Mastodon

A bronzremény tovább él. Kispest-Eger értékelés.

Tegnap véget ért  a tanév, bár még egy nagyon fontos osztálykirándulás vár a 2012/13-mas évfolyamra, egy Vas megyei erdei iskolába kihelyezett záródolgozattal körítve. A bizonyítványokat a tanári osztályozókonferencia azonban már nagyrészt kitöltötte, és az ötösök mellett sok hármast is tartalmazó félévi bizikhez képest bizony a tavasszal igen nagy elmozdulás történt a legmagasabb kalkulusok felé.

Tegnap az Eger ellen egy kötelező győzelemért sétáltunk ki a kispesti sorompó mögé, és ezt meg is kaptuk. Néhánnyal több gólt ugyan elviseltünk volna, de egy raklapnyi Lanza helyzettel most be kellett érni, viszont legalább a végén volt nagy boldogság és Kispest-család hangulat, ami kárpótlás volt az elmaradt gólszüretért. Különben is, megyünk a bronzra, ne sírjon a blogger és a szurker szája. Nem is sír… inkább vigyorog.

Kapu

A showman cséká most kevésbé izzított közönséget, sőt, amikor a tizi elvégzésére kapacitálta az ezerfejű cézár, akkor is józanul kiintett: „kösz srácok, de tudom a helyem„. Ezért tudjuk nagyon csípni a derék hálóőrt. Meg azért, amikor Vidovics remekbeszabott szabadrúgását tolja ki mesteri repülés után a jobb felsőből. Ezek mellett a pillanatok mellett egy rossz kijövetel áll a statisztikalapján, amely arány az egész évére jellemző: soha rosszabb idényt neked és nekünk, Szabi!

 

Védelem

Mostanában már nem nagyon lepődünk meg azon, hogy nem kapunk gólokat a meccseken, kivéve, ha néggyel megyünk Újpesten. Micsoda őrült szabályok ezek, nem igaz? És mennyire tudjuk szeretni e szabályokat! Baráth Boti tétmeccsen talán másodszor kezdhetett eredeti posztján a nagycsapatban (anno még pont egy Eger elleni haza, műfüves MK-meccsen láttam őt jobbhátvédben, a felnőtt debütjén), és annyira megszoktuk őt a kényszerposzt balhátvédben, hogy meg is lepődtünk. Magabiztos, nyugodt teljesítményén annál kevésbé. Lovresz apó, ahhoz képest, hogy régebben tudott rendesen hajmereszteni belül, most ismét középre lett rendelve, és a Győr elleni siker után zsinórban másodszor hozott le remek, hibátlan teljesítményt. Ignja kapitány zseniális, az egész idénye az volt. Amikor már épp indult volna egri kontra a kapunk ellen, valahogy mindig érkezett a cacaki tábornok egy remek becsúszással, vagy tekintélyt parancsoló, még épp szabályos odalépéssel. Remélem megtartjuk jövőre – benne kincsre leltünk… Alcibiade jól elalcibiadéskedett a bal oldalon, kullancskodásban hibátlanul, amikor viszont már építkezni kellett volna, akkor eleinte katasztrofális ostobaságokat felmutatva – aztán mikor rájött, hogy az Eger ellen belefér némi kombinatorika is, akkor már hozva biztatóbb dolgokat is – persze csak nyomokban. Összességében nem lehetett panasz e csapatrészre ma sem, mint ahogy a tavasz túlnyomó részében sem. Gratulálunk.

 

