Mastodon

Kategória: Osztályozókönyv

Nulla

BVSC – Honvéd 0-0

Talán húsz percet bírtam nézni a meccsből, amikor hirtelen egészen új értelmet nyert a nulla, a semmi, a nyista, a miazmás a fejemben. A pályán ugyanis az történt, ami elvárható volt – és ami nagyon, de nagyon kellemetlen a jövőre nézve. Egyszerűen letudni akarták, ahogy a kilátástalanságba belefásulva mi is. A baj csupán az, hogy tavaly ősz eleje óta az egész idényt csak letudni akarták, és ez meg is látszott a csapat teljesítményén. Pedig ha akarunk valamit a jövőtől, akkor az ilyen meccsek pont arról szólnak, hogy megtanuljunk minden, de tényleg minden pillanatot komolyan venni, amikor kivisszük magunkon a mezt a pályára.

Inkább beszélgettem, és örültem néhány rég nem látott ismerősnek. Annyira tiszteltem meg a pályán szórakozókat, mint ők engem. Konkrétan hetven percen át a pálya felé sem néztem. Mégis minek? Mit láttam volna? Majd elolvasom másnap, hogy „megvoltak a helyzeteink, csak be kellett volna rúgni őket”. Szinte egész idényben ezt mantrázták, aztán azokat a helyzeteket valamiért legközelebb sem rúgtuk be.

Ráuntam az egészre.

„Nulla” bővebben

Helló, Ivan, helló, motiváció!

Honvéd – Gyirmót 2-2

Hétfő délután kettő múlt, ráadásul ünnepnap, ilyenkor már rég kint szokott lenni az összefoglaló és az osztályozókönyv az előző napi meccsről. Ezzel szemben ma még azt sem tudom miről írjak, mert nemhogy írni, gondolkodni sincs nagyon kedvem. Idény végére egyszerűen elvesztettem a motivációm.

A kötelezőket viszont le kell tudni.

A bentmaradás megvan, a feljutásról már az ősz közepén lemondhattunk, és még azt sem állíthatjuk, hogy bármi előremutató dolog történt volna velünk az idény során. Lejöttünk az NB II-be – és lébecoltunk egy évet.

Hiába a sok saját nevelés, hiába a hazai szinten sok szurkoló, a Kispest valahogy elveszett az egészből. Egyszerűen az nem mi vagyunk, hogy a bentmaradásért kelljen heteken át matekozni a másodosztályban. A kilátástalansággal önmagában nem lenne bajom, hiszen negyvenes vagyok, a fél életem erről szólt, azonban az a fajta kilátástalanság és disszonancia, ami jelenleg körülveszi a klubot, az simán öli a lelket, és igen, elveszi a motivációt.

„Helló, Ivan, helló, motiváció!” bővebben

Bentmaradtunk!

Ajka – Honvéd 0-2

Tujvel szeptemberben lesz 41. Én minap múltam 44. Mivel én vagyok az idősebb, azt mondom az egyik első félidei védése alapján: Tomás, innentől tegezhetsz. Aztakurva. De tényleg.

Nagyon kellett pár védése, hogy egyáltalán meccsben tartson minket. Aztán találtunk egy gólt az első félidő végén: Kerezsi elment, a passzát pedig Krajcsovics bekotorta. A második félidőben Kerezsi ráduplázott, indulhat a fiesztal.

„Bentmaradtunk!” bővebben

Minden pillanatában értékelhetetlen dolgok történtek a pályán

Honvéd – Vasas 0-3

Sikerült valami egészen szánalmas teljesítményt nyújtani hétfő este. Lehet, hogy Csertői értékelni tudja az első húsz percet, és ziccerekről beszél, azonban ilyenkor jusson eszünkbe, hogy az egyik alkalommal (19. perc) Bobál az ötösön akkora luftot lőtt, hogy bedobás(!) lett végül a beadásból.

Eleve a meccsnek úgy mentünk neki, hogy Benczenleitner eltiltott, Futács sérült (hahahaha), Holman nincs, Kálnoki-Kist pedig valószínűleg kitették a keretből egy öltözői ügy miatt. Valójában közülük egyedül Benczenleitner tekinthető hiányzónak, azonban jól mutatja, hogy mennyire rövid a padunk, illetve milyen mentális állapotban lehetnek egyes játékosok, pláne ha csapatként akarunk rájuk gondolni.

Aztán játszottak egy meccset, ahol az első félidő végén mentek egy csúnya negyedórát kiállítással, három kapott góllal, téve mindezt a kispad asszisztálása mellett. A második félidő még akkor is értékelhetetlen, ha beleszaró Vasas miatt nem kaptunk újabb gólt.

Összeomlás, teljes összeomlás, és tök mindegy, hogy esetleg volt húsz jó percünk az elején, vagy sem, mert még ha igazságtalanság is ér a pályán, pillanatok alatt ki fog derülni, hogy az a húsz perc valójában mennyit ér. Esetünkben pont semmit, és felesleges kiindulni is belőle, hiszen láthattuk, hogy mi következik belőle.

Mint egy középkori gépezet, ahol az egész működésért egyetlen bütykös tengely volt a felelős, és amikor a bütyök letört, akkor a gépnek is vége lett. Egy dolgot tudott, az se volt valami bonyolult, és addig tudta, amíg minden alkatrésze a helyén volt.

„Minden pillanatában értékelhetetlen dolgok történtek a pályán” bővebben

Kazincbarcika is oda-vissza zakó

Kazincbarcika – Honvéd 1-0

Felesleges bármiről is írni. Tényleg minek? Kihagytuk a helyzeteket, bla, bla, bla, nyernünk kellett volna, bla, bla, bla, nem lehetünk ilyen szerencsétlenek, bla, bla, bla, valamit kéne nyilatkozni, bla, bla, bla, hiszen nem ezt ígértük, bla, bla, bla és így tovább.

Szar itt minden, csak a megaláztatás állandó.

Egészen elképesztő, hogy mekkora spirálba kerültünk az elmúlt években. Tényleg nem látni sem a végét, sem azt, hogy lassulna, és egyelőre reménykedni sem merünk abban, hogy a közeljövőben bármi jobb lehet. Itt az egész klubok kéne beszántani, filozófiástul, buksisimogatóstul, felelősségnélküliségestől, mindenestül. Hatalmas közös bűne ez az egész klubháznak, az akadémiának – és benne az egyes embereknek.

„Kazincbarcika is oda-vissza zakó” bővebben