Gazdag Dániel // Csak a Kispest!

Meccstéma: hőség helyett jóságról

Annyira adná magát a meccstéma-glosszánkhoz az M4 és az MLSZ közös balfaxkodása a meccsidőpont variáláson és a napszúrásra ítéltetésünkön, hogy annál adekvátabb témafelvetést nehéz elképzelni – de egyrészt én is írtam már erről a beharangban, másrészt Hanta is gyalázkodott kétszer is (ekkor és ekkor) az ügy kapcsán, úgyhogy ha még egyszer leírjuk a nyűgeinket, akkor mi leszünk a blogszféra hegyiivánjai (a Mester ugye minden, de minden magyar bajnoki rajtkor elsüti statisztikus beharangját a csökkenő nézőszámokról és a “minden szar”-ról). Itt még nem tartunk. “Meccstéma: hőség helyett jóságról” bővebben

Tét nélküli meccsre utazunk Fehérvárra – azaz dehogy, nagyon is van mit veszíteni

Hát valahogy így! Szívem szerint azt írnám: tét nélküli meccsre megyünk a Fejér megyei székhelyre, a Vidi annyival erősebb kerettel bír, hogy most aztán tényleg nincs vesztenivaló, menjünk ki a pályára felszabadultan, nyomjuk, ami bennünk van, ami a csövön kifér, aztán meglátjuk, hátha kifog egy gyengébb napot az állami alakulat, és akkor elcsíphetünk egy pontot (vagy bekkelve többet is?). Csak hát másik oldalon ott van a tény: Viercho elhúzódó ténykedésével már elpazaroltunk egy sor ilyen lehetőséget, amikor tét nélkül lehetett volna vigéckedni, most már bizony közel a veszélyes zóna, szóval egyre inkább pontok kellenének, több vereség egyre kevésbé fér bele.

Mondjuk talán ez a fehérvári még igen – de akkor a Fradit és a többi hátralevőt kell ütni. Nem egyszerű a képlet sehogy sem. “Tét nélküli meccsre utazunk Fehérvárra – azaz dehogy, nagyon is van mit veszíteni” bővebben

Legalább elindultunk valamerre, és most ez sem egy utolsó szempont

Nagy pesszi-miska vagyok, ezt tudjátok. Tegnap valahogy mégsem volt rossz kedvem, sem meccs előtt (amikor is inkább amolyan semmilyen-elvárásom-nincs hangulat lengett körbe), sem meccs alatt (amikor Gyuri barátomtól olyan gyöngyszemeket kapok, hogy “bár vesztettél egy Cárt, nyertél vissza a kezdőbe egy Czárt”, hogyan is lenne rossz kedvem), meccs után meg főleg nem, mert a többiek jöttek hozzám gőzölgő hagymásbab-tálak felett idvezülni. Ja, és mellékesen nem kaptunk ki végre. Sőt, voltak helyzeteink, és támadtunk! Épkézláb támadásokat vezetve! És bár nyilván nem kell örömtüzeket gyújtanunk, azért legalább valami látszott a csapaton. Hogy ez egy koncepció, egy ténylegesen új út első jele volt, vagy csupán szokásos múló tünemény, azt majd meglátjuk.

De most egyelőre nincs kedvem szomorkodni. “Legalább elindultunk valamerre, és most ez sem egy utolsó szempont” bővebben

Újabb kritika a debreceni meccsről: Gazdagot, a szinte debütánst láttátok a legjobbunknak

Nem volt egyszerű dolgom a 0-4 utáni osztályozókönyvre érkezett válaszaitokból kiszűrni a nyilvánvaló trollkodásokat, első felháborodásokat és a többi egyéb indokból elkövetett értelmezhetetlen választ. Végül az lett, hogy az egyes rekordoknál szemre lekaptam a legkisebb és legnagyobb szórásokat, így nem maradtak a csupa egyesek, és nem maradtak a légiós egyesek, akadémista tízesek sem. Ebből jött ki Gazdag.

“Újabb kritika a debreceni meccsről: Gazdagot, a szinte debütánst láttátok a legjobbunknak” bővebben

Új fiúk a keretben

navarro — Godoy mester haverja, az pedig akár jó pedigré is lehet

Rég volt ennyire nyugodt téli szezonunk. Megtörni látszik egy évek óta tartó hagyomány, hogy a három hónapos nagyszünetben (is) teljes vérátömlesztésen esik át a keret. Tavaly óta alig igazolunk, akik pedig jönnek, azok – az egy szem Kovács János kivételével – játszanak is, vagy Testardi, esetleg egy kedves ismerős fia.

“Új fiúk a keretben” bővebben