Címke: beszámoló

A meccs elején a Himnuszt, a találkozót követő sajtótájon a Sousa-tot halgathattuk végig, a kettő között pedig tarkónvágtuk a jelenlegi bajnokot. No azért ez nem volt ennyire könnyed, ha a kedélyes hangvételt félretesszük: az első félidő idei leggyengébb produktumunkat hozta, és a Vidinek volt több ziccere is a gólunk után. Hogy is mondja azonban a bőrkötéses puhl-i közhelyszótár? „A jó csapatnak van szerencséje, a győzelmet nem kell magyarázni„. Mi sem tesszük az utóbbit. Csak osztályzunk, vidáman.

KEMENES: Szabi kicsiben azt hozta mint a csapat az elmúlt hetekben, azaz a kecsói meccs csupán kisiklás volt nála is (azzal együtt, hogy ott is voltak hatalmas bravúrjai). Ma nem volt labdakiejtés, ellenben 2 hatalmas és több közepesen erős bravúr, strict védelem-irányítás, a végén showman-kedés szurkolóizzítással. Hogy egyik kedvenc zenekarát idéző hasonlattal éljek: ez most nem Re-Load volt, inkább Master of Puppets! Köszönjük a 3 pontot, Szabi! 7.

 

LOVRICS: Elkínzott arcú kényszerjobbszélsőnk emberfelettit dolgozott a második félidőben, mikor is Németh Norbi került a jobbszél támadószekciójába, aki pedig inkább amolyan Warzycha mögötti Bárányosként (vagy Bárányos mögötti Kovácsbélaként) igazi második irányítót játszott, nem klasszik Abassos jobbszelest, így Ivannak duplaannyit futva kellett bejátszania a szélt. Amit tudott megtett, és hátul is magabiztosabb volt mint Kecsón. Taps. 6.

DEBRECENI: Debrőt kárhoztattam már eleget, így jól esik a Fradi elleni meccs utáni dicséretet követően most is hozsannáznom. Remek közbelépések, kemény és határozott játék, jó becsúszások. Ez az a Debreceni Andris volt, aki méltán lett az U20 és Kispest kapitánya anno. 7. 

BOTIS: Nem tudok sok újat írni az Öregről, aki olyan hátul, mint a Harvey Keitel megszemélyesítette figura, Wolf a Ponyvaregény c. Tarantino alapvetésben. Az Elintéző. Az Eltakarító. Aki, ha a védelem megszorul, ott terem és leszigorkodik bárkit az ellen csatárai közül. Tegnap még egy fél-ollót is bevállalt, de sajna az MTK elleni 2010 tavaszi csoda egyszeri volt mint Budán a kutyavásár vagy a jól eltalált lövés Bánföldi Zolinál. Védekezésben viszont tanári a jó Sorin. 7.

NOVÁK: Csak robotol és robotol, miközben második világháborús filmek pozitív katonahőseit idéző fizimiskájával eltökélten őrzi a bal oldal Honvéd-dominanciáját. Óriási mentések, Mátyust idéző becsúszok-és-szerelés-közben-benntartom-a-labdát-míg-az-ellenfél-elszáll jellegű megmozdulások, szinte átjátszhatatlanság. Nagyon jó kis igazolás volt. 7.

 

HAJDÚ: Amiért tavaly sokat sírtam, hogy Norbit miért nem elöl használjuk a balhátvédben sínylődés helyett, arra megvan lassan a válasz: mert játékosunk úgy beleszokott a félkényszerű hátvédposztba, hogy ott már jobban teljesít, mint támadóban. Mivel azonban Alexisz idén jogosan tart igényt a kezdőbeli helyre, marad a Tchami-alternatíva szerepkör. Sajnos hősünk tegnap sem tudta hozni csúcsformáját, kevés akciónk futott az oldalán, most hiányzott a finesz-plusz, mint a higgadt meccsnézés definíciója Véber György edzői kiskönyvéből. Kár. 5.

AKASSOU: Utóbbi hetekbeli formáját mentette át, nagyon fontos láncszemként védekezve a középpályán. Volt 1-2 labdavesztése is, de ilyenkor jellemzően azért javított. Hogy a 7-esig nem ment fel, arra itt a csodás példa, az Akassou-i ars poetica: előbb okszizik egyet a csapattárs felé, ováció a lelátón, majd a visszakapott zsugát úgy rúgja p*csán, hogy csordul a könny. A kiállítása erős, tényleg lekönyökölte őt a vidis arc, bár egy, a meccset TV-n követő jóbarátom szerint némi nyálmennyiségtőli megszabadulás is történt, by Akassou, azt pedig valóban nem kéne. Nagyon fog hiányozni Pápán, Horének meg kell húznia azt a bizonyos mislenyi gatyamadzagot. 6-2=4.

ZELENKA: Határozottan fantáziadúsabb lett vele a középpályánk, nem véletlen kapott vastapsot lehozásakor. Mintha tegnap a futást is jobban bírta volna, de lehet hogy ezt csak a két gyors egymásutánban lehúzott Borsodi mondatja velem. Nívódíjas passzaiból most Danilónak osztott ki egyet, de Abass és Tchami hiányában nem nagyon működött a futtatás sajna. Jó volt ismét kezdőben látni. 6. Cseréje, Hidi nem sok időt kapott már, abban a kevésben viszont olyan ledülettel hozta az elmúlt hetek javuló sztenderdjét mint Krémer Károly a játékosokat Békéscsabáról. (-).

DÉLCZEG: Megint a testidegen jobbszélen kezdett, így az első félidőben  inkább elképesztő munkamennyiségét dicsértük csak: gyakran hátul mentett, ha kellett. A második félidőre visszatért ékbe, a hajtás nem maradt alább, rendkívül hasznosan és alázatosan játszott. Faragó Ricsi az ilyen teljesítményekre üvöltené megposszant orcával: „Óóóóóriássssshhi”. 7.

 

SZEKULICS: Arszenijevics és Sztojakovics szelleme mosolyog gúnyosan a Bozsikot övező jegenyék koronája mögött, ismételgetve az axiómát: egy meccs alapján leigazolt próbázó nem váltja meg a világot! Lassú, körülményes, kb a Pölő-csapatba illene 2008 őszén. 4. Cseréjének, Németh Norbinak igen jót tett a kezdőből való kihagyás, remekül szállt be, és a Lovrics kapcsán már idézett második irányító pozíciójából remek labdákat tett, hogy messzebbre ne menjünk, Danilónak, a 11-es előtt. Norbi, ez a Győr elleni első félidő melletti legjobb teljesítményed volt a visszatérés óta, riszpekt, így tovább! (Megjegyzem, ahogy az első félidőben a pálya széléről folyamatosan biztatta Zelenkát, a kezdőcsapat-tagságért a legnagyobb vetélytársát, azt öröm volt nézni. Csapatszellem végre Kispesten?) 6.

DANILO: Besz*rás, de tényleg  a végén gólkirály lesz csak tizikből. De ne legyünk igazságtalanok: a Hajdú beadás utáni suhintása ha bemegy, a III. félidő stúdiójában Nyilasi Tibi még a mellette bóbiskoló Puhlt is megbólintja a forduló góljának kiválasztásakor lelkesedésében. Mezőnyben egyre hasznosabb, remekül tart labdát, gyors is, nem lesz ez rossz. Ma sem volt az. És lassan ő is kiérdemli a „fazon” címkét. 6.5. Cseréje, Tchami kapott vagy 8 percet és eltökölt egy ziccert. (–).

