hogy 2014 karácsonya legyen sokkal, de sokkal szebb, mint amilyen évünk volt.
Bejglire, vastagon ponytszeletes halászlére fel, és az sem baj, ha lecsúszik némi sörital, borital, esetleg tőtike, ahogy mifelénk hívják (híjják) a töltöttkáposzta elemi egységét. Család, jóegészség és természetesen reszkessetek betörők.
Egész biztosan lesznek téli távozók a már most bedobott Job, Traore, Portilla hármasán kívül. Például Alci, aki maga jelentette be – állítólag -, hogy menne. Utóbbi eltiltott, előbbi hárommal Jocó nem számol már egy ideje komolyabban, szóval marad a resztli, a játszók. Belőlük kéne megtippelni, hogy a szombati szezonzárón kitől kell könnyes búcsút vegyünk, vagyis ki lehet az, akit utoljára látunk olyan piros-fekete mezben, amire rá van vasalva a Bp. Honvéd címere?
Szóval azokra kell tippelni, aki egy: játszik szombaton, és kettő: utoljára nálunk. (Jobinnyóékat ezért nem vettem fel a listára, viszont a piacképes Hidit és Vécsét igen.)
Spórolós szezonunk van eddig. 15 fordulót követően a Honvédot az MLSZ fb mindössze ötvenezer (50.000!!!) forintra büntette meg, ami ugyebár nagyjából semmi. Tavaly egész évben hoztunk össze 850.000-et, szóval volna még mit behozni, ha lenne szurkolónk. Időarányosan tehát nagyjából 400.000 forinttal van beljebb a klub, ami állóhelyi jegyre lefordítva mindössze 400 (négyszáz!!!) darab. Vagyis a távol maradó kanyar max két meccsnyi beugrója.
Nagy vesztes az Újpest, a Győr, a Videoton, a Pécs és a Debrecen, ahol fél év alatt többet perkáltak, mint az egész tavalyi idényben. Viszont bejönni látszik büntiforintban a Fradi táborának távoltartása az új stadiontól, hiszen egyelőre ötmilliós fórban vannak.
Hatpontos meccs? Kiesési rangadó? Vagy ennyire ne szaladjunk előre? Inkább nézzük Micimackót, aki pont mi vagyunk. Minden tudásával, magabiztosságával nyúl bele a csuporba, venné ki a mézet, enné megfele (tájnyelv alert!), még boldog is hozzá, hiszen tudja mi fog következni. De nem! Az álnok valóság nem más, mint egy csupasz kéz, mindenféle méz hiányában. Simán ez a Micimackó a mai Kispest.
Öcsi (bácsi), sosem feledünk, és ha valamikor, ma nagyon nagy szükség lenne a szavadra Kispesten. És Öcsi (bácsi), köszönjük, hogy mi is honvédosok lehetünk.