beszámoló // Csak a Kispest!

A katarzis most elmaradt – a győzelem nem

Megvan a kötelező. Nem esett meg a szégyen. Behúztuk a 3 pontot. Stb., stb. Még folytathatnánk napestig a klasszikus közhelyekkel. Ami jó, az tényleg az, hogy a Bohóc torzszülöttje továbbra is nyeretlen, ponttalan és góltalan ellenünk. Ami nem jó, az az, hogy a tavalyi, főleg a fehérvári vendégjátékkal összevetve bizony a minimális katarzis is elmaradt. Ironikus, hogy majdnem így is összejött a minicsúcspont, így, hogy 85 percen át valami kegyetlen tré módon toltuk. De jött Alci, aztán ha utána Proszi higgadtabb, vagy King gyorsabban gondolkozik, akkor egy miniatűr alázás is lett volna, de az idei idény már csak ilyen. Átlagoska, szürkécske.

Hátha ezzel most megindul valami… „A katarzis most elmaradt – a győzelem nem” bővebben

Írni is minek ezek után, de azért megpróbáljuk…

…de tényleg, srácok. A sajtón VW kicsit bajszot akasztott az egyik zsurnalisztával, ugyanis annyit nyilatkozott a Mister, hogy „volt 10-12 helyzetünk, a Nyíregyházának 2, abból egyet berúgtak, ennyi, többet nem tudok mondani” (azért ilyenkor felrémlik bennem hogy a mostani tolmácsnak menyivel könnyebb a dolga az egymondatos VW verdiktekkel… nekem anno Rossi 10 perces, szünet nélküli monológjait kellett fordítgatnom összeomló arckifejezéssel, mindenki nagy derültségére).. És bár értjük, miért mondta ezt, nem fensőbbségeskedni akart, mégis így jött le, a tudósító le is csapott a labdára, ezen meg Viercho berágott picit. Viszont. Alapvetően sajnos igaza van – tényleg ennyi történt. Sok okosat nem tudunk hozzátenni. Talán egy-két dolgot, ezekkel jövünk a hajtás után. „Írni is minek ezek után, de azért megpróbáljuk…” bővebben

Remények és szívlapát

Végül is bejött amit jósoltam, kvázi mindkét verzió.

A meccs öthatodáig a kibekkelt találkozó, amit egy talált góllal meg is nyerhetünk; utána viszont a maradék egyhatodban a klasszik kispesti önszívatás. Hát ez van.

Annyi azért kiderült számomra:

Viercho taktikailag azért nem agyrém, ezen a meccsen is nagyrészt lehozta a jobb Rossis meccsek átlagát – elképzeléseit majdnem siker koronázta;
cseréni ugyanúgy vegyesen cserél, mint elődje;
nyilatkozni még sablonosabban nyilatkozik;
Alcibiadét nem középső védőként kell játszani, hanem a tegnapi magánakciójáért úgy hátbaverni egy péklapáttal, hogy bepöndörödjön az összes zselés tincse.

„Remények és szívlapát” bővebben

Elszállni nem kell a 3 góltól, de vannak csatáraink

Azt hiszem, ezzel a mondattal foglalhatjuk össze a legjobban a tegnapi késődélután történéseit. Elindítottuk a szezont, az eredményt tekintve nem is rosszul, a baljós előzmények fényében (ad-hoc igazoláspolitika /politika…./, bábeli zűrzavar a taktikai megbeszéléseken, fura cséká-választás, elképesztő összeállítások az edzőmeccseken, stb.) egyenesen pozitív meglepetésekkel találkozva. Ugyanakkor a 3:0 jóval simább meccset tükröz a valósnál, ráadásul az emberelőnyben lenyomott majd’ 60 perc alatt némileg nagyobb offenzívát is elviseltünk volna. De az utolsó 5 perc olyat hozott, amire rég (talán a Sanyi-Danlio kettős idején) volt példa Kispesten – klasszis csatármegoldásokat és – gólokat, így elképedten, de mosolyogva nézhettünk össze kis szurkolói csoportunkkal a korlátnál. „Elszállni nem kell a 3 góltól, de vannak csatáraink” bővebben

Első

Tegnap délután megvolt az első edzőmeccs. Túl sok okosat most ne várjatok – olyan tipikus első nyári edzőmeccs volt. Játék nem sok, elképzelés nem sok, igaz, most új játékos se sok, ellentétben a megszokottakkal. Nyeretlen kétéves próbázók legalábbis semmiképpen sem, volt viszont a 3 új veterán afróból kettő a kezdőben, meg bejött később Ihrig-Farkas és Pantovics is, szóval akár infókban is dúskálhatnátok a beszámolónk által – de mivel a meccsen sem történt semmi izgalmas, ez most valamelyest elmarad. „Első” bővebben

Ünnepet rontani azért még tudunk

debri-600x400 — Endi Bouadlát, a csapat a cívis ünnepet akasztotta meg! Respekt!