Középpálya

Zsiványt oly sok hozzászóló dicsérte a kommentekben, hogy most kettőzött erővel figyeltem, de annak ellenére, hogy szimpátiámat lassan végleg elnyeri, teljesítményileg továbbra sem tudok elvakult dicshimnuszokat zengeni róla. A szokásost hozta – fáradhatatlan küzdelem (hol fér el ennyi sztamina ebben a kákabélű gyerekben?), váratlanul jó és váratlanul rossz megoldások elegye. Cseréje jogos volt, de a taps is, amit kapott. Vécsei ma sem volt a csúcson 8saját maga állította magasra a mércét), de azért több jó labdát is feljegyezhettünk tőle, és az idény során Rossinál is alap kezdőember lett Supka után, ami egy ilyen fiatal játékosnál nagy szó. Ahogy a mi reményeink is nagyok vele kapcsolatban. Hidi becsülettel szűrt, a Győr elleni előre is remekbe szabott játékát most nem sikerült hoznia, a mélypont egy támadásindítás helyetti ferde hátrapassza volt, amiből, ha Boti nem eszmél gyorsan, bedobás lesz…- de alapvetően ő is sokat fejlődött idén. nem egy fénysebességű karrier az övé Kispesten, lassabb, de annál biztosabb, én mindig drukkoltam neki és most is így vagyok ezzel – alapember vagy biztos kiegészítő lehet az elkövetkező évek keretében. A cserék közül Nagy Geri a Győrhöz hasonlóan jól szállt be, Hidi fennhagyásával ezúttal a támadóbb belsőjobboldali emberként, sokszor törve be az ellenfél büntetőterületére vagy annak zónájába és egy szemfüles gólt is összehozott két másik fiatal társával. Továbbra is tartom, hogy Gergőnek a következő évek egyike lesz a nagy idénye, de az idei gólgazdag tavasza már több, mint biztató. Ahogy több, mint biztató volt Lőrinczy Ati negyedórás debütje is. A srác bemutatkozásként rögvest bekígyózott az egri tizenhatoson belülre, kísérletét meg hárította a szlovák cserekapus, ám Nagy Geri már nem kegyelmezett. Lőrinczy mozgásán, passzain a gyerekbetegség-bizonytalanságok ellenére látszik a talentum, ha felnő Vécsei mellé, jövőre ezen a poszton két saját nevelésű zseniálirányítónk lehet, el sem hiszem, el sem hiszem…

 

Csatársor

Hantával régi vágyunk teljesült, Diaby a kezdőben, és bár nem hozta önnön maximumát a srác, labdatartása, megindulásai és passzai rendre jó helyre mentek vagy biztatóak voltak, nem is értjük a közönség miért szidja sokszor egy emberként, talán flegmatikus attitűdje miatt… kár, érte, de úgy fest, ő már nem találja meg a számítását Kispesten. Meglátjuk. Lanzáért viszont azért kár, hogy nem marad. Az arc emblematikus csatára lett a tavaszunknak, és bár mai két góljával együtt „csupán” ötnél jár tavasszal, szerepe remek hadjáratunkban alapvető. Ilyen képességekkel támadó Bogdanovics volt itt utoljára nálunk, légiós meg Zelenka. Tőlem ennél nagyobb dicséret nem jöhet… Martinez barátunk korrekten lehorváthgyulázta ezt a tavaszt: itthon alig, idegenben viszont szórja a gólokat. (Minden egyéb összehasonlítás a kanizsai kaszinókirállyal természetesen értelmetlen, más a szint.) Gól ezúttal sem termett neki a Bozsikban, de Lanzával közös villámakcióik szép pillanatokat hoztak a szurkolóknak. A cseresorból pályára lépő Vernes ügyesen kavirnyált a szélen, majd összehozott egy tizit, amolyan trademarkos vernesricsisen: büntetőterületre betörés, szenvtelen húzás, fölborítják, sípszó… mint a DVTK ellen. Jövőre ő is oszlopos kerettag (kezdőcsapattag) lesz, nagyon úgy fest.

 

Kispad

Rossira nem tudok rosszat mondani most sem: a csapat kellően motivált volt, nem néztük le az Egert (a sajtótájon edzőnk külön köszönetet is mondott a hevesieknek a kiállásért és a végighajtott meccsért), próbáltunk támadólag fellépni, csak a hatékonyságon kell még kalibrálni valamit jövőre. Humorából is megcsillantott valamit, amikor az egyik ns-újságíró kérdésére („most, hogy győzelmükkel a 3. helyre jöttek fel…„) félbeszakítólag lecsapott: „bocsánat, de amíg a Vidi nem játszik másodikak vagyunk„. Persze a humor semmit nem ér ha nincs mögötte teljesítmény, idén pedig volt mögötte, még ha a korona egyelőre hiányzik is, reméljük jövő hétvégén az is bekerül a buszunk csomagtartójába az esti órákban.

* * *

Bizonyítványok tehát kitöltve, de egyelőre az igazgatói iroda széfjében pihennek elzárva, az ünnepélyes kiosztás majd egy hét múlva, az említett erdei iskolában, Szombathelyen. Addig a kispesti kisdiákokra még egy hét figyelem-összpontosítás és komoly készülés vár, mert a vakáció akkor lesz igazán örömteli, ha még az az utolsó felmérő is sikerül. Mi innen a monitor mögül csak annyit mondhatunk: ott leszünk veletek a szombathelyi lelátókon, srácok, gyerünk! Meg kell, hogy legyen.

