Vannak időszakok, amikor picit megfárad a lelkesedés a csapatod iránt, amit persze sose hagysz el (kivéve, ha kis osti divatszurker kurzuscsíra vagy). Ilyenkor két lehetőség áll az ember előtt: vagy szép csöndben eltávolodik, egy tisztes távolságtartásba menekülve, és abbahagyja, vagy minimalizálja a kijárást, de a nyilvánosság előtt továbbra is felvállalja a klubját, sőt, valami földindulásszerű megújhodáskor vissza is térne a szorítóba. Más kitart, cipeli a keresztet minden hétvégén a vállán, élőben is a Bozsikban, vagy másutt, de keres valami üdítő szórakozást is, ami legalább a focikedvet és a hangulatéhséget kielégíti, amíg a saját csapat szürkül. Én az utóbbi csoport boldogtalan tagjaként pont a fenti megfontolásokból délpesti futballkalandozásokkal próbálom feltölteni az aksit, több-kevesebb sikerrel. Tegnap például többel. „Délpesti focikalandok 1. – Soroksári vasárnap” bővebben
