mert célunk csak egy van
Debrecen – Bp. Honvéd 1-0
Az első félidőben elkövettünk egy nagyon nagy hibát, amiért megfizettünk, mert a kontrából betalált az ellenfél.
Banó-Szabó passzolná ki a szélre Holendernek a Debrecen térfelén, a labda azonban nagyon átlátszó, kilépnek rá, indulnak belőle, gyorsan ki a szélre, Takács beviszi a tizenhatoson belülre, csel még nincs, de Deák már elcsúszik, Takács visszahúzza, majd ellövi a hosszúba. Egy a Lokinak – és egy mondat Erik szájába.
Debrecen – Bp. Honvéd @ Debrecen, 15:30 TV: M4 Sport és m4sport.hu
Egy nagyon hosszú és boldog év utolsó idegenbeli túrája következik. Idén kétszer jártunk Felcsúton, Mezőkövesden, Sopronban, egyszer Balmazújvárosban, Beer-Shevában, Gyöngyösön, Pakson, Pécsett, Tatabányán és Telki után most Debrecenbe is harmadszor utazunk. Van bennünk tehát bőven kilométer. (Bakker, most nézem, hogy a törökországi edzőtáboron kívül egyedül egy telki edzőmeccset hagytam ki idegenben, sőt, ha jól számolom az egyetlen elérhető Honvéd-meccs, amit egyáltalán kihagytam 2017-ben. Ilyen se volt még.)
A zárójelhez tartozva: elfáradtam. Sok volt ennyi minden, és nem az utazások, a távolság, a társaság, hanem tényleg az egész úgy, ahogy van. Bajnoknak lenni egy alapvetően boldog, de fárasztó állapot. Kispesten meg pláne.
Megpróbálom elmondani miért.
HUMBUG!
A hétre ígért tájékoztatást Hemibá arról, hogy mit sikerült leegyeztetni az új stadion ügyében, mert ugye egyelőre se kormányhatározat a pénzről, se közbeszerzés, se semmi, miközben állítólag a Hungária körutat már hetekkel ezelőtt lemondtuk.
Nos, ez a tájékoztató eddig elmaradt, ellenben kikerült egy anyag a honlapra a következő címmel: Ajándékozz bérletet karácsonyra! Ha megkattintod, akkor a tavaszi bérletárakról és a pénztárak nyitvatartásáról olvashatsz benne – a bérletek pedig, tádádádádám: a Bozsikba szólnak. Vagyis tavasszal még biztos otthon játszunk.
„A sorok közé rejtve ismerte el a Honvéd, hogy megint csúszik a stadion” bővebben