Fotó: Babar/Lovi (1909foto.hu).

 

Egy délutánról, ami még Robbent is zárójelbe tette

Jól van. Megvan.”
Kb. ez az érzés csapott meg a lefújáskor – meg még sok más is.

Sok minden más is, régi emlékek és hangulatfoszlányok, a klasszikus Bozsik-beli idényzárók, amik azt hittem, már sose térnek vissza, de tegnap egy picit megint belengte ez a szép érzés a Bozsik légterét, kicsit időutazhattunk – jövő héten pedig nem utazhatunk hanem utazni kell, mert ezt a csapatot bele kell hajszolni abba, hogy elérje azt amire egész tavasszal vár (és amire mi 20 éve várunk) – a dobogós helyet, a bronzot… Rég látott szép tavasz vár méltó zárásra – az eső felvonás teljesítve.

Alapból még mindig él bennem a régi, ’90-es évek eleji reflex az ilyen meccseink előtt, hogy „tök jó, most rúgunk egy laza négyest„, de hát ez már rég nem ilyen egyértelmű, még a gyengécske csapatok ellen sem, (és ugye régen is tudtunk betlizni, az említett hőskorszakban is ilyenkor, csak ritkábban…azóta meg sokszor). Mi, az erős csapat. De már régóta nem vagyunk AZ erős csapat. Idén sem egészen – mégis a dobogóért megyünk. Szóval a szétesett Eger ellen kötelező hazai három pont. És meg is lett – simán. És mégis… a 73. percig azért mindegyikünknek ott volt az a bizonyos zabszem azon a bizonyos helyen. Szerencsére most fölöslegesen. A csapat megtette, amit meg kellett, és utolsó hazai bajnokiját behúzva a bronz főesélyesévé lépett elő, saját kezében a saját sorsával! És ez a lényeg, semmi más.

No azért persze ne sarkítsunk ennyire. Lényeges itt más is. Lényeges, hogy ugyan továbbra is él az alaptézis, ami a Hemy-éra nagy részére, de legalábbis a Morales óta tartó időkre igaz: „nagy” csapatokat előszeretettel ütünk meg, gyengébb ellenfelek ellen, ahol nekünk kéne szabni a fazont, szenvedünk. A tegnapi meccs is jóval nyögvenyelősebbre sikerült, mint a Fradi, Győr vagy Újpest ellni tavaszi szép győzelmeink. De hoppsza, álljunk csak meg! Végül sikerült, és ez a kulcsszó! 3:0-ával. És lehet ez az Eger a padlón, ez akkor is örömteli! (Ennek ellenére a probléma él, ezt meg kell majd oldania Rossinak jövőre).

Örömteli a meccs közben néha-néha,  a lefújás után pedig percekig tapasztalt hangulat
, ami nekem nyomokban már a korakilecveneseket, de legalábbis a ’96-os kupagyőztes idény kulisszáit idézte. Tapsoló kanyar és korzó, a stadiont körbepacsizó játékosok, mezrablások, aláírás-osztogatások (Vécsei, Nagy Geri, Kemenes Szabi, Vernes Ricsi, Ignja…) – gondolták volna fiatal akadémistáink, hogy bemutatkozásukat követő 1-2 éven belül a csapat húzónevei lesznek a szurkolói szívekben? Szép start, reméljük, nem romlik el. E meccsvégi képek, és a felbillenő pálya, a kidolgozott sok helyzet, a lelátó „úgyis mindjárt lövünk egy pár gólt” hangulata teljesen visszavitt a gyerekkoromba, és ezt köszönöm, mert jól esett.

