mert célunk csak egy van
A posztcím nyilván a reggeli Hanta-beharang öncélú parafrázisa, ugyanakkor bizony nem teljesen hamis állítást tár az olvasó elé. Ha visszanézek emlékeimben, az utóbbi 10 év hazai meccsei az Újpest ellen valahogy leginkább ikszek voltak, vagy legalábbis ezek rémlenek, ha pedig ezek rémlenek, az az jelenti, ez az eredménytípus valamiért megragadt bennünk.
Hát meg. Mint a mai három pontunk a sárban. „Őszi szombat este az Újpest ellen mi mást csinálnánk, mint ikszet?” bővebben
Bejött minden, amit vártunk (hosszú labdás Videoton), és az is, amit nem (hülyebíró). Sajnos vannak napok, amikor a f*sznak a rossz végére kerülünk.
A Videoton a Honvéd ellen is dominált
„Nem akarok bírózni, de!” bővebben
De most tényleg, nem? Idén minden teljesen, vagy félig zivataros meccsünket behúztuk, amikor viszont elállt a zuhé bőven meccskezdet előtt, baj lett. Ma nem. Szünetben jött a záporrobbanás, az MTK pedig atomjaira hullott (sőt, már előtte jóval). A Randomországot meg mindjárt elmagyarázom. „Az eső sem mossa le rólunk, hogy esőmenői vagyunk Randomországnak” bővebben
A meccs első ötödében úgy festett, legszebb álmaink válnak valóra, aztán egy másik szokásos kispesti forgatókönyv érvényesült, a végén bő nyállal végrehajtott bírószidalmazással súlyosbítva, ezt nevezem trademarkos hétvégének. Aki összeesküvés-elméletekre és Iványi gyalázására számít, az most ne olvasson tovább, én másfelől közelítek. „Húsz percig minden szép volt és jó, majd utána hoztuk a „klasszikus Kispestet”” bővebben
Három év. Ez jutott eszembe ma reggel, a fekete Tiszámat kötve be munkába indulás előtt; a cipőt ugyanis azon a tavaszon vettem, amikor Lanza ideigazolt, és akkor hordtam először, mikor Kaposvárra kísértük le a csapatot és a talján ott végre, először betalált (győztes gólt szerezve, ezt még további négy követte azon a tavaszon). Azóta sok idő telt el, a cipőm megkopott, de még tartja magát. Reméljük, Lanza is. „Átkozódásból Lanza-RELOAD, azaz néhány szó a tegnapról és még inkább a holnapokról” bővebben
