Mastodon Mastodon

Bronzinterjúk #4: Ivan Lovrics.

Iván cár keretbe foglalta ezt az évet, hisz idénykezdetkor Nikolics tizijének sima kivédésével már feliratkozott a „2012/13 hősei” díj jelöltjei közé, az idény végére pedig legszebb kispesti korszakát idézően biztosított hátul a lilák, a Győr, az Eger és most a Hali ellen.

Nagy kedvenc horvát hátvédünkkel ráadásul magyarul beszélgettünk, amiért neki egyrészt hatalmas riszpekt, másrészt kissé lehet, megnehezíti majd a listeninget, ezért elnézést a hallgatóktól, de ennek a beszélgetésnek pont így van meg a diszkrét bája! Ivannak meg igaza van: „nem tudom mit kell még beszélni…ez csoda…„.

Ivan, igazad van! Nem kell beszélni itt semmiről, a bronz magáért beszél.

Lovric, Ivan @ Haladás – Bp. Honvéd 1-1 [2013.06.01.] by Veghhanta on Mixcloud

fotó: honvedfc.hu

Bronzinterjúk #3: Lőrinczy Attila.

A tavasz egyik fő hozadéka – a csodás bronz mellett, természetesen! – a fiatal játékosaink egyre bátrabb beépítése volt. Vécsei, Baráth, Nagy Geri  és Vernes mellett megismerhettük Bobál Gergőt és Filip Holendert is, és egyikük sem okozott csalódást. Az Eger ellen egy negyed óra erejéig a középső középpályás (régebbi, és nekünk kedves terminológiával: irányító) pozícióba a nagy reménységnek tartott Lőrinczy Attilát is megnézhettük, s azt kell mondjuk: ebből a nyúlfarknyi lehetőségből a tálentumról szóló hírek beigazolódását érzékeljük egyelőre.

A pályán remekül látó, jól cselező fiatal karmester ráadásul igen szerény, visszafogott interjúalanynak mutatkozott be, mind saját szerepét, mind jövőbeni terveit tekintve. Ilyen játékosból rendelnék még egy raklappal, ha rajtam múlna! Sok sikert nálunk, Attis, remélem, a következő beszélgetésünk alkalmával már a Holender/Bobál duónak kiosztott gólpasszaid lesznek a téma!

Lőrinczy Attila @ Haladás – Bp. Honvéd 1-1 [2013.06.01.] by Veghhanta on Mixcloud

fotó: nb1.hu

Nagy Gergő hangulatról, pozitív töltetekről, ön-utolérésről. Interjú.

Nagy Geri nagy kedvenc. 2011 tavaszán is csíptük, mikor a fakóban már rég kinézett srác Supka alatt is kezdte bontogatni a szárnyait. Aztán sérülések sora, de most újból a keretben, egyre inkább a kezdőben, még ha ehhez kellett „Marsi” az interjúban is említett maródisága is, és mi izgatottan szemléljük, hogy egyik nagy reménységünk hogyan, s merre fejlődik tovább.

A Fradi legyőzése alkalmával végig a pályán lévő és hatalmasat küzdő fiatal középpályásunk nem sokat változott legutóbbi interjúnk óta, továbbra is a földön jár, szerény és realista, és ugyanúgy örül a szurkolói támogatásnak mint régen. Gergő, így tovább, szurkolunk, hogy előbb-utóbb a neved alapvetés legyen a kezdőben.

fotó: honvedfc.hu

 

Kemenes: „Nem a 8., vagy 10. helyért akarunk harcolni!”. Interjú.