Jól esett, és bearanyozta (bronzbarnára festette? azt remélem majd jövő hétvégén!) az egész hétvégémet – hétvégénket. Tegnap este még obligát BL-döntő nézés, utoljára 2001-ben nyert kedvenc csapatom, mert akármekkora nagy bohócliger vagyok, de azért van külföldi kedvenc is, szóval meccsnézés, és nagy csatában, 12 év után ismét az egyik európai főkedvencnél a BL-serleg, eufória Münchenben, és én is nagyon örülök, hogyne tenném, régi kedvencek a bajorok, még a ’94-95-ös, Scholl-os, Witeczek-es, Kreuzer-os, Sternkopf-os, Strunz-os, Zickler-es keret óta kedvelem őket, nem a mostani hype tett bayernessé, szóval mondogatom is magamnak, hogy „micsoda remek nap, BL-győzelem és Honvéd-győzelem„, és ekkor jövök rá, hogy még a BL-döntő alatt is, a konfettiesőtől és vakuvillanásoktól szikrázó Wembley képei alatt is a fejem igazából a Bozsikban jár, meg gondolatban már Szombathely fele buszozok, mert lehet BL-győzelem ide, „SuperBayern, Deutscher Meister” oda, ott mindig csak szimpatizáns leszek csupán, a távoli műértő műkedvelő, én kispesti arc vagyok és maradok mindörökké, és ezért van az amit sokan fel sem fognak szerintem, hogy Robben csodapörgetésénél, aminek amúgy úgy örültem, hogy két méterre ugrottam helyből a fotelomból (a fotelból: itt a kulcsszó), szóval lehetett ez a gól akármilyen csoda és akármennyire szurkoltam Arjennek, hát ezerszer többet ér a szívemnek Lovrics egy kókadt melléfejelése, vagy Nagy Geri előretörése, az, hogy Lőrinczy személyében egy újabb tehetséges irányítókezdeményt láthattam tegnap, és az, ahogy Kemi kitornássza Vidovics szabadját.

Nem vagyok normális?

Hát nem nagyon. Az nem. De KISPESTI az vagyok. HONVÉDOS. És erre most megint büszke lehetek kicsit, nem stigmaként ég rajtam a jel, mint a sötétebb években.

Szóval jövő héten Szombathely, jön a mi BL-döntőnk, csak azt bronzmeccsnek hívják és a Wembley-nket Rohonci útnak. És a sikerért a Bayern tegnapi sikerét is odaadnám…

Fotó: Babar/Lovi (1909foto.hu).

“Eger: Mészáros felmondott, de lehet, hogy marad”

valamelyik sportoldal hozta le ezt a címet a minap. röhögtem rajta egy nagyot, és fájt, nagyon fájt, főleg toroktájékon, mert kissé sikerült lebetegedni. neocitran, neocitran, torokfertőtlenítő vegyespálinka, neocitran, alvás, izzadás, alvás, hiszen hazai idényzáró szombaton (ma) az eger ellen, aztán vagy lesz, vagy nem.

úgy látszik lesz, és úgy látszik mészárossal a padon, és mi örülnénk, ha kiállnának, szeretnénk a pályán búcsúzni a bozsiktól, hogy jövő héten megszállhassuk szombathelyt, savariában röpítve vissza magunkat a bronzkorba.

nekem most ennyi, inkább egy újabb neocitran, egy tál zsenge húsleves (kivételesen erős pista nélkül), mert bár a bl mai döntőjéért nem tennék egy kanyi lépést sem, hogy sürgessem a gyógyulásom, egy honvéd-eger az teljesen más leányzó, teljesen más fekvéssel, illetve tájolással.

négykor ott.

(mellékesen a stadion bejáratánál feszülő plakát szerint ma megünnepeljük a 20 évvel ezelőtti bajnokcsapatot, ami mindmáig az utolsó.)

más: fél négy magasságában indulnák itthonról, addig még van néhány óra, tehát ha valakinek egy közepesen fejlett két-három napos taknyosságra/torokfájásra van valami remek népi gyógymódja, ne habozzon, tolja be kommentbe, mindent hajlandó vagyok elvégezni/kipróbálni amihez adottak itthon a feltételek, hogy jobban legyek! köszke.

mire elég a mennyi?

tegnap megígértem, hogy lesz még szó arról, mi van akkor, ha a maradék két meccsünkön 0, 1, 2, 3, 4 avagy 6 pontot szerzünk. ez következik most.

lenullázva

mire elég a semmi? valószínűleg pont arra, amit a neve is mutat, vagyis az égvilágon semmire. pontban ugyanott állunk, mint az mtk, csak épp ők még játszanak a győrrel (indifferens igazából jelenleg), és a lokival, ami viszont már nem. elmagyarázom: ha mi nulla, akkor ott mindegy az eredmény, bukunk. ha döntetlen, akkor az mtk mindenképp előz, ha pedig a debrecen nyer, akkor ők. és a fradiról még nem is beszéltünk, szóval a nullás esetet hagyjuk, mert az könnyen lehet akár hatodik hely is.