A Klubnál érvényben lévő sajtórend szerint a bírókról nem lehet nyilatkozni, Supka sem tette. Blogunk viszont megnyilvánulhat. Meg is teszem. Amit Kassai spori művelt az utolsó 15 percben, az legalábbis a ’90es évek elejét idézte bennem, mikor is egy, a nemzetközi színtéren már (jogosan) befutott bírónk itthon nevetségesen vezetett Kispesten meccseket, káprázatosan szemöldökráncoló ítéletekkel. Hát, a tegnapi edzőelküldözgetések valahogy ezt az érát juttaták eszembe, főleg az, amikor Mitrovics két kézzel fellökte a ránézésre Pölöskei Gábornál vagy Garami Yoda bácsinál is 3 fokkal anti-pörgősebb, a kispad mellett állva békésen szendergő Lőrincz Emilt, majd a derék Kassai Don Emiliót küldte fel a lelátóra, a már ott tobzódó Supka mellé. Ha még 10 percet tart a meccs, gyanítom Simon Gabi bát, a derék Kaszás Kálmánt, végül a kispadon maradt sípcsontvédőinket is kiszórja. Nemhiába, rendnek kell lenni…

Fotó: 1909foto.hu, mint mindig.

Kecsóra járni Kispest-drukkerként, azon kívül, hogy hangulatos a stadion meg a város, nem egy népünnepély. Túráink élvezeti értéke körülbelül kimeríti a 2003 tavaszi Őze-éra mámor-faktorát, az pedig tudjuk mit jelent. Egyszerűen hihetetlen, hogy ide csak furulyázni járunk évek óta. Babar kollégával épp azon tanakodtunk kifelé jövet a sajtótájról, hogy legközelebb a fotósmellények kikérése után nem a pályára megyünk, hanem előbb az alagsorba, ahol a helyi szertárostól a láthatósági kabátkáink mellé az előre odakészített szopellinó álarcokat is vételezhetjük. Hogy latex, vagy gumi verziót, azt majd a hírös készlet eldönti…

Valahogy már az előérzet sem stimmelt. Supkával még sem az első itteni érájában, sem a legutóbbi tavaszon nem tudtunk zsinórban négynél többször nyerni, ráadásul ugye említettük, hogy a kecskeméti kirándulások nem arról híresek, hogy peckesen alázzuk a lila-fehéreket. Jó egy órával a meccskezdés előtt a helyszínre érve még minden szépnek tűnt: jó idő, könnyed lejutás, összefutás a fotós és sajtós kollegákkal – aztán a rossz ómenek erősödtek fel megint, hisz a bemelegítésnél Debrecenit hiába kerestük a keretben: kiderült, megsérült az utolsó pillanatban. Én pedig annak sem örvendtem, hogy a kezdőcsapattól külön melegítgetett ismét Zelenka, akit önjelölt edzőként én most kezdettem volna.

A találkozó első 10 perce mégis úgy alakult mint egy jó álom. Előbb Kemi megint ziccert fogott, átmenteni látszva a Fradi elleni formáját, majd az egyik kecsói ámok-harcos szállt bele Danilóba a 16-osukon belül, tizi, az pedig tudjuk, hogy a Cirilo de Oliveira-i álmoskönyvek szerint nem sok jót ígér az adott ellenfélnek. Ezúttal Németh Gabit ültette rá arra a bizonyos rollerre Dani barátunk, 1:0 ide, Danilo 6 meccsen 5 gólnál trat, csak büntetőkből, micsoda Bohócliger eposz…! Hát annyira szép, hogy ez még a kecsói villanyújság kezelőjét is megzavarta, aki Dani neve helyett gólszerzőként a következő, matematikalilag minimum érdekesnek minősülő axiómát írta ki az eredményjelzőre: „Gól: 19, de 8.”

Ezt a remek startot még egy eltékozolt helyzetecske követte részünkről, majd sajnos jött a jól ismert „hírös forgatókönyv”: a lilák elkezdtek jönni, a megszokott elánnal, gyorsan és ellenállhatatlanul. Azaz egy darabig ment az ellenállás, köszönhetően a védelmet önfeláldozóan irányító Botisnak, akinek sokszor az új fiú, a meglehetősen bizonytalan Bjelkanovics helyett is oda kellett tennie magát. Mellette még a középütt szűrögető Akassou volt ekkor a kulcsemberünk. Aztán mire úgy festett volna, hogy megússzuk a nyomást és a Kecsó hite alábbhagy, jön a házimumus Gyurcsó, aki a Vidi színeiben is vert nekünk egy megalázót a tavalyi MK-búcsúnkon, most meg egy nagy átlövést heggesztett be Szabi kapujába. Ez előtt, meg után is jött még 1-1 kecskeméti kapufa, szóval örültünk a szünetnek. Meg Zelenka kissé megfáradt léptű bratyójának szerepkörében feszítő arculatnak, aki a széktói pálya gyepmestereként csapatott végig a játéktéren. A hasonlóság epic.

A szünetnek, mely után megnyugvás helyett azzal kezdtünk, hogy Kemenes egy rosszul kiszámított labdábanyúlással  ajándékozott egy gólt Litsinginek. Kényszerhelyzet, futhatunk az eredmény után, aminek a vége Kecskeméten mindig gyufa… Hiába cserét Supka, indiszponált Tchamit ezúttal ügyes Hidire, majd (kissé késve) Németh Norbit Zelenkára, hiába adta zsugáit a cseh, nem sikerült az egyenlítés. Sajna nem nagyon tudtuk kihasználni Zelit aki nem nagyon kapott labdát, amikor pedig kapott, és pl. álompasszal indította Abasst, hát, a szenegáli koma megint hozta a hihetetlent, ezúttal a kapust is lecselezte, majd üres kapu mellé durrantott. Hihetetlen csóka a mi Abassunk: lehetetlen pozícióból betalál (Zete), ám ha ziccert kap, üres kaput vagy csak a kapussal szembenállós szitut, akkor megáll a tudomány.

Supka cseréi tegnap sajna megkésve vagy kevéssé eltalálva érkeztek – Szekulics balszélre hozása (illetve Abass ottani erőltetése a váltás előtt) nem voltak főnyeremény húzások. Tompa volt valahogy az egész csapat egész este, hajtottak,  küzdöttek a srácok, de a Győr elleni kezdeti, vagy a Zete ellen mutatott fantáziadús momentumok ezúttal nem köszöntek vissza. A srácokat azért így is megtapsolta a leutazó 200 fő körüli szimpatizánssereg, tart még hát a szeretet-lendület, remélem a Vidi ellen újfent valami kisebb csodával hálálja meg mindezt a a pályán a gárda.

A hármas sípszót követően így rezignáltan mentünk sajtótájra ahol érthetően Supka sem szárnyaló hangulatban üldögélt, a vele készült beszélgetésünket hétfő/kedd magasságában várjátok a hivatalos klubhonlapon (vagy itt, ha oda nem kerül fel). Aztán irány a kocsihoz, a parkolóba tartva mellettem épp két hírösi szesztestvér- és ülőhelyi arculat csoszogott hazafele szoftosan bemátézva a fütyülős baracktól és lila sikertől mámoros kecsói éjszakában.
„Te, ööö…Sanyi, ki is lőtte a második gólt? Nem is emlékszem…”
” Hát hogyhogy nem emlékszel? Az volt, az a francia licingi.”

Fotók: babar (1909foto.hu).

