Szép csöndben egy kis sorsfordító mérkőzéshez érkeztünk a ma délutáni pesti kisrangadóval. Tudom, elcsépeltnek is hathat(na) e fordulat, annyiszor írtunk már itt sorsfordító találkozókról e blogon (persze az NS magyar válogatott kapcsán ellőtt hasonló fordulatainak számától még mindig messzebb vagyunk, mint Dzsudzsák a Hertha öltözőjétől). Mégis leírjuk sokadjára is a sorsfordítást, megmondom miért.
Kategória: Beharangozó
Még halászléről sem lamentálok :(
Bakker, mindjárt tizenegy, néhány perce keltem, lassan indulunk Paksra, a szerver továbbra sem működik, poszt még mindig nincs, ebédet is kéne főzni/enni, kávé sem volt még, mi legyen most?
Nyilván marad a kibeszélő kirakása, a legrosszabb hagyományaink szerint.
Viszont ne feledjük, valami fura okból, háromtól az M4 Sport minket ad (a meccs fél négykor kezdődik)! Majd integetünk anyu, csak nézd a tévét.
Ami viszont kérdés lehet:
- Lanza folytatja a sorozatát?
- Mit talált ki a Mister a Kisvárda ellen? Látunk belőle valamit?
- Kemenes tuti játszik, de vajon Vernes is hozza a megszokottat, és távozóként gólt lő ellenünk?
- Ha jól alakulnak az eredmények a Vasas-Fradin (csak klubszínű kártyával, Bozsikban), akkor felléphetünk ideiglenesen(?) a dobogóra.
A lényeg, hogy nagyon kéne a Paks, mert válogatott szünetek után eleve nem szokott nekünk menni, másrészt, a Paks, Vasas, Gyirmót, Mezőkövesd sorozatban simán benne van a 12 pont, az meg simán lehet bármi.
Ilyen is régen volt már: beharang!
Húzós időket élünk (élek) mostanában, amit az is mutat, hogy már megint alig posztolok, ráadásul az olyan ziccereket, mint a korábbi években a szülinapi posztok, is elfelejtem megírni, pedig imádok cikkben érzelgősködni valami futurisztikus göteborgi muzsikát betéve a hifibe, és sokadjára leírni, hogy nem hittem volna 2010 őszén hogy ez lesz, de szerencsére van a Hanta úr, aki tavaly meg idén (meg tavalyelőtt is) észnél van, vagy csörög a smartphoneja vagy mittomén és mire feleszmélek már meg is van a poszt, nekem meg marad a beharang, de hát már azt is régen írtam, úgyhogy örvendek mint Guie-Guie Gnkei Abraham az ajándéklabdának, míg bele nem veri a kapusba.
Szóval beharang. „Ilyen is régen volt már: beharang!” bővebben
Úgy néz ki, hogy ma FORDULÓ lesz
Lassan hozzászokunk a megszokhatatlanhoz, a világ egyik legértelmetlenebb dolgához, az egynapos és kétidőpontos NB I-es szombatokhoz, pedig nem kéne.
Amióta ez a félelmetes bugyuta gondolat uralkodik, talán először mondhatjuk el, hogy valóban fordulót fognak rendezni, és bizony ehhez sem az MLSZ, sem a marketing, sem a sportteljesítmény nem kellett, hanem csak egyszerűen
- búcsúzik a diósgyőri stadion – vendég a Fradi;
- búcsúzik a Fáy utcai stadion – vendég a Videoton, nem mellékesen az első fogadja a másodikat;
- és 25 éves a kispesti tábor – vendég a jóbarát Haladás.
Vagyis ha minden összejön, talán-talán a hat meccs átlépi a húszezer nézőt – együtt.
Akkor ma Fradi
Haha, tavaly hülyére nyerték a bajnokságot, 12 forduló után már 15 ponttal (34) vezettek a második Debrecen/MTK/Paks (19) hármasa, és 18-al a hatodik Kispest (16) előtt, ehhez képest idén egy pont a fórjuk hozzánk képest (19 vs 18), és hattal vannak leszakadva a Vasastól. Sőt, akár úgy is nézhetjük, hogy tavaly ilyenkor kétszer annyival mentek a másodikak előtt, mint amennyivel több pontuk van ma a csontutolsó Diósgyőrhöz (11) képest.
Így múlik el a világ dicsősége.
Szombati munkanapon mi mást csinálnánk, mint dolgozunk?
Ezért ha nem lesz időnk, akkor rendes Újpest előtti beharangozó sem, viszont egy kibeszélőt illik kitenni.
Bár mondjuk a tévé megint nem találta közvetítésre érdemesnek, ahogy például a Vasas-MTK-t sem, cserébe újra lesz Gyirmót-Mezőkövesd, és Diósgyőr-Videoton, ami legalább valahol érthető. Szegény Fradit sajnáljuk egyedül, mert szegény szurkolóik a pórnéppel együtt vagy a stadionban, vagy az m4sport.hu streamjén kell nézzék a csapatukat.
Továbbra is felfoghatatlan ez a közvetítési rend és darabszám.
„Szombati munkanapon mi mást csinálnánk, mint dolgozunk?” bővebben
Első kör, utolsó meccs – legalább utána lehet majd mondani valamit, mert már mindenki játszott mindenkivel
Gondoltátok volna, hogy tíz fordulóval a rajt után két ponttal állunk csak a Fradi Vasas mögött, ráadásul mindezt úgy, hogy a Mezőkövesd és a Gyirmót ellen összesen egy gólt lőttünk és egy pontot gyűjtöttünk? Egészen vicces és sűrű a bajnokság, amire az okosok szeretik azt mondani, hogy izgalmas, de azért ezt járjuk kicsit körbe.
Cívis kibeszélő
Igen, jól látjátok, szégyenszemre fotelekké nemesülünk ma Hantával Budapest két végében*, de van ez így, hogy szökőévente egyszer egyikünk sincs ott a csapattal (legutóbb talán a majdnemkiesős 2015-ös tavaszon a Hali elleni vendégjátékot kummantottuk el, egy közös Gurigázás képében). „Cívis kibeszélő” bővebben
Néha jól jön egy kis szentimentalizmus
Megfigyelés: régen nem minden jobb volt, hanem régen minden jobb lesz, ahogy haladunk előre az időben.
Sosem tagadtam, hogy szeretem az MTK elleni meccseket. Mármint különösen szeretem. Gondolom talán azért, mert gyerekkoromban, a nyolcvanas évek Lőrincén, a honvédosokon kívül legfeljebb fradisták laktak (illetve róluk tudtunk), mindenki mást látni kuriózumnak számított.
Ha nem lövünk legalább 2-3 gólt Kövesden, akkor
nincs miről beszélni.
Nem érdemes semmiféle következményt kilátásba helyezni, franc se akarja visszazavarni Rossit az olasz sokadligába, megvagyunk a nyakukba „szégyellem magam” feliratú táblákat akasztó játékosok kanosszája nélkül, és még a tulajdonost se küldjük el a vérbe, hogy tíz év alatt képtelen volt tartósan olyan csapat-edző kombinációt összerakni, amelyik
- legalább ötből egyszer képes megverni a Kecskemétet (nem nagy elvárás ugye?);
- amelyik kettőből-háromból egyszer képes megverni a Pápát; (arról nem tehetünk, hogy önhibájukból mindkét klub eltűnt, de köszönjük valahol)
- amelyik otthon nem megalázó null-nullt játszik a Gyirmóttal;
- amelyik egyáltalán képes gólt rúgni a Mezőkövesdnek.