egy pont

vagyis összesen 49, ami csak akkor valami, ha az mtk kikap győrben legalább kettővel, és a debrecennel döntetlent játszik, aki viszont kikap a fraditól, a fradi pedig a kaposvártól. elég hosszú láncolat, összesen négy meccsnek kellene a szánk íze szerint alakulnia, és az sok, mert elég ha egy nem. a lényeg, hogy egy pont is elég lehet a bronzhoz, csak nem egyszerű, inkább nem kéne erőltetni.

két pont

egy újabb vadul is elsülhető eset, ha nem sikerülne megverni az egert, ami pedig még az újpestnek is ment, igaz, kellet hozzá egy jó balajcza. a két pont az ötven, vagyis félszáz, tehát: az mtk max egy (különben a gólkülönbségük jobb maradna), a loki max három (négynél már több a győzelmük, többnél meg a pontszámuk), a fradi pedig max négy, de lehet öt is, csak annyit nem leírt két meccsen szerezni.

lefordítva mindez úgy hangzik, hogy a debrecen veri az mtk-t, aki nem nyer a győr ellen, miközben a fradi veri a lokit, és kikap vagy ikszel a kaposvárral. szinte ugyanaz, mint az előző eset, inkább hagyjuk ezt is.

három pont

vagyis mondjuk az egert elverjük, de a halitól kikapunk, és így lesz 51 pontunk. nyugodtak még így sem lehetünk, mert találni olyan konstellációt, hogy a végén szomorúak maradunk. nézzük tüzetesebben át.

az mtk-nak engedhetünk három pontot, de akkor eggyel javítanunk kell a gólkülönbségünkön, miközben a debrecen nem nyerhet kettőt, a fradi pedig mindegy. a legjobb az lenne, ha az mtk kikapna győrben, majd a végén nyerne otthon a debrecen ellen, amire azért van egy nem kicsi sansz. hejehuja, örülünk, bronz (bár azért kicsit számolunk is, nehogy a gólok száma bezavarjon.)

négy pont

kacifántos. szélsőséges esetben az így elért 52 pont akár még az ezüstre is elég lehet, ha a videoton csak egy pontot szerez, és tizennégyet ront a gólkülönbségén, továbbá a debrecen nem nyer kettőt (több lenne úgy a győzelme), vagy az mtk (több lenne a pontja), netán az mtk nem szerez úgy négy pontot, hogy a góldifijét legalább megtartja.

hat pont

a legkönnyebb eset. ilyenkor csak egy dolog számít, mégpedig az a lehetőség, ha az mtk is kettőt nyer, mert akkor a gólkülönbség fog dönteni. jelenleg nekik jobb eggyel, de mi többet lőttünk, vagyis a két meccsből legalább eggyel jobban kell kijönnénk úgy, hogy a lőtt góljaink számánál nem vág öttel többet az mtk. ez elég teljesíthetőnek tűnik (feltételezve, hogy a két győzelem megvan), mert az eger és a haladás nem a győr és a debrecen. ez a tükörsima bronz legjobb esete.

hogy ezüst legyen, ahhoz legalább kell a videoton nagy gólkülönbségű veresége mondjuk a kecskeméttől, vagy csak egy sima vereség, és még egy, netán egy döntetlen a pécs ellen. netán ugyanúgy valószínűtlen, ahogy a négy pontos pontnál, inkább nem is számolunk vele, csak a tisztesség kedvéért írjuk le, mint lehetséges esetet a teljesség oltárán áldozva néhány kósza karaktert.

summa summárum

az a nagy harci helyzet, hogy egy pont is elég lehet a bronzhoz, és akár úgy is alakulhat, hogy a maximális hat is kevés. ha esélyeket kellene tippelnem, akkor valami ilyesmire gondolnék százalékosan, elégségre értve:

  • 1 pont: 0% az esélye, hogy így alakuljon
  • 2 pont: 0% az esélye, hogy így alakuljon
  • 3 pont: 25% az esélye, hogy vagy csak az egert, vagy csak a haladást verjük meg
  • 4 pont: 60% esélyt látok arra, hogy az egert elverve (legalább) ikszelünk szombathelyen
  • 6 pont: 60% ez is, vagyis részemről az van, hogy a legalább négy szerzett pontos szcernáriókban gondolkodom, ami nagy eséllyel elég is lehet az áhítottra.

ezt azért érdemes tisztázni

Megvertük a Győrt, maradt két forduló, pontra azonosak vagyunk az MTK-val, hárommal állunk a Videoton mögött, kettővel a Loki, hárommal pedig a Fradi előtt. Sorsunk a kezünkben, ezt mondogatjuk már egy ideje, de hogy mennyire és milyen feltételekkel, annak csak most jártunk utána.