A találkozót követően rég látott képek fogadták (volna) a péntek esti sétájukhoz a Rákóczi stadion gödrének környékét színhelynek választó kaposvári lakosokat, ha lenne olyan Kapos-parti rezidens, aki tényleg erre sétálna ilyenkor, de nincs nagyon ilyen. Mindenesetre vissza az említett képhez, ami fogadta volna őket: vörös-fekete színekben díszelgő vendégdrukkerek hada fotózkodik Kemenessel, Lanzával, Lovresszel, Nagy Gerivel, Tandiával, de még Alcibiadével, Kaszás Aranyoroszlán Kálmánnal, és ha még tovább maradunk, tán a buszvezetővel vagy Lajtaváry Budával is. Nagy volt a boldogság a győztes csata után, csapat és drukkerek egymásra találtak, örömteli képek, minden szép.

Ezen idilli hangulatban, mikor már tényleg csak vörös-fekete felhőkön a mennyekből aláereszkedő, Komora Imre arcmású csöpp hárfás puttók hiányoztak összképből, kaptuk el egy interjúra a mindig beszélgetésre kész, méltán népszerű kapusunkat, aki szokott módján, lelkességével és elszántságával összegezte az örömteli történéseket és várakozásait a nevelőegyesülete elleni keddi derbi előtt.

Fotó: honvedfc.hu

Rossi: „Ilyen a futball!”

A tegnapi FTC-verést követően a szokása szerint visszafogottan értékelő Marco Rossival beszélgettünk.

Az Üllői úti székház lépcsőjén lefele sétálva elkövetett villáminterjú hanganyaga sajnos kevéssé élvezhető, így ezúttal maradunk az írásos formulánál.

Elolvasni érdemes, hisz a hivatalos honlap által leközölt nyúlfarknyi szösszenetnél némileg többet mond, s ha már oda nem került ki, legalább itt férjetek hozzá az elhangzottakhoz.

Marco, gratulálunk az első FTC elleni győzelmedhez. Mit érzel, és hogy élted meg a mai meccset a pálya mellett?

Nagyon örülök, hogy az első Ferencváros elleni rangadónkat győzelemre tudtuk hozni. Jelenlegi helyezése dacára az FTC egy nagyon jó csapat, jó játékosokkal, akik ellen a saját közönségük előtt nehéz játszani. Az újságírók kérdésére is említettem, hogy elég csak az Újpest elleni meccsüket megnézni, ott is jól játszottak, győzelmet érdemeltek volna. Ma is jóval több helyzetük volt, mint nekünk, mégis mi nyertünk, ami persze nem bosszant.

Nem tartottál attól, hogy a második félidőben túlságosan magunkra húzzuk a Fradit?

A sajtótájékoztatón is felmerült, hogy túlságosan defenzívek voltunk a második félidőben. Ennek én sem örültem annyira, hiszen a támadójátékot favorizálom, de látni kell, hogy ha az ellenfél birtokolja többet a labdát, akkor nehéz támadásokat szervezni. A labdabirtoklás a játék kulcsa. E téren ma nem lehetek maradéktalanul elégedett. A győzelem a legfontosabb most számunkra, persze nem mindegy, hogy milyen játékkal… A múlt héten nagyon jól játszottunk, 1 pont lett a jutalmunk, ma gyengébben muzsikálva hármat szereztünk. Ilyen a futball…

Múlt héten említetted, hogy bizonytalanságai ellenére kitartasz Czuczi Marci mellett. Jó döntés volt!

A meccs nagy pozitívuma volt Czuczi Marci szereplése, akinek a múlt héten voltak nehéz pillanatai, de éreztük, hogy meg kell adni neki a bizalmat, hiszen fiatal játékosoknál nagyon fontos a pályafutásuknak a felépítése. Mindebben pedig a szakmai stábnak is nagy a felelőssége. Idén felvállaltan igyekszünk a fiataloknak lehetőséget adni és Marci mellett Vernes, Vécsei és Baráth is él az eséllyel. Ez jó dolog. De a mai meccs kapcsán gratulálok az összes játékosomnak a helytállásért.

Jön az MTK, újabb nagy hagyományokkal bíró városi rangadó… Meddig tudjuk tartósítani a mostani hetek remek szereplését?

