Pintér -> Dárdai
Itt az új nagynév, aki jöhet: Ernesto Chevanton. Szevasztok.
Itt az új nagynév, aki jöhet: Ernesto Chevanton. Szevasztok.
Kint voltunk a Csákvár elleni 7-3-as Ligakupán, de
inkább alapvetően egymással beszélgettünk. Bobál négy góljából legalább kettő szép volt, meg Ignja cselezése és gólpassza is Gazdagnak, csak épp nem erre figyeltünk.
Megjegyzem, egy január vági, sokmínuszos, szerda déli, Szolnok elleni edzőmeccsen többen vagyunk, mint ma voltunk. A csákvári ifistákkal együtt lehettünk úgy kétszázan.
Parádé.
ui.: Most mondd meg Bognárgyuri Pintérnek, hogy hogyan kell futballozni. Hetest azért nem szokunk kapni csak úgy.
Az megvolt, hogy bebuktunk egy szponzort? Na, de milyen szponzort ám!
Az InStat adatai szerint Mancininél egész pontosan NULLASZOR volt a labda 16 játékperc alatt a Haladás ellen
Jövő hét kedden háromkor a DVSC jogán a másodosztályban maradó, azóta harmadvonalas BKV Előre lesz az ellenfelünk a kupában.
Jövő hét kedden háromkor a DVSC jogán a másodosztályban maradó, azóta harmadvonalas BKV Előre lesz az ellenfelünk a kupában.
Öntsük számokba a Haliverést – osztályozó
Megint besült az RW-jóslat…
Megmondtam, hogy esőben ázunk majd a korzón, sokak között én is, egy iszonyat tré meccsen.
Nos, eső nem volt, én meg a nagy lelkesítő werkliposztom után úgy hajoltam meg egy klasszik őszeleji vírus előtt, mint kismáncsó a terhes atyai örökség alatt, így otthonról, ágyból, gyógyteákkal felszerelkezve szenvedtem végig a meccset. És a meccs tré volt. Ja, ezt eltaláltam.
Apró örömök? Á, dehogy. Ellenben sokadjára is beigazolódott, hogy TV-n keresztül nézve az élőben, meccs-haverokkal még csak-csak kibírható „foci” bizony élvezhetetlen. Sőt. Katasztrofálisán ótvarul pocsék. „Megint besült az RW-jóslat…” bővebben
Vajon miért ez a felejthetetlen GM49 nóta jutott ma eszembe a holnapról?
GM49 – Csináljatok valamit
Amúgy nektek van kedvenc focis popszámotok? Nekem asszem ez a másik.
Nyekereg a werkli
Ha van szürke hét, akkor ez az. Míg a többiek a bogácsi habokban és a tárkányi füstben élvezkednek, addig lassan de biztosan megmihályó derékkal ülni a monitor előtt, nem jó dolog. Nihilista hangulatú eszmefuttatásokat olvasni a klubról nem jó dolog. A leírtakat hétről-hétre átélni mégannyira sem jó dolog. A morales-i „nehéz_vele_azonosulni” jellegű keret felé elindulni ismét csak nem nem jó dolog. Mindezek után a hetet megkoronázni a Hali elleni borítékolható unalombafulladással – na ez az ultimatív szürkeség.
Valahogy így.