Egy Mea Culpá-val kell kezdenem a tegnapi meccsről szóló beszámolót. Én annyit, de annyit szidtam már a szegény felcsútiakat, hogy kijár nekik ezúttal egy dicséret is, amellett, hogy elismerem: eddigi szidalmaim jogtalanok voltak. Tegnap ugyanis rájöttem: le a kalappal azelőtt, amit csinálnak. Mikor beautóztunk a festői Váli-völgy centrumfalvába, a Népstadion-környéket meghazudtoló, már kilométerekről látszó darurengeteg is mutatta: szorgos munka folyik itt, és a sokat szapult csúti klub bizony nem csak infrát fejleszt az EU és TAO pénzekből, nem ám! Újabban úgy fest, az Európai Szociális Alap humánerőforrás-fejlesztési pénzeit is megcélozták, legújabb projektjükben ugyanis működő jó gyakorlatokat kívánnak átvenni fejlettebb kultúráktól. Most pl. bajnokcsapatot szeretnének építeni, csodás szurkolótáborral: meghívták hát egy ún. twinning projekt keretében Magyarország regnáló bajnokát és a legjobb hazai Tábort, tanulni. És le a kalappal azelőtt a lelkes hozzáállás előtt, ahogy ez a tanulni vágyó kis fejér megyei klubocska becsülettel ronggyá verette és aláztatta magát szombat este, mindezt a tanulás oltárán! Maxiriszpekt!
Címke: Davide Lanzafame
Újabb két pont távozott az aktuális ellenfél buszán, de kardba azért nem kell dőlni
A sorsoláskor, de főleg az első forduló után, mikor fáradtan, a beer shevai hőséggel és 90 perccel a lábunkban simáztuk le (hellyel-közzel) a Haladást, én bizony 9 pontot terveztem be az első három fordulóra. Ebből lett öt, kétszer is 2:1-ről veszítve a végén 2 pontot. Ebből a szempontból tehát félig üres a pohár. Viszont a Dió előttünk is, utánunk is alázott, a Balmaznak pedig, valljuk meg, rendesen volt szerencséje (meg egy Laczkója), így ha ma 9 ponttal állnánk, sem lenne egy nagy utópia. Persze nem azzal állunk, maradt az 5, de én még nem akarok keseregni. „Újabb két pont távozott az aktuális ellenfél buszán, de kardba azért nem kell dőlni” bővebben
Döcögő játék és csodagólok, vagyis méltó CÍMVÉDŐI rajt, nincs itt semmi látnivaló

Mikor tegnap kitettem a beharangba a ‘tube-on talált ’91-es nyitányunkat, még nem sejtettem, hogy csodás párhuzamba nyúltam az arany kezemmel: a tegnap estével konkrétan lemásoltuk az első bajnokcsapatom nyitányát. Volt itt minden, ami anno: az akkor közel teltházas bajnoki ünneplés után 2 hónappal jóval szolidabb nézőszám, döcögő játék, láthatatlan ellenfél, a küszködő Honvédtól egy-két hirtelen villanás (akkor Pisonté volt a passzcsoda), végül egy sima 2:0. Most ugyanezeket le is írhatnám, és befejezhetném a posztot. Persze nem RW lennék, ha így tennék. „Döcögő játék és csodagólok, vagyis méltó CÍMVÉDŐI rajt, nincs itt semmi látnivaló” bővebben
Szentföldi BL-kalanddal koronáztuk az idei tavaszt
Amikor a BL-selejtező 3 héttel ezelőtti sorsolása alatt chateltünk a srácokkal, már a műsor indulásakor megjósoltam (igaziból már a bajnoki cím-másnapi Gurigázáskor, hogy pontosítsak) az izraeli ellenfelet. Persze ebben több volt a poénkodás és a vágyálom, mint a saját váteszség, de mit szépítsük, én idén Honvédos nyaralást (is) akartam, akkor pedig ha lúd, legyen kövér, és történelembuzi keresztesháború-szakosként nyilván a Szentföld, a kopott tájaival, a keresztesek emlékeivel a levegőben, a nyüzsgő jeruzsálemi Óvárossal, a csodás kockaépületekkel és még csodásabb héber czukkinákkal teli tel-avivi tengerparttal, a mesebeli Holt-tengerrel, és egy becsülettel helytálló Honvéddal mindenek felett. Hát, megkaptam! „Szentföldi BL-kalanddal koronáztuk az idei tavaszt” bővebben
Napikispest 2017.06.28.