Ami bosszantó, az az, hogy egyszerűen minden évben ez történik. Kimehetünk a pályára óvatos Sisatréner-taktikával, Morales-örökség 4-5-1-gyel, vagy klasszik Supka 4-4-2-vel, a végeredmény ugyanaz: a Kecskemét egy barbár rivallás kíséretében átrohan rajtunk, mint az Apokalipszis 4 lovasa a vidéken Dürer festményén. És ez, ennyi év után valahogy kezd ***** unalmassá válni. Osztályzunk.

KEMENES: Szabi ezúttal nehéz döntés elé állít. Bravúrral nyitott a 3. percben, majd a második félidőben 2 óriási ziccert fogott. Ez eddig 7. Igen ám, de ott van a második kecsói gól, ahol cerberusunk a múlt heti Ranilovicsot idézte, öklözés címén kivitelezett voluntarista Kecskemét-helyzet-kilalakító munkásságával. Ráadásul azért a Gyurcsó gól felelőssége is kérdéses volt, bár a szitutól messze voltam, mégis a rövidre nyelte be. Ez így 5. No most (5+7)/2=6, de mivel sajnos a második félidő eleji hiba sokba került, így ez ma csak 5.

LOVRICS: A hazai közönség fele által megtapsolt, fele által permanensen gyalázott hátvéd tegnap is küzdött ezerrel de volt már jobb meccse is, be-becsúsztak ugyanis ezúttal bosszantóbb hibák mindkét játékrészben. Valahogy olyan volt top-önmagához képest mint a 2000 után készült Eötvös Csöpi filmek a ’80-as évekbeli klasszikusokhoz mérten. 5.
BJELKANOVICS: A Debrő helyére beugró délszláv Ibra-hasonmás a meccsen igen bizonytalan volt, 2 biztonsági megoldása és egy második félidős nagy becsúszása mellett többször került légüres térbe, vagy emberéről szakadt le, mint egyszeri Csank-bajusz a jugók elleni ’97-es pótselejtezőn. Fordulékonysága Vámosi Csaba-díjas. Összességében nem ügyetlen figura, de még bele kell jönnie. Remélem azért Debrő hamar visszatér! 4.5.
BOTIS: Jó első félidőt hozott, Atlaszként tartotta vállával hátul az omladozó sufni tetejét. A kecsói rohamokkal aztán ő sem tudott mit tenni, de tegnap este is védelmünk oszlopa volt. 6.
NOVÁK: Az első félidőben jóval többször hibázott, mint azt megszoktuk tőle. A második 45 percre feljavult, több szép előretöréssel, aztán elfáradt. Összességében azért ez nem rajta ment el. 5.5.

TCHAMI: A kameruni fekete villámot megzavarhatta a Fradi elleni lecserélés: gyenge és pontatlan volt ezúttal is… 4. Cseréje, Hidi Patrik igen jól kezdett, agressszívan lerázva-lefutva a kecsói ellen-középpályásokat, sőt, eleinte osztogatásai is működtek. A meccs végére aztán elfáradt, de fejlődése nekem azért szembeötlő. 5.
AKASSOU: Szokásos „Akassou 2.0” fedőnevű szűrőjáték, előrefele továbbra is hajmeresztő megoldásokkal, ám középütt remek szerelésekkel, hátul pedig abszolút szükséges alapjátékkal. A „kis extra” ma hiányzott, de nem ő a vereség oka. 5.5.
NÉMETH NORBERT: Az első félidőben 1-2 jobb passza mellett ezúttal a haloványabb, idegenbeli játékát hozta. Én már szünetben cseréltem volna őt. A sors fintora, hogy mire a 60. perc tájékára bepörgött, Supka pont akkorra már elküldetett a cseh karmesterért. 5. Cseréje, Zelenka remekül szállt be, 4 perc akklimatizálódás után elkezdte szórni „azokat a labdákat”, először 1-2 kisebb kaliberűt, majd Abassnak a meccslabdát. Csak hát a szenegáli arcnak kár ilyet tenni. A meccs végére a kecsói rohamok közepette sajna nem maradt tere szervezni. A Vidi ellen több időt neki!!! 5.
ABASS: Pontatlanabb és lassabb volt a szokásosnál, igaz küzdőszellemére nem lehetett panasz. A második félidei helyzete kapcsán viszont amellett, hogy  egy 2 éves, permanens Sas-kabaré nézésre ítélném, azonnal be kellene iratni vagy Kovács Kálmánhoz, vagy Gregor Józsihoz, vagy Bodonyi Bélához, vagy Esterházyhoz egy kurzusra, ahol belé vernék a derék Diengbe, hogy mégis mi a veretes dekket kell tenni, ha a 16-oson belül csak a kapussal állsz szemben! 4.5. Cseréje, Szekulics balszelest játszott volna, de labdába alig ért… (–).

DÉLCZEG: Geri tegnap tompán kezdett, aztán felszívta magát, sokszor a saját 16-osunkig jőve hátra védekezni… nem lehet rá haragudni. Sajna a második félidei átszervezés eredményezte kényszerposztja, a jobbszeles futó enyhén szólva testidegen volt számára, így onnan sok jót nem láthattunk tőle. Küzdeni tudását viszont ezúttal sem érhette szó…5.
DANILO: Jó első félidő, sok labdatartás, ezúttal jobb ütemű passzok. Magabiztos tizi-értékesítés. Majd a második félidő közepétől megfáradás. Azt kell mondjam, egyre inkább belátom: igencsak hasznos tagja a csapatunknak! 6.

Fotó: Babar (1909foto.hu).

A heti beharangozóinkat, a szurkolói fórumon vagy a facebook-on tapasztalható óriási pörgést, illetve anblokk az előjeleket tekintve annyira Kispest-sikert ígért a tegnapi meccs, hogy pont emiatt volt óvatosabb az ember. Nem arról híres a mi Kispestünk hogy az ilyen kiélezett meccseket húzza be ezerszámra – most mégis ez történt. Végig fegyelmezett és elszánt játékkal ment előre a 11+3 vörös-fekete mezes játékos, mintapéldáját adva annak, hogy milyen Honvédot szeretne látni a Bozsikba kilátogató drukker. Végül azoknak lett igaza akik a „csak nyerjünk egy csoffadt góllal” frázist ismételgették, és jól van ez így. Díszvacsorára gyűltünk össze, ahol végül ha nem is flambírozva, pecsenyelében, de natúr kisütve tálalták fel a zöld sast, amit mi be is kebeleztünk.

Rég vártam, vártunk ennyire Honvédmeccset, főleg Fradi-elleni viszonylatban. A hype már a 2009-es, Győr elleni kupadöntővisszavágót, vagy a 2007-es MK-finálénk felvezetését idézte szurkolói körökben. Magam sem tudtam szombaton már nagyon mit kezdeni magammal: reggeltől próbáltam itthon a hazahozott melóval haladni -nem ment. Takarítani – nem nagyon ment. Olvasni – nem ment. Mindig visszatért a fejembe a Bozsik, a kezdőcsapat, a teli Kanyar, a végre talán megtelő korzó, a bezengő tribün, a megposszanó Prukner, az ámokfutó Csizmadia mellett expresszként elhúzó Tchami vagy Abass képe. Aztán csak elment az idő, és eljött a 6 óra, Faterért beugrani, majd irány a Bozsik.

Már a sorompó felé közeledve harapni lehetett a focihangulatot. Szurkolói kórusok, tippelgetések, Fradi-húzó rigmusok szálltak a levegőben. VÉGRE. Miért csak ritkán van ilyen…? De ezen se sokáig gondolkozhattam, irány a Bozsik belseje, körülöttem hömpölygő sorban a drukkerek, itt egy Gösseres mez, ott egy Wilkinson-os, itt egy ’96-os Joma, ott egy klasszik NB1B-s… augusztusi majális.

