Mastodon

Tétmeccsen egy új ellenfelet avatunk

Honvéd–Karcag @ Bozsik, 20:00

Karcag város címere kerek talpú álló pajzs, vörös mezejének zöld udvarán egy jobbra forduló, jobbra lépő ezüstbárány áll. A pajzsot keretként keskeny aranyszegély övezi. A pajzson ötágú leveles aranykorona található, melynek három levelében rubin, a levelei között pedig két kék gyöngy van. A korona abroncsán jobbról és balról kék gyöngy, középütt pedig szintén vízszintes irányú rubin található.

Ha valaki nem lenne – például hozzám hasonlóan – hatalmas rajongója a heraldikának, illetve a hivatalos nyelveknek, mert mondjuk nem rendőrségi szóvivő, vagy a történelem egyéb segédtudományaival foglalkozó egyetemi adjunktus egy hátsó, sötét folyosóról, akkor a kedvükért betettem ide Karcag város címerének tűpontos leírását, ami alapján egy címerfestő simán elkészíti a címlapképünkön is látható címert.

„Tétmeccsen egy új ellenfelet avatunk” bővebben

Szamosi berobbant, Tujvel továbbra sem öregszik, Zuigeber és Medgyes pedig egymással harcol a figyelemért

Osztályozókönyv, első hét forduló.

Idő hiányában nagyon elmaradtunk a meccseket követő osztályozókönyvek értékelésével, ezért most egy szuszra fogunk mindent bepótolni. Az osztályozás módszere az évek óta szokásos:

  • minden meccs után ki tudjátok emelni a legfeljebb három legjobbat azok közül, akik legalább 30 percet játszottak,
  • az adatok véletlenszerűen kerülnek kiértékelésre, vagyis az összes válasz véletlenszerűen kiválasztott 85 százalékát vesszük figyelembe (így kevésbé érzékeny a végeredmény az ritkán előforduló, és így mintázaton kívüli válaszokra),
  • lehet osztályozni továbbá a mecset, valamint megtippelni az év végi helyezésünket.
„Szamosi berobbant, Tujvel továbbra sem öregszik, Zuigeber és Medgyes pedig egymással harcol a figyelemért” bővebben

Békéscsaba, Kecskemét, értekezlet, Nagy Geri

Nekünk a Kispest podcast S01E10

A válogatott- és kupaszünet után visszatértünk a normális kerékvágásba, bár az furcsa, hogy ezúttal két győzelelem mellett egy verségről is beszélni kellett, és ahogy az várható volt, újra előkerült a középcsatár kérdése. Az elmúlt hét másik nagy történése a klub által szervezett NB II-es értekezlet volt, amint szintén bőven kiveséztünk. A végén még nagygeriztünk egy kiadósat, mert őt tényleg nagyon szeretjük, majd megtippeltük, hogy mennyire verjük hétfőn a Karcagot.

„Békéscsaba, Kecskemét, értekezlet, Nagy Geri” bővebben

Nem az igazi, de legalább győzelem

Honvéd–Békéscsaba 2–1

Legalább nyertünk.

Simán benne volt, hogy már az első percektől futnunk kell az eredmény után, ahogy az is benne volt, hogy az utolsó percben elbukunk két pontot. Viszont cserébe azt sem mondhatjuk, hogy legalább a kettő között miénk volt a meccs, mert nem. (Érdekes, hogy mindhárom gól úgy született, hogy előtte a kapusok nagyot védtek, és a kipattanót lőtték be.)

„Nem az igazi, de legalább győzelem” bővebben

Nyomokban Békéscsabát tartalmazó poszt

Honvéd–Békéscsaba @ Bozsik, 19:00

_személyes rész

Van az úgy, hogy épp szar minden. Mostanában valahogy rosszul jöttek ki a dolgok. Ilyenkor jön a legjobb pillanatban egy meccs, ahol ki lehet ereszteni a gőzt, ahol el lehet felejteni az elmúlt hete(ke)t. Mégis, furcsa az egész.

Nem először hat át a végtelen világfájdalom, mégis, ha visszaemlékszem, akár a klub legszánalmasabb időszakaira, egy-egy hétvége valahogy mindig ünnep volt nekem. Szinte boldogan kaptam fel a hátizsákot, héveztem ki akár Csepelre, és ültem ki sokszor egyedül a lelátóra, hogy másfél órán át átadjam magam a pályán történteknek. Amit akkor ott láttam, annál nehezen képzelhető el minőségégileg szarabb élet, szóval rendre feltöltődve jöttem el. A végén pontot menteni egy Siófok ellen? És? Meccsnap, boldogság, kiszakadás a hétköznapokból.

„Nyomokban Békéscsabát tartalmazó poszt” bővebben