Mastodon

Majdnem

Kisvárda–Honvéd 1–1

  • lövünk egy valószínűleg szabálytalan gólt, (a labda nagyon úgy tűnik, hogy kint volt a gólpassz előtt)
  • vezetünk sokáig,
  • lövünk egy kapufát,
  • a 90. perc után kapunk egy gólt,
  • majd megint lövünk egy kapufát.

Ha nem lett volna az elmúlt hónapok szenvedése, akkor erre, bármennyire szerencsétlenül zárult, akár azt is mondhatnánk, hogy rendben volt. Mert objektíve nagyjából rendben volt egy Kisvárda, egy feljutásra hajtó Kisvárda ellen, Kisvárdán, idegenben, rendesen felforgatott kezdővel, tizenhét éves debütálóval, satöbbi.

Szerencsétlen meccs, sokból az egy – mondhatnánk nyugtatva magunkat. Van ilyen.

„Majdnem” bővebben

Már a meccs előtt hadd köszönjük meg kedves Sándor és kedves Buksi az áldozatos munkátokat, és küldjünk el a vérbe mindenkit

Kisvárda–Honvéd @ Kisvárda, 20:00

Elsőként természetesen Fórizs Sándort szeretnénk köszönteni, aki alig három hónap alatt dolgozta fel magát Kun Gábor szintjére, egyben a klub száztizenöt éves történetének legkárosabb alakjai közé. Egyszer majd tartunk róluk egy szavazást, azonban még túl közeli mindkettejük, hogy objektíven tudjuk megítélni a ténykedésüket. Pedig esküszöm, nem sok nagyobb vágyunk van most, mint hogy végre távoli történetként tekintsünk rájuk. (Címlapképünket is Sándor ihlette és a mesterséges intelligencia alkotta meg: a piros-fekete lepelbe öltözött Halál meghozza a sötétséget a stadionba.)

Aztán itt van Laczkó Buksi, a fogalmatlan edző, aki még ha jót is akarna, akkor is bevállalta Fórizst, nem emelte fel a hangját, elfogadta a felállást – és bukott meg totálisan. Ha beleszólt Fórizs, akkor azért, ha pedig nem szólt bele, és jézusom, Buksi ezt saját erőből hozta össze, akkor meg azért. NB II-ben vereségsorozat, NB II-ben hónapokon át tartó nyeretlenség, ilyen egyszerűen nincs.

„Már a meccs előtt hadd köszönjük meg kedves Sándor és kedves Buksi az áldozatos munkátokat, és küldjünk el a vérbe mindenkit” bővebben

[közlemény] Mi nem tudunk semmiről

Tényleg nem.

Többen is kérdezték innen-onnan, még a klubházból is, mit tudunk arról, hogy néhány szurkoló állítólag találkozott a tulajdonossal, úgyis mint Leisztingerrel. Vagy csak levelet küldtek neki, nem tudom, a kérdések eléggé zavarosak.

Részünkről egy dolgot tudunk kijelenteni: az ismeretségi körünkből nem tudunk ilyen találkozóról vagy levélről. Értsd ezalatt az Ultrast/tábort, a KLTE-t, vagy bármilyen más valamennyire szervezett, ismert és elfogadott szurkolói csoportosulást, amire rálátásunk van. Fontos: ettől persze még történhetett ilyen, csak mi nem tudunk róla, éppen ezért a vonatkozó kérdésekre sem tudunk válaszolni.

„[közlemény] Mi nem tudunk semmiről” bővebben

Most az komoly, hogy mindössze 17 jegy

ment el szombat délelőtt fél tizenegyig a hétfő este nyolcas kisvárdai vendégbe?

Nyilvánvaló, hogy szurkolói szempontból az év csúcsa lesz a meccs, amit pont ezért is vétek lenne kihagyni. Aláöltöző, csomagolt szendvics, három és fél órás út oda és vissza, hazaérkezés hajnali kettőre, de mindez semmi a cserébe kapott élményekért. Egyszerűen nem létezhet érv a távolmaradás mellett.

Gyertek, gyertek!