…aztán kezdő sípszóra várunk a pálya szélén a fotós srácokkal. Mindenki a saját habitusában. Babar majdnem parásabb, mint én, de ezt már megszoktuk. Féltjük a csapatot az esélyesség terhétől. Lovi nem szarral gurigázik. Három gólos sikert vár. A nyaralást a meccs miatt megszakító Hantát csak egy pillanatra látom meg a korlátnál, kissé gonderhelt – pedig ő általában az optimista vonalat viszi. Mi lesz itt?

Nehezen indul. A Fradi jó kezd, mi görcsösek vagyunk. Németh Norbi, Délczeg nem az igazi. Tchami passzai rendre rossz helyre, rossz ütembe érkeznek. Most hátul van a súlypontunk, de végre Botis mellé Debrő is felnő a hibaszázalék alacsonyságát tekintve. Alexisz és Ivan dettó. Nagyot játszunk hátul. Mégis a fő dícséret Kemenes Szabinak jár: az első 20 percben 2 hatalmas védéssel nyugtat kedélyt.

A félidő második felére magunkra találni látszunk. Lovrics ziccert ront majd vagy Abass vagy Akassou tüzel, ám Ranilovics a helyén. Supka variál, Tchami le, Hajdú be, utóbbi pörög mint a mérgezett egér, talán túlontúl is. Harapni lehet a feszültséget. Jókor jön a szünet.

A második félidő már egyértelmű: aki gólt lő, nyer. Nagy a harc a középpályán, kevesebb a helyzet. Aztán Abass, majd Németh Norbi jelzi, nekünk nem elég az egy pont. Ekkorra, az első féllidő első 20 percének Fradi fölényének vége óta már majd’ egy órája jobbak vagyunk, csak idegesek. Nem jó ez a Fradi, ez a bosszantó, nem jók de találhatnak egy gólt. S akkor oda az egész munka… 

…nem találnak! Nem úgy, mint mi! Szabadrúgás, jó Budó/Plókai távról. Ne Hajdú lője, mormolom magamban, hanem Novák, neki van tűzereje. Norbi fut neki mégis, de legurítja…Alexisz lő…Ranilovics hozza amit hoznia kell, bután középre öklöz, s az egész meccsen tompa Németh Norbi ott van mert ott kell legyen, és beküzdi…ilyen kiszenvedett gólt Kovács Kálmitól láttam Izland ellen 1992 júniusában. ÓRIÁSI. Itt már én sem bírok magammal és ugrálok a reklámtáblák mellett… innen nem lehet baj…

…nem is lesz…hiába nyom a Fradi, a jobb csapatnak kell győznie mert néha a futballban is van igazság. Még egy Pölő helyzettel azért borzolja idegeinket a SORS,  de Kemenes Szabi hihetetlen formában belekap a gólba tartó zsugába, majd még arra is van energiája hogy izzítsa az amúgy csodálatos közönséget. Fiesztahangulat, végre hármas sípszó, óriási hangulat. Időtlen idők óta először a csapat kimegy pacsizni, körbe-körbe a stadionban, még Supka is, a játékoskijáró mellett. Mi van itt, álmodom?

Évek óta először abszolút megérdemelten, nem defenzíven, nem szétszínészkedve a meccset levertük a Fradit, de úgy, hogy a győztes személye a meccs nagy részében nem lehetett kérdés. Nyernünk kellett és nyertünk, mert jobbak voltunk. Tényleg nincs más hátra, mint az adekvát Vörösmarty idézettel zárni: „ez jó mulatság, férfimunka volt” srácok. Szurkolók, játékosok, szakvezetés. Korábban azt írtam, sorsfordító meccs lehet ez a szezonunkra nézve. Behúztuk. Ám nehogy most üljünk le, álljunk le. Nehéz meccsek sora jön, de éljünk azzal amink van: nem mi vagyunk a leggazdagabb csapat. Nem a leghosszabb a kispadunk. Egy posztra nincs 3 válogatottunk. De amink van abból igen jól gazdálkodunk, és az elcsépelt  jelző, amit próbálnak ráaggatni időről időre hol a válogatottra, hol a Fradira, hol erre hol arra, az, csöndben megjegyzem, nálunk a legigazabb: szerethető most a csapatunk. Legyen így még hónapokig!

Fotók: Babar, Lovi. 1909foto.hu

Esélyesebb Honvéd a kényszeres Fradi ellen. Az ilyen meccseket bukjuk el időtlen idők óta. DE NEM IDÉN! Maksziriszpekt a csapatnak, mely nem játszott jól, nem játszott szépen, de jobb volt a zöld arch enemy-nél és megérdemelten helyezte el az újabb tockost a felkínált IX. kerületi kobakon. Osztályozunk, lágyszívűen, elfogultan de bocsássa meg az Ég: ez most jár nekünk! Végre csapat kezd kirajzolódni a Bozsik József nevét viselő szentélyben, így most azt mondom amit Prukner a tavaszi meccsünk után: hadd ne kelljen ezért szégyenkeznünk! Osztályozókönyv!

KEMENES: A meccsközbeni, illetve -végi kórus önmagáért beszél. Én tavaly a bravúrokat hiányoltam tőle, ezt úgy látszik, ő is meghallotta, mert idén 7 raklapnyi extra vetődést/mentést tolt be kis targoncáján a Bozsikba. Kispölő ziccerénél Nota-díjasan mentett, + még egy adag hatalmas robinzonád is a számláján lapul. A csapat egyik arcává kezd válni – megérdemelten. Üdv az új Vezér Ádámnak! 8.

LOVRICS: Rettegett Iván nem csak hátul takarít jól, de jók az előretörései is. A meccsek vége felé zihálása az ’52-es helsinki olimpián győztes középtávfutót, Emil Zátopeket idézi, de a sztaminája is: hajt az összeesésig. Jó vásár volt, ma is riszpektes teljesítménnyel. 6.

DEBRECENI: Addig kóstolgattam Debrőt az utóbbi hetekben, míg bepörgött: remek közbelépésekkel és fejesek sorával tisztázott, kulcsszerepe volt a szilárd védekezésben. 7.

BOTIS: Az öreg szamuráj ma is tanárit játszott, hajt mint az állat és mindig, DE MINDIG ott van, ahol a legnagyobb a vész. A Bohócliga Dugonics Titusza önmagát sem kímélve szállt a veszélyes helyzetekben a labda után, a zöldek pattantak róla mint Verebes Mágusról a kritika. 7.

NOVÁK: Nagy melót hozott ma is, több hibával, mint azt megszokhattuk, de mindezt a hajtással kompenzálta. Védelmünk ma már elképzelhetetlen nélküle és ez, azt hiszem, a legnagyobb dícséret. A gólt eredményező szabadrúgást meg oly’ szépen csűrte kapura, mint anno egy begerjedt Plókai Attis a szép ’90-esekben. 6.

TCHAMI: Nem érezte ma az ívet, csak a sebessége volt dícsérhető, Supka le is kapta őt a pályáról. 5. Cseréje, Hajdú Norbi úgy pörgött a beállását követően, mint megposszant Tököli, ha Litsingit lát. A második félidőre viszont kihasználatlan balszelünk miatt lendülete is alábbhagyott, pedig úgy nézett ki eleinte, hogy ma visszajátsza magát a kezdőbe. Kissé görcsössé tette a nagy akarás…5.5.

