Félszezon-értékelő by RW

Minden megy a maga jól megszokott kerékvágásában. A félszezon  végetért, ködös, ónosszitálós szürke napok telepednek Budapestre, csöndes a XIX. kerületi sorompón túli sporttelep, légiósaink hazamentek, a keret pihenni tért egy szokatlanul hosszú, egy hónapos téli álomra, legjobbjainkat díjazta a KLTE, hanta statisztikákat gyárt és közönségszavaztat, vagy bennyhillesített Lanza-Martinez show-t heggeszt fel a blogra. RW táján nagy a csönd csak, de most ő is jön – és ha már szokott kerékvágás, akkor szokás szerint érzésvilágos-összegzős-csapongós poszt következik.

Érdekes fél éven vagyunk túl, az biztos. A tavalyi meglepetés-bronz, mely a ’90-es évek eleji identitás-magasságokba emelte Honvédos önképünket, még bónuszként megszórt minket egy kupanyárral. Nyárral, igen, mert manapság  sajna már a kupaősz megélése is ritka, de ezzel be is fejezem a hegyivánoskodást, és inkább örülök a nyárnak. A niksici túránkkal, mely nekem a nonpluszultra volt idén, hazafele strandolással és mitfahrerként még Testardinál is nagyobbat bukó hantával, mostari hídmelletti élménysörözéssel, szóval ott volt a szeren a trip! A Vojvodina ellen már kevésbé, ott saját kishítűségünkbe, és a sajátos igazoláspolitikánkba buktunk bele: nálunk a szezon érdemben szeptember végén indul, már ami a keret összeállását illeti, mikor az ingyen igazolható játékosok közül Cordella kikukázza a használhatókat és az egy-két gyöngyszemet…- de addig az új fiatalokkal (Kozma, Prosser) és olasz tévedésekkel (neveket kell írnom?) súlyosbított gárdánk nem sokra volt elég. Nemhogy EL, de Bohóc szinten sem, az első győzelemig a Felcsúti Névhasználati MGTSz elleni meccsig kellett várni, majd kezdődött a szezonközepi hullámzás, melyet barvúriksz (Paks) és remek játékkal kiegészített góleső (Kaposvár) mellett olyan tankcsapdák szegélyeztek, mint a Kövesd elleni hazai szopolleró. Szinuszgörbe volt ez a javából.

Aztán az október hirtelen a ló másik oldalára lökött minket: miután úgy fordultunk rá a necces sorozatunkra, hogy itt akár kiesésszélre-sodródás is lehet a dologból egy sor vereséggel, előbb nyögvenyelősen, tizikkel Halit vertünk, majd a Pécs hazai kiiktatását közbevetve a Népstadiban és Fehérvárott a félidény két meccsét lehozva írtunk mini kispesti hőseposzokat. Nehéz lesz elfelejteni a túlzott gólörömünk miatt minket habzó szájjal szidó fehérvári pubertás tribün-arcot, vagy a Daud fejes után dugájába dőlő Szendrei Fradi szpíker látványát és lecsoffadó hangját. Szép képek ezek, mint ahogy szép kép a puhi Perea czukk gólöröme – csoda hogy át tudta ugrani a sóstói reklámtáblát, de egy ilyen gól után ez is összejött. Nos, e sorozatunk közben Rossi tulaj- és Cordella-dicsérő himnuszai mellett már mi is az újabb bronzot vizionáltuk felkúszni a nyakakba – hogy aztán előbb a döntetlenfrász verje ki a csapatot, majd a szezonvégre a sokszor ismételt „elfogytunk” kitételt mantrázza edző és játékos, szakmányban.

De hogy is állunk most, félidőben? Szerintem nem rosszul. Nem is jól, persze pesszi-király RW-ként én sose mondom ki, hogy jól állunk, még akkor se, ha egyszer 20 ponttal vezetjük majd 2 fordulóval a vége előtt a ligát… Nem mondom, de azt őszintén leírom hogy lehetne rosszabb és jobb is a helyzet. Ne feledjük: nagy igazoásokat nem tervezünk, azaz a keret kb kész. Az idei Lanza már megjött (Perea) és ugyanúgy telljesít, mint első 4-5 meccsén talján elődje. Látszik a mozgásán, hogy nagyon okés, de a gólok még nem jönnek. Ne feledjük, akik most istenítik Lanzát, azok közül sokan szidták tavaly koratavasszal, hogy nagyképű, gólszegény, miért nem Vernes Rikk játszik, s amikor Martinezzel elnyomták a pécsi show-t, sokat ki is rúgták volna a fórumhozzászólások alapján. Perea nem nagyképű, nem balhés, ellenben kissé pohos. De egy jó felkészülés után én még bízom a pozitív tavaszban, nem is kicsit. Daud echte Martinez, lövi a semmiből a gólokat és csinál faszságokat meglepő dolgokat, kb egyenlő arányban. Kicsit talán korán ment ő is téli álomra, de ővele is még várjuk ki a tavaszt a végső verdiktig. Godoy? remek igazolás, passzol és szerel, igazi panamai Redondo – kár, hogy alig játszik. Paranoiás énünk már umbuldát sejt itt, de reméljük csak a gyengusz klubkommunikáció miatt nem tudunk róla többet. Jobbal nekem nincs bajom. Hanta már többet várna tőle – szerintem nem rossz a vén kameruni. Olyan jollyember féle ő, mint Zsivány, csak focizni is tud – igaz, ahol próbálgatja őt Rossi (szélek, néhol közép) oda vagy nem elég gyors, vagy nem elég kreatív.

