Tudni bizony, és ez csak a legnagyobbak kiváltsága, meg ilyesmik, tényleg. No ne ijedjünk meg, a cím elsősorban a csapatra és az idényre vonatkozik – bár, ha a korzóról lesétálva az étert belengő savanyújóska hangulatra gondolok, akkor meg is ijedhetünk, mert hivatalosan-nem hivatalosan, azért itt többen búcsúztak, mint csupán az idény. Felemás érzések következnek. „Búcsúzni tudni kell” bővebben
Címke: Davide Lanzafame
Napikispest 2018.05.29.
- minden eladó? // a nap topikja Kispesten egyértelműen a Hemingway eladja, a Pharos megveszi pletyka volt. Az NSO megkérdezte mindkét felet, akik természetesen mindent cáfolnak.
- Lanzafame // a Reggeli Startban járt. Egyelőre még nincs beágyazható videó, de a DigiSport oldalán már elérhető.
- ami mindenkit érdekel // nem mondta ki azt, hogy marad, de azt se, hogy menne.
- Hemivlog // (hajtás után videó)
- „a futballkultúra nagyjából meghalt Magyarországon”
- közbeszerzés // holnap május 30., a pályázatok beadásának határideje.
- költözés // az NSO is úgy tudja, hogy a következő szezonnak még a Bozsikban futunk neki. Ami azért vicces, mert az új jegyrendszerben a családi és az álló kategória árban összevonódott, vagyis az eddigi korzósok, ha családi bérletet váltanak ki, akkor a Bozsikban vajon melyik szektorokat használhatják? Nem egyszerű az élet.
A nap, amikor nem vagyok hajlandó siránkozni
Tegnap tehát megannyi, hol patetikus, hol pátosszal telített felvezetés után (az elmúlt hetek kb. összes posztjában erről elmélkedtünk vagy sírtunk) végleg véget ért a hosszúra nyúlt »bajnoki év«, most már hivatalosan is. (A szemfülesebb olvasók mindezt a blogfejlécben is észrevehették, hisz KW tavalyi, ünepi kreációja helyett most újat rendelt arculatfelelősünktől a jó Hanta úr). Ilyenkor jó magyar (és RW, de kb veghhantá-t is írhatnék, a blogtárs elmúlt egy évbeni korzóskorlátos öntemetése miatt) szokás szerint most valami brutális síróposztnak kéne jönnie – aki ilyet vár, térjen vissza holnap, én most inkább méltó búcsút veszek a legszebb kispesti évemtől, alapvetően vidáman. „A nap, amikor nem vagyok hajlandó siránkozni” bővebben
Látványosan kerülni Európát
Van egy elméletem. A lényege, hogy sem a Paks, sem a Debrecen nem akar kijutni az Európa-ligába. Nem klubként, egyénenként. Az Újpest talán, de ugye nekik van még egy kupadöntő is. És akkor vagyunk mi, ahol a tulajdonos állandóan azt hajtogatja, hogy a cél az európai kupaszereplés.
A játékosok nyilván rühellik, kezdhetik korábban a felkészülést, hogy valami isten háta mögötti ország, még a régi Fáynál is ócskább stadionjában, negyven fokos hőségben játszanak, majd egy-két ilyen megpróbáltatás után kiessenek. Eleve rövidke a nyári szünet, alig két-három hét, tényleg a francnak kell Európa.
Mondom, ez csak egy elmélet. Kicsit olyan, mintha a harmadik helyre még esélyes csapatok összezárnának, és tolnának minket, az egyedüli akarókat feljebb. Szeretnek veszélyesen élni, hiszen ha a Fradi, Videoton, Vasas hármasából nulla ponttal jövünk ki, az ugyanúgy nem meglepetés a magyar bajnokságban, mint a kilenc.
Kispesten minden generációnak csak egy olyan páros jut, mint az Eppel-Lanzafame
Nekünk ők az elsők.
Az általában hurrápesszimista* RW tegnap tolt egy mondatot a debreceni posztba, ami elgondolkodtatott:
Marci is érdekes srác. Idén messze nincs a tavalyi formában, sokszor mintha fejben nem lenne itt – és így is vert eddig 12-t a tavalyi 16 után. Évekig nem lesz még egy ilyen ékünk.
(* a hurrápeszimista ebben az értelmezésben: tényleg mindig a legrosszabbra készül, aztán már attól boldog, ha nem jött be a tippje, és mindezt a legnagyobb fokú tudatossággal teszi.)
Évekig – ez a kulcsszó a mondatban. Azt nem tudom, hogy mi lesz jövőre, vagy utána, vagy akár a jövő héten, viszont azt tudhatom, hogy mi történt tavaly, tavalyelőtt, vagy még korábban. Tényleg, mikor volt utoljára Eppelünk?
„Kispesten minden generációnak csak egy olyan páros jut, mint az Eppel-Lanzafame” bővebben