Vagyis mi van akkor, ha végül ugyanannyi a pontunk, netán behoznak minket? Mi számít, mi rangsorol?


8. A bajnokság helyezéseinek eldöntése

A) A bajnokság végső sorrendjét (helyezés) a 30 bajnoki forduló mérkőzéseinek eredményei döntik el.

B) A helyezések az összpontszám alapján kialakított rangsor szerint kerülnek meghatározásra.

C) A mérkőzés győztes csapata 3 pontot, döntetlen eredmény esetén mindkét csapat 1-1 pontot kap. Vereség esetén a csapat nem kap pontot.

D) A bajnokság első helyezett csapata a legtöbb pontot szerzett sportszervezet, utolsó helyezett csapata a legkevesebb pontot szerzett sportszervezet.

E) Azonos pontszám esetén a sorrend az alábbiak szerint kerül meghatározásra:

  1. a bajnokságban elért több győzelem;
  2. a bajnoki mérkőzések gólkülönbsége;
  3. a bajnoki mérkőzéseken rúgott több gól;
  4. az egymás ellen játszott bajnoki mérkőzések pontkülönbsége;
  5. az egymás ellen játszott bajnoki mérkőzések gólkülönbsége;
  6. az egymás ellen játszott bajnoki mérkőzéseken az idegenben lőtt több gól;
  7. a bajnokság fair play értékelésében elért jobb helyezés;
  8. sorsolás.

forrás: MLSZ dokumentumtár, NB I. férfi felnőtt nagypályás labdarúgó bajnokság versenykiírása, 2012-13.


Számoljunk.

Az MTK-val darabra ugyanannyi a győzelmünk, döntetlenünk, vereségünk, tehát ha a következő két fordulóban ugyanannyi pontot gyűjtenénk, akkor a gólkülönbségen fog múlni. Nem számít, hogy kétszer is elvertek minket, csak az a fontos, hogy jobb legyen a góldifink, vagy ha ugyanannyi, akkor mi rúgjuk a többet. Jelenleg az MTK +12, mi +11, de van még egy Egerünk, amit illenék megszórni, hogy ne legyen gond. Lőtt gólokban 46-40-re megyünk, amire azért nem kéne reszkírozni, mert a negyedik pontoktól lefelé az MTK kezd jobban állni. (Ilyenkor fáj nagyon az Újpesten a végén bekapott kettő, és az ETO ellen kihagyott másik tucat.)

Mellékesen a Videoton már csak akkor lehet meg, ha pontszámban előzünk, vagyis, ha mi kettőt nyerünk, ők pedig legfeljebb két pontot szereznek, ami valószínűtlen. Amúgy szélsőséges esetben elég lehet a két győzelem akkor is, ha Vidi egyszer nyer, egyszer veszít, de akkor nekik nagyon ki kell kapniuk a Kecsótól, vagy a Pécstől, miközben nekünk keményen meg kell szórnunk az Egert és/vagy a Halit, hogy ledolgozzuk a tizennéggyel jobb gólkülönbségüket.

Lefelé nézve a Lokitól kell kicsit félnünk, a Fraditól nem. Kezdem az utóbbival, mert az az egyszerűbb. Nekünk 14, nekik 12 győzelmük van, tehát nagyjából kétszer kellene kikapnunk, hogy visszaelőzzenek három pont fórból. Ilyenkor jó egy szezonvégi és hazai Eger. (Pontosabban és precízebben: a Fradinak néggyel kell több pontot szereznie két meccsen, mint nekünk, hogy elénk kerülhessen.)

A Debrecen nehezebb dió. Két pont az előny, a győzelmek száma pedig ugyanannyi, ráadásul a gólkülönbségük is jobb hárommal. Játszanak még a Fradival (otthon) és az MTK-val (a Hungárián), amiből nekünk elég lenne, ha csak egyet nyernek meg, és az nem feltétlen baj a könnyebbség kedvéért, ha mondjuk az MTK ellenit. Úgy pont minden klappolna, és úgy ahogy mi szeretnénk.

Maradt még néhány bekezdés, amit most illenék megírni, de inkább majd holnap. (Mire elég ha 0, 1, 2, 3, 4 vagy 6 pontot szerzünk a maradék két meccsen?)

Most legyen elég annyi, hogy tisztáztuk a versenykiírás vonatkozó részeit.