Mastodon

Címke: Davide Lanzafame

Nem hiszed el: 5 góllal lőttük rommá a mezőkövesdi átkot!!!

Trademarkosan tré RW fotó címképnek a meccsvégi extázisról, featuring Loctite könyöke

Lehorgasztott fejjel ültem a helyemen, az átkozódva sörért elporzó Hanta-Ábel duónak már csak a füstjét látva a távolban, mikor az első félidei tűző nap elől a tetőszerkezet alá felmenekülő Gyuri ereszkedett le hozzám, és elkeseredve dünnyögte: „Mi volt ez? Klasszikus pár évvel ezelőtti Honvéd szenvedés…”. Fura, hogy ez volt az első félidő összképe, pedig nem így indult az egész. Én a játékunkat annyira nem láttam tragikusnak, több helyzetünk is volt, de az engem is aggasztott, hogy hátrányból idén nem nagyon terem számunkra babér. „Pedig sokkal jobban kezdtünk, mint ugyanitt a Diók ellen”-sóhajtottam, majd Gyuri visszamászott a kakasülőre, én pedig vártam Hantáékra és egy csodára.

HÁT MEGJÖTT, ’ÁTZEG. „Nem hiszed el: 5 góllal lőttük rommá a mezőkövesdi átkot!!!” bővebben

A szombat, amikor Lanza befejelte a hétvégémet a Nirvanába

Szokásos RW címkép, de eddig mindig bejött…

Kamber bedobásakor szerintem már csak néztem, de nem láttam a meccset. Minden megszűnt körülöttem, csak az utóbbi 25 évből jól ismert üres keserűség köde ereszkedett rám a kispesti estében, a bizalom utolsó kis csalfa szikráival, amik úgyis elhalnak, mert mindig elhalnak az Ady Endre út végi szürkületben. Aztán Eppel csúsztat, valaki (most már tudom, Lanza) ugrik középen, a labda hullik, én rohanok végig a korzón vissza a többiekhez, ott mindenki egymás nyakában, valamit üvöltök, de nem csak én, mindenki körülöttem… hova lehet ezt az idényt még fokozni?

De kezdjük az elején… „A szombat, amikor Lanza befejelte a hétvégémet a Nirvanába” bővebben

Húsvétfaktor, Paksfaktor, tökmindegy, de ismét a hullámhegy tetején az őrült tavaszi szinuszgörbén!

A Tábor előtt ünneplő csapat: megszokott kép tavasszal, hihetetlen…

Nagy szerencse, hogy a mai beharangot Hanta vállalta át, így nem kellett az olvasókat lefárasztanom a szokásos tavasz közepi felvezetőmmel, miszerint ha Húsvét hétvége szombatján játszunk itthon, úgyis nyerünk. Elcsépelt beharang helyett így jön a mostani beszámoló, igaz, a lényeg ugyanaz, hiszen persze nyertünk, Húsvét, Paks, ez ilyenkor mindig győztes kombó, pedig nem így nézett ki előtte, ugye. „Húsvétfaktor, Paksfaktor, tökmindegy, de ismét a hullámhegy tetején az őrült tavaszi szinuszgörbén!” bővebben

Őrült utolsó 10 perccel ismét az élen!

A csodás finálé

Egy, talán két tízperces időszakot leszámítva végig kontrollált meccset gyűrkőztünk végig tegnap este, és amikor már-már elhitte az ember, hogy a meddő mezőnyfölényen túl sajna más ma itt nem lesz, jött két fejes, Eppel meg Baráth, és mindkettő számunkra jól sült el. A Vasas pedig mindeközben lehetetlenmód győztes gólt rúgott a PácSó arénában – szóval ha olyan optimizmuspápa lennék, mint Hanta, már egész messzemenő következtetéseket vonnék le ezekből a történésekből, de mivel realista arc vagyok, maradjunk annyiban, hogy egyelőre tovább folytatódik a kispesti tavaszi menetelés. (!!!!!) „Őrült utolsó 10 perccel ismét az élen!” bővebben

