Mastodon

Kategória: Beszámoló

Ezt a posztot akár Lukic is írhatta volna, amíg várt Tamás beadására a harmadik gólunk előtt

Gyirmót – Bp. Honvéd 2-4

Szeretem az olyan meccseket, mint a gyirmóti volt. Kicsit visszahozta azt a kupahangulatot, amit talán hiányoltam múlt héten, Balmazújvárosban.

Kellemes idő, kellemesen sok szurkoló, könnyednek mondható győzelem, satöbbi. A meccs is inkább volt a lelátón egy jófajta happening, ahol mindenki úgy érezhette jól magát, ahogy épp kedve volt. A szurkolás pedig angolosan, történt, ahogy történt, és valahogy mindig történt, mindig volt valami.

Mondom, hangulatra tipikus szeptemberi kupa, és ez így van jól. Hadd élvezzük végre mi is a meccseket, lassan kezdtük elfelejteni, milyen jó dolog tud az lenni. Balmazújváros és Gyirmót kettő, pénteken jöhet még egy a Bozsikban.

„Ezt a posztot akár Lukic is írhatta volna, amíg várt Tamás beadására a harmadik gólunk előtt” bővebben

Legalább sima volt, és a csapat mellett mi is élvezhettük kicsit a labdarúgást

Mondjuk Baráth gólja akkora méteres les, hogy alig hiszem el, volt partjelző, aki képes volt benézni, viszont a meccs képe alapján masszívan lilaködös lelkületű nyíregyi drukker legyen a talpán az, aki szerint a nyilvánvalóan szabálytalan második gólunkon ment el a meccsük.

Egykapuztunk, illetve eleinte kapufáztunk, miközben egészen szép dolgokat csináltunk. Nem szimplán az osztálykülönbség jött ki a két csapat között, mert azt pontosan tudjuk, hogy ha valaki, akkor mi pont képesek vagyunk egy pillanat alatt bármilyen osztálykülönbséget eltüntetni, hanem valami egészen furcsa felszabadultság látszott rajtunk – ahogy az szokott Balmazújvárosban.

[? Meccsvideó a meccslapon.]

„Legalább sima volt, és a csapat mellett mi is élvezhettük kicsit a labdarúgást” bővebben

Többször is megpróbáltam, és inkább arra jutottam, hogy nem akarok beszélni róla

Hosszú volt a tegnap este, nehéz volt a ma reggel, a fakó gurított egy sima négyest a Ceglédnek (nagyjából huszonöt néző előtt), és esküszöm, megpróbáltam, hiszen

  • csoportosultunk a lelátó alatt
  • és a stadion bejárata előtt,
  • ültünk a szobor előtt,
  • álltunk a pub előtt,
  • ültünk a pub alatt,
  • tömegközlekedtünk,
  • egyedül maradtam a gondolataimmal,
  • kinéztünk a fakóra, majd
  • bevásároltam, és

mindvégig képtelen voltam beszélni a tegnapról, sőt, mindent megtettem azért, hogy ha egy mód van rá, eszembe se jusson a Fradi elleni meccs. Elfojtásban szerencsére otthon van ez a lángoktól ölelt kis ország átlagosnak nevezhető lakója, szóval a részsikernél azért komolyabb eredményeket hoztam.

„Többször is megpróbáltam, és inkább arra jutottam, hogy nem akarok beszélni róla” bővebben

Végül elmaradt a verebesi értelemben vett késbe szaladás, hiába éleztük vadul és fenyegetőn az első pár percben

ZTE – Bp. Honvéd 1-3

Negyed óra bőven elég volt ahhoz, hogy elvegyük a Zete kedvét a meccstől. Előbb Lukic vágott be egy kipattanót, majd Hid passzolta a kapuba teljesen ütemtelenül Nagy Dominik beadását.

Később lőhettünk volta még párat, ha kicsit pontosabbak vagyunk. Sajnos nem jött össze, és az évek óta a fordulókat követő negatív gólkülönbségünk átmenetileg sem múlt el. Sebaj, helyette legalább labdarúgással szórakoztattuk magunkat, ami hasonlóan komoly hiányzó volt mostanában mifelénk.

„Végül elmaradt a verebesi értelemben vett késbe szaladás, hiába éleztük vadul és fenyegetőn az első pár percben” bővebben

Mondjuk azt, hogy sima volt, és ne vonjunk le hosszabb távra semmiféle következtetést belőle

Honvéd – Paks 3-1

Előtte

  • Meccs előtt mindenki bizakodó volt, akivel összefutottam. 3-0, 4-0, sima, beleszaladnak a késbe – ilyesmi tippek egymás után.
  • Ha van ellenfél, akitől hagyományosan nem félek, az a Paks. Természetes, hogy nyugodt voltam (illetve másnapos/fáradt), legfeljebb megint játszunk egy null-nullt.
  • A kezdőben semmi váratlan, talán csak annyi, hogy Mézga lesérült, helyette Lovric a jobbhátvéd (továbbra is mindig mindenre Lovric a válasz, ha hirtelen nagy a szükség!), valamint Bardea lefokozása mellett kiderülni látszik, hogy Ferinél Batik, Klemenz, Baráth, Lovric a sorrend a két belsővédőben.
  • Nono és Pantelic mellett továbbra is keressük a harmadik középpályást. A Paks ellen Zsótér volt szenvedés egy félidőn át, majd hozott egy egészen vállalható másodikat. Nagyon látszik, hogy innen elképesztően hiányzik egy ember. Ferinél egyelőre Pantelic, Zsótér, Nagy Geri/Hidi, Banó-Szabó tűnik sorrendnek a Nono melletti belső középpályás posztokra. Sajnos itt vagyunk talán a legsoványabbak.
„Mondjuk azt, hogy sima volt, és ne vonjunk le hosszabb távra semmiféle következtetést belőle” bővebben