Mostanában sokat beszélgetünk ismerősökkel arról, hogy mennyire eltorzítja a világunkat a magánvélemények (monológok) közösségi, vagy egy csoport véleményeként való azonosítása.
Mondok egy példát: József leírja a kétezer tagot számláló Túródesszertimádók csoportban, hogy a Ceglédtej hamarosan a boltokba kerülő Túrós Rudija (kínosan figyelnek a védjegyekre) ehetetlen lesz. József kap rá négy lájkot, két szomorú fejet, és három kommentet, amiből kettő úgy is olvasható, hogy egyetért vele. Egy másik posztban Gábor ír arról, hogy elképzelhető, a Túrós Rudi nem lesz olyan finom, mint az eredeti Túró Rudi.
Józsefet és Gábort elolvassa a csoportban szintén tag Sándor, aki ebből leszűri a következtetést: a Túródesszertimádók, mint csoport egyértelműen Túrós Rudi ellenes, miközben még nem is kóstolták. Az egész csoport!
Sándor mit csinál esetünkben? Általánosít. Két magánvéleményt, illetve nem is véleményt, hanem közlést úgy állít be, mint az adott csoport, illetve közösség egységes álláspontját. Vagy legalább a többségét.
„Közösségi véleménynek látszó magánvélemények” bővebben