NÉMETH NORBI: Lassú volt és körülményes, de egyre jobban látszik, ő is az a játékos aki annyira hiányzott az utóbbi évekbeli repertoárunkból: aki gyengébb formában is gólerős. Jókor van jó helyen, dettó mint a Vasas ellen, és ő belövi amit be kell. Nem tudok rosszabbat adni ezért a fontos gólért, mint 6. Cseréje, Hidi, mióta dj áfonya bácsi kezeli az mp3 lejátszóját, újjászületett: ma több ízben is leütközte a zöld ellenlábast és a passzai is jók voltak zömmel. 6.

AKASSOU: Jean Baptiste haverunk összeszedte magát, és ma is a Zete ellen látott „futóbolond & kellemetlen kullancs” c. műsorát adta le a kispesti közszolgálati TV. Ezt a show-t csak a Fradi középpálya nem élvezte. 6.

ABASS: Új, sárga csukája többször kibabrált vele, de akkor mér’ nem kér dorkócserét a jó Dieng? Hajtott, futott, de ha többször vállalkozik a fékezett habzású Sváb ellen egy-az-egybeni harcra, még szebb lehetett volna az esténk. Pontosabban is tud játszani, ezért a szigor. 5.5.

DÉLCZEG: Visszafogott volt, mint Komlósi Gábor hangereje egy ’91-es Telesport ping-pong riportjában. A pálya szélén arra tippeltünk hogy enerváltabb játékának az az oka, hogy még szoknia kell egy ilyen rangadó légkörét. Supka az interjúban aztán felvilágosított, hogy lázas beteg volt a héten csatárunk. Így már más a leányzó fekvése, persze magán az 5-ös kalkuluson ez nem változtat: tud ő (egészségesen) ennél jobbat is. A hajtásra persze nem volt panasz ma sem.  Cseréje, Szekulics (5) még talány, lehet belőle egy jó Puhalak Antal is, de Arszenijevics is, ha értitek, mire gondolok… helyzeténél igen bátortalanul lőtt, szó mi szó.

DANILO: Labdát tartott, futott, s bár a passzjátékban még kéne fejlődni, ékként határozottan több van benne mint amikor tavaly Morales a szélen erőltette. Ma mezőnyben nagyot játszott, úgy érzem kulcsszerepe volt az eredményben! 6.5.

Most pedig megyek, és jóbarátom spanyolországi ajándékkagylójával koronázom meg e csodás estét. Holnap jön a beszámoló, Hantától vagy tőlem, ki korábban kel. Addig is:

SZÉP VOLT, FIÚK!  SZÉP VOLT, FIÚK!   SZÉP VOLT, FIÚK!

Őrültekháza délelőtt a melóhelyen, monitor előtt szétfolyó szemek kettőig, majd haza, kocsi fel, szállítandó drukkerek fel, flúgos futam Zaláig, elnézett autópályatáblák, útszakasz-felbontások, majd egy hihetetlen meccs, végül hévízi csárdalátogatás és éjjel kettőkor a wekerlei ágyba beesés. Őrült nap volt? Igen. Rommáfáradtam? Igen. Megérte? IGEN!

A messzi célpont ellenére valahogy kedvelek Zete meccsre menni. A stadion vállalható belülről, ha az egyik hosszanti oldal „albán nemzeti stadion az ’50-es évekből” feeling felett jótékonyan szemet hunyunk. Kívülről nagyon magyaros az összkép, a homokgátakba befúrt ferde játékoskijáróval és társaival, de annyi baj legyen. A miliő elképesztő: a Bozsikot megszégyenítő létszámban sorjáznak a lelátón s a büfé-sorok közt fazonvilágbajnokságok potens indulói, a szünetben a szalámisszendó mellé csokis popcornt és fahéjas, kókuszos kürtőskalácsot kínálnak a büfések. A csokoládés pattogatott kukker illata ráadásul olyan decensen lepi be stadion légterét mint a Pini korszak végén a nihil a hátsó földes edzőpályánkat. Beleül az orrodba, és együtt a Zete fura hangulatú indulójával valahogy egy más világba transzportál. Tegnap azonban nemcsak a popcorn-szag tett így…

…hanem saját csapatunk is! Az első fél órát leszámítva, mikor is a várt forgatókönyv érvényesült (fogcsikorgatva nyomuló, ám alacsony hatékonyságú Zete, stricten védekező Kispest), a meccs nagy részében, a fordulópont Délczeg-gól után olyan simázást tolt le a csapatunk amire nem emlékszem a 2007 tavaszi Bozsik-avató Vác elleni gála óta. Kontra kontra után, fantáziadús megoldások, főként Zelenka bajtárs beérkezése után. És bár ott volt elkínzott kispesti lelkünk mélyén az örök para, hogy a sok kihagyott helyzet megbosszulja magát, itt nem bosszult senki, a Zete igazából egy szabadrúgást tudott felmutatni a halványuló csanki repertoárból, azt pedig Kemenes remek vetődéssel hárította.

Szárnyalt a Honvédunk mert szárnyalni hagyták, a Zete pont azt tette ami ellen fogadkozott, hagyta futni Abasst és Tchamit, se Némethre, majd cseréjére, Zelenkára nem állítottak bulldogot, elöl pedig hiába Meyé, hiába Turkovs, az ineffektivitás fájdalmas volt – persze nem nekünk.

Remekül szállt be a játékba Hajdú, remekül szállt be Hidi (annak ellenére hogy kissé légüres posztra küldte be Supka), aktivitása tényleg örömteli volt. Az olvasók lassan rámgyújtják a blogot, de nem bírom megállni a leközlését: mennyire örülök Zelenka visszatértének, beálltával ismét 5-6 olyan bokaindítással ajándékozott meg minket (meg a hálátlan támadóinkat) amit öröm nézni. Rámennek hárman, a cseh felnéz, és valahogy kiválasztja megfutó 4 emberünk közül azt az egyet aki a legjobb ütemben kapja majd a lasztit és basszus, meg is kapja. Így persze hogy azt is elnézzük a redhead sörnagykövetnek, ha tíz méteren húszat ver rá bármelyik egerszegi védő.

A második félidő tehát gálát hozott, örvendjünk. Ám most nem szabad elszállni, túlértékelni, félremagyarázni. Ahogy a csapatról, vagy Supkáról a Győr ellenit követő keresztvízleszedés is korai volt úgy most a hozsanna is az lenne. Szétszedtünk egy Vasast és egy Zetét, az NB1 talán két legrosszabb formában levő együttesét. A győzelmet nem kell magyarázni, nem is teszem, de óva intek mindenkit attól hogy most már csak gálákat várjunk. Tény, valamit nagyon elkaptunk fonálügyileg, és ez az önbizalmunknak csak jót tesz. Viszont a kemény ellenfelek most jönnek, figyeljünk tehát, koncentráljunk. Supka esetében is kérdéses, van- e variációs ötlete. Idén is nyomjuk az alapjátékunkat, az megy, de ha jön egy ellenfél ami bekavar e téren, lesz e alternatíva a taktikai repertoárban?

Most azonban mégis az örömé legyen a terep. Nálunk is az volt, hazafele folyt a harcsapaprikás, a halászlé és a sör. Jövő hétvégén is el tudnék képzelni egy hasonló gasztroünnepet, miközben a Fradi elleni rangadó képeit nézem vissza, csapzott Pruknerrel, kisimult arcú Supkával, örjöngő szurkolókkal, miután Danilo két tizenegyesével, és Németh valamint Délczeg góljaival 4:0-ra vertük a zöldeket. Normális esetben itt szólnék rá magamra: ébredj, kezed a bilibe lóg, most azonban engedjük meg magunknak e gondolatkísérletet és az elbizakodottság-visszafogás induljon holnaptól. Ma még örüljünk, ránk fér az elmúlt évek után… 

Fotók:Lovi.