A tavasz legszebb pillanata*

Ötször játszottunk ebben a szezonban a Fradival (3 bajnoki, 2 MK), és a zöldek mindahányszor botrányos formában próbálkoztak ellenünk, hogy aztán hol a mi kishitűségünk/balf.szságunk, hol a játékvezetés, hol a hosszabb kispad mégis mindig FTC-sikert hozzon, mint valami axióma. Ez négyből négyszer igaz is volt, ötödszörre azonban már nem bírták el IX. kerületiek a „fantáziátlan játék egy-két sztárral” kamutaktikára építkező Doll-i taktikanischer Lösung-ot, ugyanis mi n+1 helyzetünkből most végre nem csak egyet kihasználva, láss csodát, hazaküldtük sírni a pöffeszkedő díszklubot. Mondanám, hogy nem hiszem el, de hát bakker: a saját szememmel láttam.

„A tavasz legszebb pillanata*” bővebben

Utoljára talán 2012 tavaszán írtam ilyet, de igaz: magabiztosan kezdtük az új félszezont!

Jó kedvünk lehet a mai nap után: izgalmas, jó iramú meccsen hoztuk a magunktól elvárt kötelezőt, ami, ha jobban belegondolunk, nem is volt annyira kötelező, mégis magabiztosan meglett a három pont, egy Lanza, egy Eppel, tele vendégszektor, tényleg, valaki kívánhat még mást mára, ha kispesti? Nem nagyon hinném. „Utoljára talán 2012 tavaszán írtam ilyet, de igaz: magabiztosan kezdtük az új félszezont!” bővebben

A meccs Kispesten dől el

Egy-két sort leszámítva színültig töltöttük! (Fotó: Babar-1909foto.hu)

No, ebből még akármi is lehet, hogy Doki barátom örökérvényűjét idézzem. Röviden úgy összegezhetnék: láthattunk egy típusos „utóbbiévekbeli” Fradi-Honvédot, zsákszámra kihagyott helyzetekkel és ostoba védelmi hibákkal a mi, semmi különös teljesítménnyel és 1-2 klasszisjátékossal az ő oldalukon. És persze megint ők nyertek.

De most csak egy góllal – és az MK-ban van ugye visszavágó is. Nem lefutott ez még. „A meccs Kispesten dől el” bővebben

Remek ősz pipálva; felkészül a nyugodt tél, a higgadt tavasz és a …. nyár hármasa!

Elég nagyot fordult velünk a világ hónapok alatt, a langyos lábvíz-állagú kiégettségből jött hirtelen a semmiből (nem egészen a semmiből persze, volt itt azért egy jó egy-másfél éves építkezés, sőt a gerinc még régebb óta pallérozódik, de a Cordé évek kisiklását nem számítanám hozzá a jelen szárnyalás szerves előletébe) váltott csodába a mostani őszi szezon, aminek a végén olyan magasan vagyunk, hogy szédülök, ha lenézek. Az a baj, hogyha felpillantok, mégjobban… inkább be is hunyom a szemem.

Szezonértékelés következik, de a szolgalelkű eseményleltár helyett inkább csapongó gondolatokkal, aminek a végére szinte azon korba repülök vissza, amikor a címkép slágere büntetett a rádiókból. „Remek ősz pipálva; felkészül a nyugodt tél, a higgadt tavasz és a …. nyár hármasa!” bővebben

Egy Hali gólra a csodától, de a telet Hanta így is végigálmodozhatja

fotó: Babar-1909foto.hu, paint-terror: RW, ha Hanta lecseréli a képet, kinyírom

Ha valaki azt mondja nekünk a szezonkezdetkor (akkor épp összesen egy Hajdú- és Gróf-igazolással a tarsolyunkban), hogy csak gólaránnyal maradunk le az őszi idény végén a félszezon-bajnoki címről, körberöhögjük. Ehhez képest 5 fordulóval ezelőtt már növekvő étvággyal azt mondtuk: az utolsó 5 meccset be kell húzni. Paks kivételével be is húztuk. És ha ma egy csoffadt Stef Wils fejes mondjuk, bemegy a 90. percben Sopronban a fehérvári hálóba, őszi bajnokok vagyunk. Így „csak” másodikok. Megáll az ész. „Egy Hali gólra a csodától, de a telet Hanta így is végigálmodozhatja” bővebben