mert célunk csak egy van
Először a sorsolást:
Nekünk 33 pontunk és 9 győzelmünk van, a Gyirmótnak 27 és 6, az MTK-nak 26 és 6. Pontegyenlőség esetén a több győzelem, majd a gólkülönbség rangsorol. A mi góldifink -2, a Gyirmóté -15, az MTK-é -29.
Az megvan, hogy az NB I. őszi szezonjában
Ezt csak érdekességként raktam ide, mert minket pont a maradék, a magyar játékosok érdekelnek, és azon belül is a kispesti akadémisták.
Annyi azért jól látható, hogy 12 csapat átlagosan 30 fős kerettel nagyjából 360 játékos (bakker, tényleg van ennyi NB I-es szintű játékos itthon?), és ennek kerekítve 60 százaléka magyar, vagyis 216. Ebből természetesen lejönnek a honosított játékosok (Lovric, Tujvel etc), azonban hasraütésre még így is maradnak mintegy 180-an.
És bizonyos szempontból tényleg, bizonyos szempontból viszont az előrelépés megkérdőjelezhetetlen.
Bár egy ponttal kevesebbet szerezetünk, mégis ugyanúgy hat pontra vagyunk a legjobb kiesőtől, mint tavaly ilyenkor. Ráadásul tavaly volt a kiesők és közöttünk egy Zalaegerszegnek (29 pont) nevezett ütközőzóna, amivel mindvégig számolni kellett.
Idén semmi ilyesmi nincs, tisztán a bentmaradásért megyünk, vagyis több pontunk kell legyen a végén, mint a mögöttünk lévő Gyirmótnak és MTK-nak.
Egy igazi sikertörténet.
A napokban volt három éve, hogy bejelentették, a Quinex America LLC eladja a Honvéd FC Kft-t a Reditus Equity Zrt-nek. Vagyis Hemingway a Metalcomnak, tehát Bozó Zoltánnak és Mendelényi Dánielnek.
Azóta minden megváltozott:
Mivel itt a tavasz, ilyenkor szoktak megjelenni a cégek éves beszámolói, illetve ilyenkor osztják ki a következő idényre érvényes klublicenceket, így alkalmunk nyílt kicsit elmélázni a mindenféle dolgokon.
„Három éve tulajdonos a Metalcom Sport (Reditus Equity) Kispesten” bővebben
Mindössze három NB I-es csapatnál nem volt a 26. fordulóig edzőváltás, mégpedig Gyirmóton, Felcsúton és a Paksnál. A korábbi edzők többségtől megváltak, kivéve Waltner, aki múlt héten magától mondott fel Egerszegen, és Janeiro, aki jobb ajánlatot kapott a Kisvárdánál.
Vignjevicről mostanában sokat beszéltünk, hogy nekünk bejött az élet vele, legalábbis a korábbiakhoz képest, mert a másfél pontos átlaga az egyelőre Rossi és Supka hosszútávú szintje, vagyis annyi, amennyihez erősen hozzá vagyunk szokva.
Az edzőváltás nem feltétlen csodafegyver (nálunk az volt, bár nálunk tényleg szinte minden megoldás az lett volna), van ahol bejött, és van, ahol nagyon nem.