Nehéz túrára indultunk tegnap, nyomtunk egy nehéz fél órát (blogunk kis küldöttsége pedig egy nehéz lefeleutat, mert Sávoly fele sikerült elkavarni, így egy Kis-Balaton extratour miatt 10 percet késtünk a kezdésről), majd pedig úgy lefociztuk a pályáról az atomjaira hulló Zetét, hogy nem hittem el: tényleg a Kispestet látom a pályán. A második félidőben bizony aláztunk, és ezt nyugodtan ki lehet mondani, akkor is, ha tudjuk, helyén kell kezelni a dolgokat: ez a Zete nagyon-nagyon mélyen van most, nálunk pedig több támadás is jelezte: ha nem ilyen nagylelkű ellenfél ellen nyomnánk, a bosszantó hibáink miatt fizetnünk kéne. Tegnap nem kellett, és ez fiesztát hozott. Osztályzatok jönnek a hajtás után!

KEMENES: Hasonló feladat várt rá az indiszponált Zete ellen, mint egy hete: figyelni, unatkozni, majd néha villanni. Mindezt megtette, szabadrúgás-hárítása például klasszik robinzonád volt. Nyugalma a védelemre is átragadt, Szabi barátunk nagy nyereségünk lesz hosszabb távon… 7.

LOVRICS: Hála az égnek szar formáját ellőtte tavaly május végén és a felkészülési időszakban. Már múlt héten is jó vot, tegnap meg tanári. Hátul nem tudták átjátszani, előretörései meg zseniálisak voltak, laza alányesése utáni felsőkapufája ha bemegy, Vlaszák valószínűleg kiül a szögletzászlóhoz egy rózsafüzérrel; a meccsvégi, Hidi-gól előtti visszacsel-lövés kombója is gólt ért volna. Nincs miről beszélni: kedveljük a mi horvát óriásunkat. 7.

DEBRECENI: Debreceni Andris mostanság olyan átlagos, nem találok jobb szót. Amíg nyomott a Zete, sajna akadt egy-két bizonytalansága, még jó hogy ott volt mögötte Sorin papa. Jó lenne megtaláni a régi formát, bár tény, nagy bajt azért nem csinált. 5.

BOTIS: Szidták a körülöttünk ülő ‘egerszegiek, mint a bokrot, hisz 2 éve elhagyta őket – mi meg pont ezért kedveljük. Pontosítok: a megalkuvás nélküli védőjátékáért. Nem egy expresszvonat már az öreg, de még vesztett helyzeteben is, pl. amikor az első játékrészben a Zetés támadó megesernyőztette, akkor sem adja fel, ezúttal is mentett valahogy. Nagyon kell nekünk középre. Nemhogy idén, jövőre is… 6.

NOVÁK: Aleksziszünket én magam csereként játszattam volna, ha a szezonkezdet előtt kérdeznek. Supi máshogy döntött és igaza lett! Novák egyre jobb, hátul pl. tegnap csak egy hibájára emlékszem, azon kívül olyan szabályos szigorral takarított mint Moreno Torricelli a kedvenc ’96-os Juvémban… Voltak remek előretörései, középpályás labdaszerzései is, a kontrákban is hasznos volt. Kezdőposztja megkérdőjelezhetetlen. 7.

TCHAMI: Gyenge első félidőt nyomott a mély talajon a mi helyiérdekű Yannick-unk, sok elcsúszással, ostoba passzal. A második félidőre megrázta magát, majd’ minden kontránkban benne volt, míg le nem cserélték. Átlagolva a 2 teljesítményt ez most 5.5. Cseréje, Hidi egyre magabiztosabbnak tűnik, bár a posztot amire Supka beküldte nem igazán vágtam (pótszűrő Akkassou mellé?). Végre passzai nagyrészt jó helyre szálltak, a végén pedig a lelkileg nagyon fontos heggesztést is jól vitelezte ki. Megérjük hogy Patrikunkból focista válik! Örülünk. 5.5.

AKASSOU: Szűrt: csípett, rúgott, harapott, szabályosan. Az első játékrészben még seggberúgott néhány lasztit, azonban a második félidőre az atomjaira hulló Csank csapat középpályásait akár 10m-es hátrányból indulva is tanárian szerelgette, és mivel mindig rögtön továbbpaszolt a 3-4 méterre álló társakhoz, így előrefele se láttunk tőle brutálgyenge megoldásokat. 6.

NÉMETH NORBERT: Haloványabb volt, de 1-2 ügyes passzt azért hozott, a legszebb akciónk végi durrantása pedig gólt ért volna. Cseréje érett, de a fradi ellen is kezdőként számítanék rá. 5. Cseréje, Zelenka mester megérkezett, 5 perc alatt bemelegedett, majd 7 perc után egy sprintben el is fáradt. Ám miután realizálta hogy futással nem megy semmire, elkezdte szórni a nyugdíj előtt álló Hagi-t idéző hajszálpontos indításait, amelyek eltékozlásához csak Daniloék butasága kellett. Epic jelenet volt, mikor egyedül törhetett kapura, persze utolérték, 10 m-es hátrányból, erre megállt és 2 ember szorításában és olyan zsugát kent Nováknak, hogy a nadrágomba pössentettem. A lassú zseni. Miatta érdemes meccsre járni. Ennyi…6.

ABASS: Böcsülettel nyargalta be kedvenc posztjának, a jobbszélnek a folyosóját, és abassi szinten kevés passzt szórt el. Előretörő szólója, mely a gólt eredményezte, egyszerű receptet mutat: ezúttal szerencsére nem 100%-os ziccerbe került, amit mindig elront, hanem lehetetlen pozícióba – gól is lett a vége, no de milyen szenvtelen. Dieng, Dieng, ha tudsz te ilyet is… 6.

DÉLCZEG: Borzalmasan szimpatikus játéka, önzetlensége, jó labdatartása, állandó megjátszhatósága eddig is népszerűségre predesztinálta, de egy csatárt a góljai minősítenek. Ma lehetőséget kapott egy tiszta helyzetre, amit remek fejessel hálált meg. Nagy kár, hogy Danilo helyett nem ő kerül többször helyzetbe. A gól nagyon kellett m ár neki, remélem ez plusz gátakat szakít át! Az pedig, hogy csatár létére hol a 16-osunknál, hol szűrőposzton mentett, no comment. Kalapemelés. 7. Cseréje, Hajdú Norbi úgy fest a lelki megzuhanás után „hallgatott múlt heti tanácsunkra” és felvette azt a bizonyos kesztyűt. A kontrákban (1-2 kisebb pontatlanságát most elfeledve) remekül hasznosult passzképes szélsőjátéka, és a kedv is látszott rajta. Ez igen. 5.5.

DANILO: A rejtély. A koordinálatlan lábmozgás ajatollája. Az egy emberre jutó összeesés/meccs statisztikák királya. És vezeti a góllövőlistát, csak tizenegyesekből… hihetetlen. A játékos akit nem lehet objektíven osztályozni. Jelenség. Hanta már imádja, mert annyira borzalmas. Én nem tudom. Labdát jól tart meg, de az elpazarolt Németh és Zelenka passzok… viszont gólpassz-ívelése Délczegnek… ez most legyen 6.

Fotók: Lovi.

