Nem történt semmi különös, azonban egyszer csak azt vettem észre, hogy egy asztalnál ülök Esterházy Mártonnal (háromszoros bajnok, 29 válogatottság, gól egy világbajnokságon), Gyimesi Lászlóval (ötszörös bajnok, 12 válogatottság, nem különben ő volt az, aki Kozmával összekötötte a hetvenes éveket a nyolcvanasokkal) és Varga Józseffel, Kacsával (háromszoros bajnok, 31 válogatottság, és szintén gól egy világbajnokságon), és nem csak egy asztalnál ülünk, hanem többedmagunkkal sörözgetünk és beszélgetünk.
Esterházy például váltig állította, hogy 1980-ban azért lett bajnok a Honvéd 25 év után, mert ő Kispestre igazolt 1980 telén. Jeleztem neki, szép próbálkozás, azonban mindannyian pontosan tudjuk, hogy a bajnokságot június 7-én, a Volán ellen 5-2-vel nyertük meg. Márpedig a hajrához én is kellettem a május eleji megszületésemmel. A közvetlen mérlegem öt győzelem és egy Fradi elleni döntetlen az Üllőin. Már csak azért is szükség volt rám, mert a hat meccsen lőtt tizenhárom gólból a nálam pár hónappal korábban érkezett Marci mindössze egyet vállalt. Mondom én. A tények makacs dolgok.
(Szinte apróság, hogy babaváróként az asztalnál ülő Varga kettő, Esterházy pedig egy gól lőtt az Újpest elleni 5-0-on.)
„„Minden ellenkező finom elgondolás ellenére az ember nem azért drukkol egy csapatnak, mert a csapat jó, hanem mert a miénk”” bővebben