Meglepetések: az is sok volt idén. Pozitív oldalon áll nálam mindenek felett a végképp beérő Vécsei -akit épp most tervezünk elveszteni, nagyon kár lenne érte. Igazi, érett játékot nyújtoptt idén, több poszton is. Holendert az elején még kárhozatttuk, hogy sok neki a kezdő szerepkör – év végére csodásan ránkcáfolt, már nem csak az amatőr Niksicet képes orrba-szájba alátzni, hanem a Bohóc mezőnyének jelentős részét is. Nagy Geri is hosszabb érés után belendülő típus – ez az ősze az azt megelőző szép tavaszt is verte, igazi (vécseis, hidis ekvivalentum) berobbanását most tavaszra várjuk. A fiatalok közül Vernes és Baráth az, akik kicsit torpanni látszanak ezen az őszön, és lehetőséget is kevesebbet kaptak,. főleg Ricsi, aki pedig igazi bizalmi ember, kell neki az, hogy érezze, az edző mögötte áll. Sajnos az is igaz viszont: a szezoneleji jobb teljesítményeit (UTE, Felcsút) nem követte igazi jó folytatás, jegelése nem volt jogtalan. nehét kérdés. Nagyon kéne nekünk egy jó Vernes előre, minden fifikájával, és jó értelmű aggresszivitásával; Rossin és rajta is múlik hogy ne vesszen el Kispest számára. Botinál ilyen veszélyeket nem érzek, csak a Mister tegye vissza valamelyik szélre és tartósan, nála a szokásos ifibetegség jött csak elő amin mindenki (Vécsei is 2012 őszén) átesik – kiugróan jó kezdés utáni gyengébb hónapok. De nem féltjük őt, nagy értékünk lesz ő továbbra is.

Hidi viszont a félszezon embere, mondogatom hetek óta, s lőn, a KLTE is díjazta szűrőnket. Blogszerkesztőségi kollegáim és holdudvarunk jellemzően inkább szívja Patya vérét a lelátón, de valljuk meg, a pápai záróbetlit és a Pécs elleni MK önkiállítatást leszámítva nem nagyon lehet mibe belekötni a vörösesszőke bekknél. Ilyen tavaszi folytatást várunk Patrik! A másik pozitívum pedig az év elején még kifütyült-kigúnyolt Alcibiade, aki előbb egy megbízható olasz szélsőhátvéddé kezdett érni, majd olyan skilleket is elővett a szezonvégre, amit kb Martinez jellegű arcoktól várnánk: sarkazások, jó lefordulások, überraschung-gólpassz Hidinek a Hungárián… szóval Alci engem megvett, most már kitöltheti 3 éves szerződését.

Kell-e még valaki a keretbe? Persze. Szeretnék egy jó karmestert, még egy tapasztaltabb csatárt, és mint egy falat kenyér, annyira kéne egy Tandia pótlék Ignja bá mellé hátra. De ha nem igazolunk (bár Vécsei helyett egyszerűen kelleni fog valaki) akkor sincs gáz, csak könyörgöm, építsük be úgy Csábit, Lőrinczyt, Vernest, Prossert, a „hátsó” Bobált, mint tavaly tavasszal Holendert vagy Bobál Gerit. Apropó, Bobál Geri: felépülése után nyomjuk őt is, mert nem értjük, hová tűnt idén ősszel a felnőtt keretből.

Szóval én nem várok bronzot idén, csak egy jó meccsekkel és szoros rangadókkal teli tavaszt, lehetőleg a Szöllősy-birodalom elleni négygólos vendégsikerrel, + Fradi, Vidi újbóli verésével, egy tavaszi formáját visszaszerző Kemenes Szabival, a Galatához még nem kikerülő Vécseivel, és sok-sok fiatallal az utolsó negyed órákban. Valahogy így:

Felcsút – Kispest 0:4

Felcsút, 3000 néző, Jv.: Becséri. Gól.: Perea (23.p.), Hidi (60.p.), Holender (65.p.), Lőrinczy (88.p.).

Kispest: Kemenes – Botka, Lovrics, Ignjatovics, Baráth – Hidi, Godoy (Lőrinczy, 70. p.), Vécsei (Prosser, 90.p.) – Vernes (Bobál G., 60.p.), Perea, Holender.

Kemenes két büntetőt hárít; a találkozó végén a FourFourTwo főszrkesztője csak rendőri biztosítással hajlandó elhagyni a helyszínt.

Kispest – FTC 2:1

Bozsik-stadion, 7000 néző, Jv.: Kassai. Gól.: Daud (11-esből, 44. p.), Böde (11-esből, 70. p.), Perea (92.p.)

Kispest: Kemenes – Baráth, Lovrics, Ignjatovics, Alcibiade – Hidi (Csábi, 80. p.), Godoy, Nagy Gergő (King, 60.p.) – Daud (Vernes, 60.p.), Perea, Holender.

A meccset követően menesztik Thomas Dollt.

Fotó:  nso.hu.