Beharangozónkban annyit kértünk a csapattól: éljünk az eséllyel, gyerekek. Nos, ez megtörtént. Régen látott különbséggel vertük a Vasast, így a most következő érdemjegyeknél is felfele kerekített az össztanári értekezlet. Osztályozókönyv a hajtás után.

KEMENES: 0-t akartam adni eredetileg, hisz az enervált Vasas alig késztette játékba avatkozásra. A kulcsszó azonban itt az alig: az a néhány lövés, egy szabadrúgás és 1-2 veszélyesnek tűnő beadás esetében mindig a helyén volt. Így kijár az éberségi 6-os.

LOVRICS: Öcsémmel beszélgettünk a meccs alatt a korzókorlátnál a Vasas középpályáját megtöltő sok „…ics” kapcsán arról: a hazai NB1-be ömlő délszláv áradatból milyen nehéz 1-1 értelmes arcot kifogni. Nálunk is az utóbbi 10 évben max Szmiljanics említhető itt (játéktudás alapján, hangsúlyozom)… és a derék Lovrics. Horvát hátvédünk tavasszal nagyot játszott, majd májusra elfáradt, a felkészülési meccseken és az Orosháza elleni osztályozón katasztrófa volt, s a Győr ellen sem remekelt. Aztán Sz’helyen visszakerült a számára elvileg idegen jobb oldalra, és ott is, majd tegnap is remekül hozta le a meccset. Nem nagyon tudták átjátszani, előre is tört a második félidőben többször is, tizit harcolt ki… Well done, Ivan. 6.
DEBRECENI: Debrő a padon kezdte az idényt, ám az első fordulós Kosztolányi-show miatt átalakított védelembe visszakerülve ismét kezdőcsapattag. Szombathelyen és most is volt kezdésként 1-2 hajmeresztő fordulása, ami a legendás Budó-Vámosi birodalmi lépegető kettőst idézte, ám utána megrázta magát és több jó ütemű közbelépéssel és -fejeléssel mentett ha kellett. Ez így már okés. 5.5.
BOTIS: Az Öreg megint hozta lélek- és védőtársnyugtató pörformanszát hátul. valamint az „ott vagyok, hol lennem kell” jellegű előadását. Ebben pedig általában (és ha az ellenfél olyan fékezett habzású, mint most a szegény angyalföldiek) nincs hiba, bőven szólt is a taps a lelátóról a meccs végén, nem kis részben az idén csékává előlépő betonhomlokú hátvédünknek. 6.
NOVÁK: Hajdú virtuózabb balhátvédjátékra képes, Novák más iskolát képvisel, ő a strict védekezésre tesz fel mindent, így kevesebbszer is hibázik, mint a kiszorított ex-csapatkapitány. Ezúttal a Vasas jobbszárnya sínylette meg az alexiszi szigort, Novák kollegának ezért pedig postafordultával jár a 5.5. Ráadásul (igaz már lefújt szituáció utáni) felsőléce és múlt heti gólja mutatja: nem tüzel rosszul messziről.

TCHAMI: Gege, Németh és Hajdú a keretben, erre Tchami lesz a stabil kezdő. Ki hitte volna? Nos, a csöppnyi Hervére azonban eddig nem lehet panasz: gyors, jól cselez, és adja a gólpasszokat. Szombathelyen még „csak” pontrúgából, tegnap már élesben is. Összjátékba bevonható, gyors, és az „afrikai szertelenség” is relatíve ritkán kapja el, így hajmeresztő beadások, elpasszolások kevéssé borzolják részéről a kedélyünket. 5.5.
AKASSOU: A szűrésével tegnap sem volt gond, ám előrefele annyit ér a derék Jean Baptiste, mint Philip Tarlue homemade  útlevele azon a bizonyos 1999-es reptéri passport-csekkoláson. Tudománya megáll a folyamatos hátrapasszokban, egyszer tolt csak ki Lovricsnak egy meglepő ütempasszt, de ezen maga is elcsodálkozott. Hátrafele biztosabb mint Hore, de ez az előrepassz-impotencia elgondolkodtató. 5.
NÉMETH NORBERT: Nem játszott tegnap sem csúcsformában, ezt dicsérő szavaink ellenére ő maga is elismerte blogunknak adott interjújában. Két góllt azért így is vállalt, így azt mondom: soha rosszabbat! Mi lesz, ha még jó formába is kerül… Viccet félretéve, van még hova felpörögni, pl. a Győr elleni első félidőben sokkal jobban mozgatta  a csapatot Zelenka bá mögül, ám most a cseh hiányában kissé tompább volt a fantáziafaktorunk. Én azonban optimista vagyok, és inkább annak örülök: ha Zeli sérült, Norbi középre vezérlésével van alternatíva, főleg ha visszajön a kellő meccsszám Norbi lábába, mert valljuk meg, jobb őt, a passzait és főként azt nézni, hogy ő képes gólt lőni, mint ha egy újabb szűrő szöttyögne a helyén. 6.
ABASS: Klasszik Abass első félidőt tolt, zakatolva, futóbolondozva, cselezve, és természetesen egy kvázi ziccert elszúrva. Gólt gondolom akkor várjuk tőle, mikor Kabát Petit az MTA rendes tagjává választják, tetoválás-elmélet szakterületen. A második félidőben fejfájás miatt cserét kért, hát, Abass mércével mérve is volt már jobb meccse. 5. Cseréje, Hidi inkább védekezésből próbált jeleskedni, ám Akassou fennléte miatt szerintem vállalkozhatott volna többet is előrefele. Mondjuk az ütközéseknél végre bátrabb volt. 5.

DÉLCZEG: Durva lekönyökléséig hozta a Délczegi credó-t: labdatartás, önzetlen passzok, összjátékba bevonhatóság. Nagyon kéne neki is egy gól, megérdemelné már. 5.5. Cseréje, Vernes Richárd előbb az MFA-játékrendszerben idegen második számú ékként, majd Abass megfáradása után jobbszelesként próbálkozott míg le nem sérült. Igazi akadémiker debütöt mutatott be, „látszik hogy nem ügyetlen” jellegű mozgással, ám még bátortalanul. Reméljük, ez még csak a kezdet, és jobbulást! 5. A csere cseréje, Hajdú Norbi futott egyet-kettőt a baloldali középpálya-csatornán, de valljuk meg, sokat most nem tudott hozzátenni a játékhoz. Remélem, nem pszichés hullámvölgy, kár lenne érte. Vedd fel a kesztűt, Norbi! 5.
DANILO: 3 meccs után három gólnál jár, remek csatárteljesítmény! – mondanánk, igaz, ebből mindhárom tizi volt. Persze ha azt nézzük, hogy a gólyalábú brazil saját bevallása szerint eddigi csapataiban nem „penalty-man-ként” volt ismert, akkor a biztos ítéletvégrehajtás is megsüvegelendő. Helyzetbekerülésben és összjátékban, passzokban továbbra is érzek hiányosságokat, kíváncsi leszek fejlődik-e tovább, vagy fél-egy éven belül ő is felkerül a Bozsikból kisepert légiósok raklapjára. 5.5. 

 Fotók: Babar.

 

Kivételesen nagy horderejű sikert arattunk a dalos szurkolótáboráról, valamint őszinte az rockzenét kultiváló, copfos műsorközlőjéről híres szombathelyi stadionban. Nemcsak a néhány ezer fős kispesti törzsközönség aludhatott nyugodtan a szombat esti másfél órás netes élőközvetítés-frissítgetés után. Ferencvárosi testvéreink a levegőbe öklöztek, újpesti cimboráink képzeletben meglapogatták a hátunkat, angyalföldi barátaink elmorzsoltak egy csendes imát. 1 721 556 fővárosi lakos könnyebbült meg egy lágy szusszanással, ugyanis megszületett Budapest első bajnoki győzelme az OTP Bank Liga 2011-2012-es kiírásában, mégpedig miáltalunk.

