Ha minden igaz, máris 15 csapatról indul a következő évi NB I
Azt pletyizi a Bors, hogy az ETO nem kér (nem képes kérni) licencet, és csak az NB III-be nevez. Mivel jelenleg tizedikek, 11 ponttal a már kieső helyen álló Pápa előtt, így valószínűtlen, hogy öt csapat is behozza őket hat forduló alatt, szóval mindenképp lesz két kieső, plusz a Győr.
A szabályzat szerint ez egyelőre azt jelenti, hogy az NB II harmadik helyezettje jöhet föl, ha vállalja. Itt az állás: Vasas 50, Gyirmót 48, Békéscsaba 45, Mezőkövesd 44, és ahogy elnézem, bármelyikük vállalná.
Szorul a hurok.
Az idény tükre…
…volt a tegnapi meccs. A 80. percben még úgy ültem a lelátón, hogy két dologban voltam biztos:
- bennmaradtunk;
- a beszámoló poszt első bekezdésében (ami arról szólt volna, hogy bennmaradtunk).
Mert hát mi másra irányították volna gondolataim a látottak? 80 percen át koncentrált a csapat, szívósan védekezünk, amikor hibázunk (ami azért nem volt ritka), akkor pedig ótvar mázlink van. A gól is: felső kapufát fejel a pécsi srác, az ellentámadás második hullámából meg mi lövünk gólt, gyakorlatilag a harmadik kapura lövésünkből a meccsen, szemben a rengeteg pécsi nagy helyzettel. (Csúsztatok picit, mert a rengeteg helyzet nagy része ezután jött tőlük, és az a rengeteg is alig több, mint féltucat). Tiszta 1996-os MK-döntő. Ezek után itt csak jó vég következhet.
Aztán a pécsiek porlasztottak kettőt, mi meg lelkesen odaálltunk és letüdőztük a galambokat. Szívem szerint azt mondanám, essünk is ki ezek után, de persze csak az elkeseredés beszél belőlem. Remélem. „Az idény tükre…” bővebben
Meg is van mivel ütöm el a napot, hetet, sőt, május négyig szinte minden időt:
elkezdődött a snooker világbajnokság, és máris a címvédő, Selby megy az Eurosporton. Hetedik frame, 62-62, visszarakott fekete. Pattintok egy sört, és elsiratom a nagy kedvenc, Steve Davis dicsőségét, aki idén már a harmadik selejtezőkörbe sem jutott be. Mondjuk az is igaz, hogy lassan hatvan éves lesz.
Maradt tehát a bundás Higibébi, Selby és a kínai Fu, akinek szurkolni tudok. Ja, és az új reménység, Ding Junghui. De persze, ha Ronnie varázsol, azt is nézni kell.
Mi a fenéket csináljak ma amúgy a kismillió kötelezettségem mellett?
Bevásárlás, hozz virágföldet is, kösd be az új csillárt, de ne váltókapcsolósra, hanem mindegyik égjen, másik lakásban konyhabútort falra, internetet beállítani, közben főzz ebédet, de maradjon holnapra is, sok lesz a dolgunk. Ha a vesszőhibát nem vesszük figyelembe, akkor valami ilyesmi a szombatom, és azon belül is a kegyetlen délelőttöm. Mindezt irtózatos fejfájással kísérve, paradicsomlét szürcsölgetve valami zsírossal. Amúgy már simán 11 az óra, nem kicsit vagyok megcsúszva.
„Mi a fenéket csináljak ma amúgy a kismillió kötelezettségem mellett?” bővebben