Előrebocsátom, mielőtt mindenki a pokolba kívánna, hogy kevés dolgot utálok jobban, mint engem ért kudarc után a kincstári optimizmust hallgatni – így gyanítom olvasóink sem arra kíváncsiak, hogy a „nem történt semmi baj”, „ez még belefér”, „jobb ma egy pofon, mint holnap egy méretes zakó”, „időben jött az ébresztő” jellegű lózungokat szórjam a szombat éjszakában. Erről nem is lesz szó, ígérem, de az is biztos: a legmélyebb depresszióm sem vett még erőt rajtam. És ahogy látom, a publikumon sem, hisz decens, 20 perces pacsizás búcsúztatta a vert sereget. Mi lett volna itt, ha még győzünk is? „Úgy elszoktam ettől, hogy meg vagyok zavarodva: vereségről kell posztolnom!” bővebben
Kategória: Beszámoló
Dark Zo-li, Dark Zo-li, a vé-gén bó-lint a Dark Zo-li
„U, u, u, Ka-ban-guuuu!” – száll a ’kövesdi estében az ordítás, az Ábel 10 méterre tőlem totális extázisban „DarkDarkDarkDark”-ozik, Gyuri pedig utat törve a tömegen át siet oda hozzánk „nem hiszem el, mondom, ez oldalháló bazmeg, minek örül ez, erre gól, nem hiszem el, mi ez itt?” – rikoltja felém, én csak vigyorogva ölelkezek Öccsel, Apu alattunk srégen 2 sorral vakarja a fejét, Hantát nem látom, de valószínűleg egy „Kabangu, nem futballista. Imádom” jellegű mantrát tolhat ő is.
Megmondtam vagy megmondtam a beharangban, hogy jutalomidény az idei? „Dark Zo-li, Dark Zo-li, a vé-gén bó-lint a Dark Zo-li” bővebben
A három pont megvan, minden mást nagyon gyorsan felejtsünk el, most évekig nem leszünk, nem lehetünk még egyszer ennyire rosszak
Bp. Honvéd – Újpest 2-1
Azon gondolkodtunk a meccs hatvanadik perce környékén, hogy mikor láttuk utoljára ennyire kilátástalanul focizni a Kispestet. Tehettük, mert nem volt miért izgulni, egyszerűen hitünket eldobva, megadóan tekintettünk a pálya felé, elengedtünk minden reményt, ebből ma nem lesz semmi. Nem volt nihil, nem voltunk dühösek sem, hatvan perc bőven elég volt abból, hogy hagyjuk, majd máskor, ez a nap valami csillagjóslatos nonszensz, mínuszegymilliós mondjuk.
Amúgy egy 2015 októberi, fehérvári, Videoton elleni 0-3 jutott eszembe, amit akkor hirtelenjében majdnem Kemenes nyakába varrtam, de persze mégsem, mert ott tényleg reménytelen lett volna bármit elvárni tőlünk, annyira fogalmatlanok voltunk. (Funfact magamnak: RW azon a meccsen sem volt kint, valahogy kiszagolja a mester az ilyen alkalmakat.)
Így teljesüljön minden kívánságom
Egy Mea Culpá-val kell kezdenem a tegnapi meccsről szóló beszámolót. Én annyit, de annyit szidtam már a szegény felcsútiakat, hogy kijár nekik ezúttal egy dicséret is, amellett, hogy elismerem: eddigi szidalmaim jogtalanok voltak. Tegnap ugyanis rájöttem: le a kalappal azelőtt, amit csinálnak. Mikor beautóztunk a festői Váli-völgy centrumfalvába, a Népstadion-környéket meghazudtoló, már kilométerekről látszó darurengeteg is mutatta: szorgos munka folyik itt, és a sokat szapult csúti klub bizony nem csak infrát fejleszt az EU és TAO pénzekből, nem ám! Újabban úgy fest, az Európai Szociális Alap humánerőforrás-fejlesztési pénzeit is megcélozták, legújabb projektjükben ugyanis működő jó gyakorlatokat kívánnak átvenni fejlettebb kultúráktól. Most pl. bajnokcsapatot szeretnének építeni, csodás szurkolótáborral: meghívták hát egy ún. twinning projekt keretében Magyarország regnáló bajnokát és a legjobb hazai Tábort, tanulni. És le a kalappal azelőtt a lelkes hozzáállás előtt, ahogy ez a tanulni vágyó kis fejér megyei klubocska becsülettel ronggyá verette és aláztatta magát szombat este, mindezt a tanulás oltárán! Maxiriszpekt!
Újabb két pont távozott az aktuális ellenfél buszán, de kardba azért nem kell dőlni
A sorsoláskor, de főleg az első forduló után, mikor fáradtan, a beer shevai hőséggel és 90 perccel a lábunkban simáztuk le (hellyel-közzel) a Haladást, én bizony 9 pontot terveztem be az első három fordulóra. Ebből lett öt, kétszer is 2:1-ről veszítve a végén 2 pontot. Ebből a szempontból tehát félig üres a pohár. Viszont a Dió előttünk is, utánunk is alázott, a Balmaznak pedig, valljuk meg, rendesen volt szerencséje (meg egy Laczkója), így ha ma 9 ponttal állnánk, sem lenne egy nagy utópia. Persze nem azzal állunk, maradt az 5, de én még nem akarok keseregni. „Újabb két pont távozott az aktuális ellenfél buszán, de kardba azért nem kell dőlni” bővebben