Itt azonban le is zárhatjuk az örömteli hírek sorát, a valóságban a blog történetének egyik fekete hetét éljük: első alkalommal fordult elő, hogy egyik szerzőnk sem tudott ellátogatni a szeretett csapat aktuális bajnokijára, majd onnan hazaérkezvén megosztani gondolatait a kilencvenpercnyi diadalmenetről. Szégyen, tudjuk.

Pedig vétek volt kihagyni ezt a győztes meccset, hiszen rengeteg pozitív momentumra lettünk figyelmesek a különböző tudósításokat böngészve. Danilo felépülésével megtaláltatott a lehető leghidegvérűbb tizenegyeslövőnk, Novák személyében fiatal, szimpi gólszerzőt avattunk, valamint Lovric is jelezte, nemcsak tavasszal ácsingózott a legjobban fejelő hátvéd elismerésre. Rajtuk kívül Kemenes fantasztikus teljesítménye emelhető ki, egyre inkább igazat adunk azoknak, akik szerint, kapusunk eddigi legjobb idénye lehet a 2011-2012-es.

Ami a taktikai finomságokat illeti, érezhetően a szélsőkre fog épülni idei játékunk, Tchami és Abass gyorsasága aranyat érhet. Érdekes viszont, hogy Zelenka, Ivancsics és Hajdú nélkül értünk el sikert (előbbi kettő az utazó keretben sem szerepelt), az ő kezdőből való kihagyásuk néhány hónapja még elképzelhetetlen volt.

Osztályzókönyv:

Osztályzataink megállapításánál az nb1.hu, a haladásfc.nyugat.hu és a Nemzeti Sport értékelését vettük figyelembe. Átlagoltunk, majd kerekítettünk.

Kemenes: 7

Lovric: 6,5
Debreceni: 6
Botis: 5,5
Novák: 6,5

Abass: 6
Akassou: 5,5
Németh N.: 5 (Horváth A.: 5,5-2=3,5)
Tschami: 6

Danilo: 7,5 (Hidi: 0)
Délczeg: 4,5 (Sekulic: 5)

Kellett már ez. 1 hónappal vagyunk az utolsó NB1es tétmeccsünk után és vagy egy hónappal a következő előtt, az edzőmeccsdömping jövő héten indul csupán. És szidhatjuk, kárhoztathatjuk a csapatot egész tavasszal, szívhatjuk a fogunkat Danilo balettelőadásain, Moreira agyzsibbasztásán, Bright oktalanságán, a fiatalok gyámoltalanságán, magunknak is sokszor nehezen vallva be – de bizony rohadtul tud hiányozni még ez a régi sikereire csak nyomokban emlékeztető Kispestünk is, ha hetek telnek el „üdítő” látványuk nélkül. Kell nekünk a Honvéd, na. Így tegnap valóban a sivatagban már csak hasizmának perisztaltikus mozgásával kúszó vándor számára felsejlő oázisbeli forrásként érkezett az Orosháza elleni NB2-es osztályozó első felvonása. Ugyan „csak” a fakó játszik, ugyan ők nem a szemkápráztató játékukról híresek, ugyan ez még nem az NB1-es nyitány, de legalább tétmeccs, Honvéddal! Citrompótló.

Azért persze számtalan okot fel lehet sorakoztatni, hogy miért volt vonzó a szombat déli rakott krumpli utáni levezetésként a Bozsikbeli meccs. Tétmeccset láthatunk, Kispest-mezes garnitúra küzd a gyepen, kell nekünk az NB2, hogy fiataljaink élesebb meccseken edződhessenek a lanyhább harmadik liga helyett, és lehet csekkolni az akadémikereket, hogy kiben van még jövő, kraft, finesz és még folytathatnánk a pályamenti modorosságok sorát. Szóval lehet, hogy durván ízesített ez a citrompótló, de mégis beledobtunk a teánkba 1-2 darabot szombat délután.

A citrompótló pedig bár műízű, nem feltétlen egészséges, azért mégis tartalmaz citrom-szerűséget nyomokban. Nos, tegnap a kezdőcsapat nem is nyomokban, hanem felerészben tartalmazta a nagycsapat-szerűséget: a cél fontossága miatt Kemenes, Debrő, Hajdú, Lovrics és Danilo az első keretből feszített a kezdőben, Hidi, bár fiatal, tavaszal ő is az első csapat kezdőjét gyarapította, Nagy Geri pedig ugye az állandó csere volt. Így igazából Baráth Botond, Nagy Armand, Czár és Vernes számítottak az igazi NB2-eseknek. Posszant is erre a felállásra a tribünön alattunk üldögélő orosházi matróna: „szégyelljék magukat, erkölcstelenek„-összegzett, ekkor még legalább visszafogott hangsúllyal, arra számítva hogy mi kispestiek is megtámogatjuk sirámait, darócba öltözve hamut szórunk fejünkre és tüntetőleg skandálni kezdjük hogy Szalai vegye ki a „nagyokat” a kezdőből. Ezt azért nem tettük meg.

Álmos kezdés után egy orosi büntető értékesítését követően pörögtek fel az események és szerencsére csapatunk is. Beívelések után szerzett gólokkal nyomattuk tovább a tavaszi NB1-es sormintát, Debrő fejelve, Danilo meg gólyalábazva vert 1-1 gólt. A második félidőben pedig szerencsére kijött a különbség: Vernes szép emelése, Hajdú két tizije közt beállította az 5:1-es végeredményt. Talán nem lesz gond Békés megyében a visszavágón. Az orosházai hölgyet itt már elvesztettük – Vernes góljánál felállva tapsolt velünk szembefordulva, a ‘szégyellhetik magukat, pfujj‘ és ’16 éve vagyok a magyar futballban, maguk erkölcsi hullák‘ mondatok sűrű ismételgetésével. Nem tagadva, hogy némi igaza van a hölgynek, hisz jóval megerősítettük e két meccsre az NB2-ben magát rommábetliző fiatal alakulatunkat, a szabálykönyvet nem mi írjuk, és ha élünk a lehetőségekkel az nem erkölcstelenség, csupán józanság. „Megaláznak egy vidéki csapatot” – rikácsolta az utolsó gólunknál a kollegina, erre csak annyit mondhatok: a megalázás az lett volna ha negligáljuk a meccset és harc nélkül kiesünk.

Hazafele az emberek még körbekérdeztek, vannak-e új pletykák (nincsenek), mikor és hogy lesznek az edzőmeccsek (akkor és úgy), no akkor találkozunk akkor, viszlát, viszlát, mentek valahova nyaralni, te az a kis Honma nagyon kellene, most ezzel a Hercegfalvival mi van, ügyes ez a Vernes gyerek, hú ez a Lovrics, mintha álomkóros lenne mostanság, na én megyek, szevasz, szevasz, akkor majd a következőn…

És a Bozsik szépen kiürült, a tea elfogyott, citrompótlóstól, az utolsó cseppig. Alig egy hónap és ihatjuk a következő bögrével. Akkor már ceyloni teafűből, igazi citrommal. Csak ne legyen túl savanyú.

Fotók: shopmania.hu; nosalty.hu; honvedfc.hu.