Jövő héten az MTK ellen hasonlóan nehéz meccs vár ránk, mindenki azt kérdezi, meddig bírjuk tartani a formánkat, erre azt mondhatom, igyekszünk fenntartani a koncentrációt és a fegyelmezettséget, meglátjuk, ez mire lesz elég.

Fotó: Babar – 1909foto.hu.

Tréner reloaded #2.

Szinte napra pontosan egy éve készült legutóbbi interjúnk Sisa Tiborral, exedzőnkkel – ami akkor is furcsa érzés volt és most is érdekes hangulatok kerülgettek minket a beszélgetés közben. Ami 2009 tavaszán és az azt követő nyáron-koraőszön heti rutin volt, az ma már csak évente 1-2 alkalommal ismétlődő ritka eseménnyé vált – és az idő múlására különösen érzékeny bloggerünk bizony hajlamos ilyenkor elgondolkodni. Az pedig nyilván speciálissá teszi a személyét számomra, hogy ő volt az első edzőnk akivel rendszeresen interjúztunk a meccsek után – hát bizony ezek se ma történtek…

Ami viszont nem változott, az a Tréner csibészes mosolya, korrekt hozzáállása, gondolatai, no és az a hihetetlenül szimpatikus és emberi hozzáállás amiért országszerte bármely stadionban igen szívesen fogadják a derék palóc mestert. Amíg nem ismertem, jóval több manírt, mintsem természetességet sejtettem ebben, hiszen annyi fura muksó sertepertél a focink környékén – de a Tanár Úr tényleg olyan amilyennek tűnik. Ne ragozzuk tovább, ő egy jó ember. Akármilyen giccsesen hangzik is ez. Amikor meglátott minket Babar kollegával, és egyből jött kezet fogni a sajttáj elején, a végén pedig első szóra ott maradt egy kis beszélgetésre, majd  mosolyogva közölte: „Gyerekek, ti semmit nem változtatok!„, hát mást nem tudok hozzáfűzni, csak azt: ő egy true arc. Az ember ilyenkor sajnálja igazán hogy úgy alakult a kispesti pályafutásának második köre, ahogy – viszont az MK sikerrel így is beírta magát a történelemkönyvünkbe, bármennyire mondogatja is, hogy ő csak kis pont volt itt csupán. Lehet hogy kis pont, de fontos pont. Kupagyőztes pont.

Úgyhogy lehet, hogy interjúnk sok újat nem mond a tavalyihoz képest, és biztos,  hogy nem ez a beszélgetés viszi el a Vitár Róbert-nagykereszttel ékesített sportPulitzer-díjat, de mégis itt kell hogy legyen a blogunkon, mert… igenis szükség van ilyen arcokra a döglődő magyar fociban mint amilyen a Tréner. Hogy a tegnapi meccs nihilje után legalább egy picit kevésbé kesernyés szájízzel indulhassunk haza.

És ha bármikor eszembe jut a Kispest név, az én Honvédom, akkor a Bozsik-stadion, a centerpálya mögötti jegenyék, a kopottas, 3 kocsis UV villamosok (még a hannoveriek előttről) ötlenek az eszembe és még inkább Csábi-Cseh-Csepregi-Csehi, Mezey doki és Kuusela, Pisont, Warzycha és Kovács Kálmiés 2009-ből Sisa Tibi, nem pedig Hercegfalvi Zoltán vagy Rabóczki Balázs. Azt hiszem értitek. Ennyi.

Fotó: Babar – 1909foto.hu.

Botrányos, letiltott Supka-riportunk

A honvédos sajtó- és véleményszabi hemingwayi korlátozása miatt a szombati csörték között Supka mesterrel fabrikált inti sajnos nem kerülhetett fel a hivatalos honlapra, így kénytelenek vagyunk szerény blogunkon közzétenni alkotásunkat. (Gyk: a tulaji biztosítékot az edzőtáboros kérdés-válasz csapta ki.)