Három éve a Vidi tervezett fiesztát Kispestre, majd sunnyogott haza két remekbe szabott szabadrúgásgóllal a hálójában; tavaly a bajnok Győr ünnepelte volna még egyszer bajnoki elsőségét a Bozsikban, de bronzra hajtó srácaink hősies meccsen elintézték Pinyőéket (2:0). Ha az hősies meccs volt, a tegnapira nem tudom mit írjak: 8 meccses vereségszériából jőve, a telt házas, csilivili új Loki arénában az áldozati bárány szerepe volt ránk osztva, egy 3-4-5 gólos cívis sikert váró tömeg előtt. Erre mit lát a szép számú Honvéd-tábor? Kibekkelt első félidő után a másodikban JÁTSZÓ csapatot és egy remek Vernes gólt, majd egy katartikus zárást. A bajnoki díjátadó majdnem botrányba fullad, acsargó fejjel fütyül a hazai publikum, mi pedig mosolyogva távozunk. Mert ünneprontásban még jók vagyunk. Halovány gyógyír ez csupán az eltolt tavaszra – de tegnap mindenképp jó volt a Nagyerdőben Honvédosnak lenni.

„Ünnepet rontani azért még tudunk” bővebben

A históriáskönyv kedvéért

D__YT20140517024-946x1024 — minden téren felettünk voltak :(

…mert másért nem nagyon születik meg ez a poszt. Két hét RW csend után végre én is hazatértem magyar és kispesti földre, tegnap meg is jelentem a korzókorlátnál, de csak mára jutottam el odáig, hogy a tegnapi nap krónikáját ide is bevéssem, ami részben okafogyott cselekedetté vált, hisz a tegnapi beharangra adott kommentekben jobban kiveséztétek a meccset, mint Tóth Bálint a nagy bohócliger rögvalót a csütörtöki, azóta klasszikussá érő Zuhanyhíradóban… ráadásul Hanta is feldobott egy kibeszélőt az (ahogy látom) esküvői nem-másnaposságában (vagy más-másnaposságában?). Boldogok a sörisszák. Úgyhogy most akkor csak pár gondolat, sok ezek közül visszaköszön a tegnapi és ma délelőtti hozzászólásaitokban is, vagyis tényleg csak a rend kedvéért, legyen az MTK meccs is bekaristolva a blog nagy virtuális kőtáblájába…. „A históriáskönyv kedvéért” bővebben

Az érdektelenség mocsara…

sajna csak a képen vagyunk fölényben... — sajna csak a képen vagyunk fölényben…

…az, amibe süllyedtünk erre a szezonvégre. Mind a lelátón, mind a pályán. Patetikusan hangzik, de ettől még igaz. És most már nem csak a tavalyi áprilissal-májussal való összevetésben haloványka az idei tavasz-zárás, hanem hosszú évekre visszamenőleg is nehezen találunk hasonlót. A sisai első félév végén legalább a kupadöntő miatt lehetett izgulni a hasonlóan demoralizáló vereségek sora mellett – de idén már mindenki csak az utolsó fordulót várja. Nem jó ez így. „Az érdektelenség mocsara…” bővebben

Korai szürkület

Nehéz túl sok új dologgal előjönni a tegnapi meccs kapcsán, okokkal, indokokkal, elemzésekkel, amelyeket még nem lőttünk el a múlt hetek során. Sajnos a csapat sem taktikailag, sem hozzáállásban nem hozott újat, nem tudott újat hozni, és én még az sem mondanám, hogy lélektelenek lettek volna. Egyszerűen ami Mezőkövesden egymeccses kisiklásnak, a Diók ellen már kisebb torpanásnak, Szombathelyen pedig kiteljesedő hullámvölgynek tetszett, az mára mély gödörré lett, egy olyan négyes vereségszériával, ami nemhogy Rossi érája alatt nem volt még, de utoljára tán Sisa tanár úrnál mélyrepültünk eredményességben (eredménytelenségben) ekkorát. Aj-jajj. „Korai szürkület” bővebben

Most kéne a tiszta fej…-meglesz?

Tavaszi életérzés-túlcsordulásos beharangozó ide, „a Diósgyőrt mindig verjük itthon” múlt oda, a tegnapi meccs égi forgatókönyvírói megvonták a vállukat, oldalra kiköptek egyet, és egy váratlan fordulattal mindent borítottak. Most az ember hajlamos is egyszerre sötéten látni a dolgokat: ami a múlt héten még pici kisiklásnak tűnt, most akár hullámvölgynek is tetszhet, és nem segítik a józan értékítéletünk a közvetlen vetélytársak remeklései sem. A pár hete még nehéz munkával és kis szerencsével elérhetőnek tűnő bronz (ezüst) érem egyszerre úgy fest, mint kiránduláskor a hegycsúcs – mikor azt hiszed, még 200 méter és ott vagy, kiderül, hogy közben még két-két völgyet és gerincet is keresztezned kell, lesz az 2-3 km is. Kérdés, mi vár ránk az út végén – odaérhetünk-e még a saját kis csúcsunkra, vagy meg kell elégednünk egy közbenső turistaházzal? „Most kéne a tiszta fej…-meglesz?” bővebben