Szombat este sajnos a pályán történtek nem nőttek fel a látón zajló szurkoláshoz – de van ilyen. Mint ahogy hiba is van sok, ezeket még van idő kijavítani, fontos tavaszi meccsek sora jön még, úgyhogy klasszikus korzós hőzöngés helyett próbálnánk higgadtan értékelni – meg örülni a teli vendégszektornak, mert annak legalább lehet.
Kategória: Beszámoló
Siófoki minthamisemtörténtvolna
Mintha mi sem történt volna 2017 későősze óta, úgy folytatódott privát Kispest-sztorim ezen a csodálatosan undorító, igazi neomagyar futballtavaszi szerdai késő délután és estén, kezdve a Stefánia úti indulástól a legszebb hangulatlombozó februári sztrádaúton át a siófoki kietlen vendégszektorig és a forró ital mentes büféig, majd a hazaútig, ahol a Fanta-Ábel-Fater hármas oltotta porig a kedvenc zenéim, amit szerencsétlen sorsú sofőrként kevertem magamnak. Ótvar kupaszerda volt? Igen. Hiányzott már? Naná. „Siófoki minthamisemtörténtvolna” bővebben
Gólgazdag (ííííí de fájó szóvicc) mérkőzéssel lett vége annak, aminek vége kellett lennie
Bp. Honvéd – Paks 1-0 g: Gazdag
Pezsgőt!
Toppan be a kolléga a kocsmába, Pezsgőt! – mondja újra és hangosabban, Ünneplünk! – teszi hozzá mintegy magyarázkodásképp. Felesleges, ekkor már mindenki tudja, Eriknek felmondtak, a világ kicsit elindult a rendes meder felé. Ünneplünk.
Furcsa a szurkolói lélek. Alig pár hónapja visszafelé számoltuk a meccseket, hétről-hétre fohászkodtunk, rimánkodtunk, szorítottunk, ki-ki a maga módján, hogy legyen vége, legyünk bajnokok. Eltelt fél év, és újra visszafelé számoltuk a meccseket, és vártuk, mikor lesz vége a szenvedéseinknek. Azt nem tudjuk, mert nem tudhatjuk, hogy csak egy adott szenvedésnek lesz most vége, vagy találunk magunkon egy másik nyavaját, egyelőre csak a felszabadultságot érezzük, és ez jó.
Pezsgőt!
„Gólgazdag (ííííí de fájó szóvicc) mérkőzéssel lett vége annak, aminek vége kellett lennie” bővebben
Egyéni hibák, önbizalomhiány, bíró sporttárs, lassan nem marad kire kenni kedves Erik, hogy képtelen vagy megbirkózni a feladattal
Debrecen – Bp. Honvéd 1-0
Az első félidőben elkövettünk egy nagyon nagy hibát, amiért megfizettünk, mert a kontrából betalált az ellenfél.
Banó-Szabó passzolná ki a szélre Holendernek a Debrecen térfelén, a labda azonban nagyon átlátszó, kilépnek rá, indulnak belőle, gyorsan ki a szélre, Takács beviszi a tizenhatoson belülre, csel még nincs, de Deák már elcsúszik, Takács visszahúzza, majd ellövi a hosszúba. Egy a Lokinak – és egy mondat Erik szájába.
Sűrű havazás, majd szimpla hideg, és négy gól idegenben
Gyöngyösi AK – Bp. Honvéd 0-4
Mondhatnám nem történt semmi különös. November vége, szerda dél, kupameccs vidéken, az ellenfél a harmadosztályú Gyöngyös, az autón még nyári a gumi, a fűtés altató, lejjebb kell venni, a pulóver alatt aláöltöző. Nagyjából százötvenen-kétszázan indultunk útnak, hogy megtöltsük a parányi vendégszektort, és ha a parányiság abban merül ki, hogy pár méternyi apró lelátó és korlát, akkor nekünk kell még bőven pár méter, mert különben jön a magyar futball Hillsboroughja.
Kispesten mostanában teljesen normális, hogy a szurkolók átmennek légnemű halmazállapotba, és előbb teljesen betöltik a rendelkezésükre álló teret, majd ahogy nő a rendelkezésre álló teret betöltő elemek száma, úgy nő a tér belső nyomása, és válik egyre hangosabbá a massza, a végén pedig mindenki jól érzi magát. A nyomás növekedésének másik hasznos hatása a tér belső hőmérsékletének emelkedése (Gay-Lussac második törvénye!), ami esetünkben azt a népi megfigyelést írja le, hogy ha sokan egymás mellé állunk szorosan, akkor kevésbé fázunk.
„Sűrű havazás, majd szimpla hideg, és négy gól idegenben” bővebben