- Lanza: Keringtek már pletykák a Felcsútról, a DAC-ról a bajnoki cím óta eltelt bő egy hónapban, most mégis megerősítette Lanza és a tulajdonos is, hogy marad a talján mester, sőt
„Az a célunk, hogy megvédjük a bajnoki címet.”
Na, erre varrjunk a ficakpókhálózó, a szögletzászlótörő gombot!
- Elemez az NS: Nagy szerepe volt a bajnoki címben a Bozsiknak, a részben vagy egészben semleges pályára kényszerült csapatok rosszabbul teljesítettek. Boti szerint a fűnyírással is érdemes trükközni.
- Sorsolás: Íme, az első öt forduló pontos menetrendje. Mindegyik szombat, mindegyik tévés, ötből három 20:30-as.
- Hemi-blog: Napi ügyekről.
- FONTOS: Ne feledjétek, hogy biztonsági okokból minden Izraelbe utazónak regisztrálnia kell a klubnál!
Még egy nap, még egy nap, még egy nap
Az elmúlt napokban próbáltam nem figyelni a médiát, hiszen ilyenkor a föld alól is előbújnak az okosok, hogy majd ők megmondják, mi a magyar futball érdeke. Próbáltam, de nem sikerült. Most valahogy annyian lettek, hogy lehetetlenség úgy elszlalomozni közöttük, mint Holender Kaposváron, kénytelen voltam belefutni pár érvbe. Sőt, É.R.V.-be.
Cívis gála: beamfetaminozott csapatunk most a Nagyerdőben tolta ötgólos önkívületben!!!!

A tegnapi délutánra nincsenek szavak.
Valamit mégis kéne írnom, úgyhogy a hajtás után próbálkozom. „Cívis gála: beamfetaminozott csapatunk most a Nagyerdőben tolta ötgólos önkívületben!!!!” bővebben
Folytatódik a KISPESTI CSODA: újból a végén húztunk be egy thrillermeccset!

Minden héten azt írjuk, hogy ezt már nem lehet tovább fokozni.
De lehet.
Mindig lehet.
Tovább küzdünk a bajnoki címért. „Folytatódik a KISPESTI CSODA: újból a végén húztunk be egy thrillermeccset!” bővebben
Lanzafame InStat-pontszáma szombatról: 501!!!
A lényeg, hogy ez valószínűleg minden idők legmagasabb értéke, amit Magyarországon mértek.

Azért vegyük át a teljesítményét számokban:
- 2 gól;
- 2 gólpassz;
- 7 lövés, ebből 3 kapura;
- 6 ellene elkövetett szabálytalanság (ebből egy ért sárgát);
- 29 pontos passz (80,56%-os hatékonyság);
- 11 nyertes párharc (44%-os hatékonyság)
És mozgóképen:
Nem hiszed el: 5 góllal lőttük rommá a mezőkövesdi átkot!!!

Lehorgasztott fejjel ültem a helyemen, az átkozódva sörért elporzó Hanta-Ábel duónak már csak a füstjét látva a távolban, mikor az első félidei tűző nap elől a tetőszerkezet alá felmenekülő Gyuri ereszkedett le hozzám, és elkeseredve dünnyögte: „Mi volt ez? Klasszikus pár évvel ezelőtti Honvéd szenvedés…”. Fura, hogy ez volt az első félidő összképe, pedig nem így indult az egész. Én a játékunkat annyira nem láttam tragikusnak, több helyzetünk is volt, de az engem is aggasztott, hogy hátrányból idén nem nagyon terem számunkra babér. „Pedig sokkal jobban kezdtünk, mint ugyanitt a Diók ellen”-sóhajtottam, majd Gyuri visszamászott a kakasülőre, én pedig vártam Hantáékra és egy csodára.
HÁT MEGJÖTT, ’ÁTZEG. „Nem hiszed el: 5 góllal lőttük rommá a mezőkövesdi átkot!!!” bővebben