mert célunk csak egy van
Minden héten azt írjuk, hogy ezt már nem lehet tovább fokozni.
De lehet.
Mindig lehet.
Tovább küzdünk a bajnoki címért. “Folytatódik a KISPESTI CSODA: újból a végén húztunk be egy thrillermeccset!” bővebben
Lehorgasztott fejjel ültem a helyemen, az átkozódva sörért elporzó Hanta-Ábel duónak már csak a füstjét látva a távolban, mikor az első félidei tűző nap elől a tetőszerkezet alá felmenekülő Gyuri ereszkedett le hozzám, és elkeseredve dünnyögte: „Mi volt ez? Klasszikus pár évvel ezelőtti Honvéd szenvedés…”. Fura, hogy ez volt az első félidő összképe, pedig nem így indult az egész. Én a játékunkat annyira nem láttam tragikusnak, több helyzetünk is volt, de az engem is aggasztott, hogy hátrányból idén nem nagyon terem számunkra babér. „Pedig sokkal jobban kezdtünk, mint ugyanitt a Diók ellen”-sóhajtottam, majd Gyuri visszamászott a kakasülőre, én pedig vártam Hantáékra és egy csodára.
HÁT MEGJÖTT, ’ÁTZEG. “Nem hiszed el: 5 góllal lőttük rommá a mezőkövesdi átkot!!!” bővebben
Kamber bedobásakor szerintem már csak néztem, de nem láttam a meccset. Minden megszűnt körülöttem, csak az utóbbi 25 évből jól ismert üres keserűség köde ereszkedett rám a kispesti estében, a bizalom utolsó kis csalfa szikráival, amik úgyis elhalnak, mert mindig elhalnak az Ady Endre út végi szürkületben. Aztán Eppel csúsztat, valaki (most már tudom, Lanza) ugrik középen, a labda hullik, én rohanok végig a korzón vissza a többiekhez, ott mindenki egymás nyakában, valamit üvöltök, de nem csak én, mindenki körülöttem… hova lehet ezt az idényt még fokozni?
De kezdjük az elején… “A szombat, amikor Lanza befejelte a hétvégémet a Nirvanába” bővebben
Nagy szerencse, hogy a mai beharangot Hanta vállalta át, így nem kellett az olvasókat lefárasztanom a szokásos tavasz közepi felvezetőmmel, miszerint ha Húsvét hétvége szombatján játszunk itthon, úgyis nyerünk. Elcsépelt beharang helyett így jön a mostani beszámoló, igaz, a lényeg ugyanaz, hiszen persze nyertünk, Húsvét, Paks, ez ilyenkor mindig győztes kombó, pedig nem így nézett ki előtte, ugye. “Húsvétfaktor, Paksfaktor, tökmindegy, de ismét a hullámhegy tetején az őrült tavaszi szinuszgörbén!” bővebben
Itt a gól:
Itt pedig a vonatkozó szabályrészlet a jelenleg hatályos szabálykönyvből:
A labda kezezése
A labda kezezésekor egy játékos a kezével, vagy a karjával szándékosan kerül érintkezésbe a labdával.
A következőket kell figyelembe vennie:
• a kéz mozog-e a labda fele (és nem a labda a kéz felé);
• az ellenfél és a labda közötti távolság (váratlan labda);
• a kéz helyzete még nem jelenti azt, hogy szabálytalanság történt;
• a labda érintése egy kézben lévő tárggyal (ruházat, sípcsontvédő stb.) szabálysértésnek számít;
• a labda megdobása egy tárggyal (cipő, sípcsontvédő stb.) szabálysértésnek számít.
A rangado.hu cikke szerint kéz volt, szerintetek?
Egy, talán két tízperces időszakot leszámítva végig kontrollált meccset gyűrkőztünk végig tegnap este, és amikor már-már elhitte az ember, hogy a meddő mezőnyfölényen túl sajna más ma itt nem lesz, jött két fejes, Eppel meg Baráth, és mindkettő számunkra jól sült el. A Vasas pedig mindeközben lehetetlenmód győztes gólt rúgott a PácSó arénában – szóval ha olyan optimizmuspápa lennék, mint Hanta, már egész messzemenő következtetéseket vonnék le ezekből a történésekből, de mivel realista arc vagyok, maradjunk annyiban, hogy egyelőre tovább folytatódik a kispesti tavaszi menetelés. (!!!!!) “Őrült utolsó 10 perccel ismét az élen!” bővebben
Ötször játszottunk ebben a szezonban a Fradival (3 bajnoki, 2 MK), és a zöldek mindahányszor botrányos formában próbálkoztak ellenünk, hogy aztán hol a mi kishitűségünk/balf.szságunk, hol a játékvezetés, hol a hosszabb kispad mégis mindig FTC-sikert hozzon, mint valami axióma. Ez négyből négyszer igaz is volt, ötödszörre azonban már nem bírták el IX. kerületiek a „fantáziátlan játék egy-két sztárral” kamutaktikára építkező Doll-i taktikanischer Lösung-ot, ugyanis mi n+1 helyzetünkből most végre nem csak egyet kihasználva, láss csodát, hazaküldtük sírni a pöffeszkedő díszklubot. Mondanám, hogy nem hiszem el, de hát bakker: a saját szememmel láttam.
Jó, tudom, tegnapi, de tegnap snooker-gálán voltam, így csak most tesszük ki, hogy
Eppel Marci tagja Storck utazókeretének!
Itt a teljes névsor, félkövérrel az újoncok:
Most végre nem sérült.
Bernd Storck (a haveroknak csak Strokk) kihirdette, hogy kikre számít az itthon játszók közül a vasárnap kezdődő telki edzőtáborban, és a listán ott találjuk Eppel Marcit is!
A többiek: Dibusz (FTC), Kovácsik (Videoton), Botka (FTC), Fiola (Videoton), Gera (FTC), Holman (DVSC), Kálnoki-Kis (Újpest), Kleinheisler (FTC), Lovrencsics (FTC), Németh (kakukktojás, mert az Al-Garafától jön), Vinicius (Videoton)
Vinicius ugyebár pénteken teszi le az állampolgársági esküt, szóval borulhat a Guzmics-Lang betonfal egy jó Vinicius-Kálnoki-Kissel is akár.
Tovább íródik a hihetetlenbe hajló kispesti hőstörténet a Bohócliga 2016/17-es kiírásában. A nagyok előre lebeszélt játékába belekotnyeleskedő külvárosi outsider csak nem akar leszakadni, ráadásul a korábbi évek kifutott jó eredményei után idén már egész tartósan egész markáns produkciókat szállít a kispesti kompánia. Szóval még mindig nem biztos semmi, és még mindig messze a vége, és bármikor véget érhet az idei álom, de a posztcímben leírtakat már én sem tudom eltagadni. “…és a 85. percben már én is elhittem, hogy ez nem lesz egy rossz szezon” bővebben