Mastodon

Nagyon furcsa kölcsönadások

Kölcsönadások.

A Honvéd bejelentette két játékos kölcsönadását.

Persze, örüljünk, hogy valaki elvitte őket, hiszen másoknál ennyit sem sikerült elérni. Örülünk. Például Rácznak, akit októberben igazoltak. Nagy dolog, hogy sikerült kölcsönadni, bár felmerül a kérdés: minek hozták egyáltalán ide?

„Nem kellenek sehova.” – hangzik az állandóan visszatérő mantra. Vajon miért nem? Mit csináltunk ezekkel a játékosokkal az elmúlt években, hogy sehova sem kellenek? Mennyit foglalkoztunk a felépítésükkel? Meddig pátyolgattuk némelyiket még akkor is, amikor láttuk, annyira fogyatékos, hogy egyedül egy fotocellás ajtón sem képes áthaladni.

„Nagyon furcsa kölcsönadások” bővebben

Nagyon állítólag, mert ekkora baromságot még a mai Honvédból se néznék ki

Állítólag a svájci ötödosztályból nézegetünk egy gólképtelen középcsatárt.Hogy is szólt az ígéret? „Ahonnan igazolsz, oda tartasz.”

csakblog (@csakblog.bsky.social) 2025-02-14T13:09:59.620Z

Ha minden igaz, korábban nem kellett az NB II-ből végül kieső Pécsnek, és állítólag a Paks is megnézte, azonban ott sem kellett.

Amúgy magyar (apja az egykori remek röplabdázó, Kántor Sándor), itthon a Kaposvár U12-ig jutott.

„Nagyon állítólag, mert ekkora baromságot még a mai Honvédból se néznék ki” bővebben

Van élet a szemétdombon túl

A kilátás kitakarása maga a történelmi bűn.

Nagyon furcsa ez a hét eddig. Hétfő óta valahogy nincs idő és kapacitás keseregni a minden szar érzésén. Kikaptunk a Budafoktól, és mindenki tudja, amennyiben nem nyerünk Tatabányán, akkor nem csupán a bentmaradás lesz legalább négy pontra, hanem a szintén semmit sem érő utolsó előtti hely is könnyen hasonló távolságba kerülhet. Közben a 13. Ajka és a 14. Békéscsaba egymással játszik, és benne van, hogy az egyikük fényévnyi, vagyis hét pontnyi távolságba húz el tőlünk.

Ha nem nyerünk Tatabányán, akkor kurva nagy a baj. Pedig a sorsolásunk alapján most kéne megfogni a pontokat: Tatabánya, Kozármisleny, Ajka, Soroksár, Mezőkövesd, Csákvár, vagy a jelenlegi helyezéseik szerint: 15., 2., 13., 10., 11., 12., vagyis a Békéscsaba kivételével a teljes alsóházzal találkozunk a következő hat fordulóban. Ha ebből nincs 10, de inkább 12 pont, akkor milyen alapon reménykedünk jövőre is az NB II-ben?

„Van élet a szemétdombon túl” bővebben

Előrehaladási jelentés #03

Egyszerűsített beszámolónk következik.

Ismét eltelt két hét, ismét történt egy csomó dolog, amiről érdemes beszámolnunk.

Mind a podcast, mind a Futball ház területén fokozatosan lépegetünk előre. Nem egyszerű, mert minden egyszerre és hirtelen szakadt ránk, tehát műsorrendet, tematikát kitalálni, összeszedni a felszerelést, megtalálni az embereket, megoldani a terjesztést, egyáltalán időt, időket keríteni és összehangolni, miközben a házba is kaptunk új dolgokat, amikből tök nagy jóságokat lehet kihozni némi (sok) munkával.

„Előrehaladási jelentés #03” bővebben

Undorodom, tehát vagyok

Honvéd–Budafok 1-2

Simán kikaptunk otthon a Budafoktól. Pont beszélgettem, amikor az elsőt lőtték, nem láttam. A második gyorsan követte, így legalább lett húsz percünk félidőig, amikor felesleges volt a pályán történtekkel foglalkozni. Talán majd a szünet után.

Nem lett jobb. Hiába lőttünk egy gólt, még azt sem lehetett érezni, hogy halványan lenne értelme legalább a döntetlenben reménykedni. Ennyire sima nulla pontot nagyon rég nem láttunk.

Biztos hajtottak, biztos odatették magukat, viszont engedjétek meg, hogy leszarjam. Ez ugyanis a dolguk. Te vajon hányszor köszönöd meg leszálláskor a busz sofőrjének az utat? Vagy hívod fel a Magyar Országos Levéltár levéltárosait, és dicséred meg őket az áldozatos munkájukért?

„Undorodom, tehát vagyok” bővebben