondta, hogy azon túl, hogy képzetlen, még lusta is. Megjegyzem Alekseev is két meccsen szerepelhetett, hiába látszott már az első után (egyedül mehetett, a labdát belevezette Vezér Ádiba, és ezzel le is zárta kispesti momentumainak sorát): kevés!

Tizennyolcadik a sorban a litván Vygantas Zubavicius néven illetett próbabalhátvéd. Novák Alexisznél továbbra is kérdéses, hogy műtét, avagy nem műtét, így a kényszer hajt, balbunkót kell szerezni, főleg úgy, hogy Gege valószínűleg középen fog kezdeni, maradt tehát az egy szem Hajdú, és a gyöngyszem Tchami a gyengébbik láb oldalán. Másfél meccset kapott, de az, hogy távolról hasonlít Hidvégi Sándorra, plusz ugyebár a közös poszt, szóval az is kevés volt együtt.

Váltótársa montenegrói és Marko Vidovicnak hívják. A Haladás elleni második meccsen játszott, többek egyöntetű elismerését kiváltva. A feladatát tisztességesen megoldotta, Nagy Dani, Sluka vagy Oross nem sok vizet zavart az oldalán. A támadásokba szintén tisztességgel bekapcsolódott, szögleteit jól végezte el. Supka mestertől kap még egy esélyt, szombaton kiderül megoldást jelent-e a hirtelen támadt hiányposztunkra.

Marko Vidovic egy 23 éves szerbiai születésű, illetőségét tekintve azonban montenegrói balhátvéd. Fiatal kora ellenére a legutóbbi idényekben közepesen vállalható kluboknál ücsörgött a kispadon: Szerbiában a Hajduk Belgrádnál, Montenegróban a kéziben erős Budocnost Podgoricánál, Cipruson az Anorthosis Famagustánál és legutóbb Bulgáriában a Levszki Szófiánál. Tíz mérkőzés fölött egyetlen évet sikerült zárnia, épp a számunkra legfontosabb 2011-12-est. Azt, hogy beérett volna alátámaszthatja a nagyjából két meccsenként begyűjtött sárgája, az viszont ellenérv, hogy mégsem maradt a Levszkinél. Egyelőre nem tudjuk hova tenni magunkban.

A Danilo, Torghelle, Zelenka, Abass távozása miatt meggyengült támadószekció egyik feltölteni szándékozott helyére a korábban már Magyarországon is megforduló román Bogdan Apostu érkezett legújabban. Az látszott, hogy a Hali ellen Hadziccsal jól megértették egymást, és mivel a stílusuk különböző, a jól kiegészítették egymást állító szerkezetet is le merem írni. Apostu valamivel robosztusabb Hadzicnál, megtartja, esetenként ki is harcolja a labdákat. Ha leigazolnánk, Délczeg mellett lenne még egy klasszikus(abb) célember a csatársorban, akire fel lehet lőni a labdákat, és aki megoldja addig, amíg felérnek a többiek.

Bogdan Apostut nem igazán kell bemutatni a magyar bajnokságot követő avatott lelkeknek, hiszen néhány éve már egyszer feltűnt Nyíregyházán (közel 70%-os gólmutatóval!), valamint néhány meccs erejéig Diósgyőrben is.

Az NB1-ből visszatért Izraelbe, majd vissza az NB1-be, hogy végül különböző romániai csapatoknál próbáljon gyökeret ereszteni az utóbbi két évben. Ha lehet hinni a wikipedia valamint a transfermarkt oldalaknak, akkor arra jutunk, hogy semmire. Egymásnak ellentmondanak ugyanis a tavalyi és tavalyelőtti idényére vonatkozó adatok: az egyik szerint játszott és gólokat lőtt, a másik szerint alig, és nem lőtt. Ha átigazoljuk, tavasszal megtudhatjuk, melyiknek kellett volna hinnünk. Vagy esetleg már most és a szemünknek:

A végére mindössze egy kérdésünk maradt: vajon mikor érkezik meg a jó előre beharangozott libériai Joel “Sunnyboy” Toé?