Mezőkövesd // Csak a Kispest!

Napikispest 2019.03.27.

Kukettó és a Nagypolitika // Kukoc beszólt a horvát államfőnek, hogy talán nem a focival és a focisikerekkel kéne elkenni az ország problémáit. A fene se gondolta volna, hogy a magyar bajnokság legjobb ballába egy ekkora Politikai Gondolkodó, aki nem csak a Kisvárdát kérdezi fel a küllőjével. (via csakfoci)

jegyek @ Mezőkövesd // szerda reggel van, és még mindig nem vásárolhatók meg elővételben (online) a szombati jegyek. Ráírunk a Kövesdre, hogy wtf?

update [9:55] // megtörtént
update [11:15] // válaszoltak, és már elérhetőek a jegyek online. (Sajnos honvédos klubkártys kell hozzá.)

kulturális ajánlónk: egy kiállítás // március 28. és augusztus 20. között tekinthető meg a Hadtörténeti Intézet és Múzeumban Hemző Károly fotós kiállítása, mégpedig:

Egy kamarakiállítás keretében bemutatásra kerülnek Hemző Károly fotóművésznek a Hadtörténeti Múzeumban őrzött, a Honvéd Sportegyesület számára az 1950-es években készített felvételei. A Honvéd megalakulása után rövid idő alatt a magyar sport meghatározó egyesületévé vált. A fotókon megjelennek a korszak nagy sportolói atléták, sportlövők, tornászok és a kimagasló hírnevet szerzett labdarúgók. A fényképekhez kapcsolódva kiállításra kerülnek a honvéd sporthoz és az egyesület híres sportolóihoz köthető tárgyi emlékek is.
port.hu

bővebben

Ha gólt kapunk, képtelenek vagyunk nyerni, vagy mondjuk így: második gólt rúgni

Bp. Honvéd – Mezőkövesd 1-1

Mint az MTK ellen, csak helyzetek nélkül, rosszul, vagy ha nem is rosszul, de mindenféle cél nélkül futballozva úgy egy pont, hogy simán lehetett volna három is, miközben teljesen veszélytelenek voltunk a kapura. Azért mondom, hogy mint az MTK ellen, amikor viszont jól játszottunk, mert az utókornak úgyis csak annyi marad meg, hogy vezetünk, majd a végén egyenlítenek, két pontnak pedig pápá, nagyon fog hiányozni.

„Ha gólt kapunk, képtelenek vagyunk nyerni, vagy mondjuk így: második gólt rúgni” bővebben

A Kövesd a legnehezebb olyan meccsek egyike, amit meg kell nyerni, ha komolyan akarjuk venni a komoly céljainkat

Bp. Honvéd – Mezőkövesd @ Hungária körút, 17h

Kezdjük mindenképp egy töredelmes vallomással: a Kövesd idei játéka kifejezetten tetszetősnek mondható, sőt, nekem külön tetszik. Amolyan szegény ember labdatartós kontrafocija, és amit nagyon összerakott a Tóth László hangján megszólaló Kuttor-Tóth Misi páros.

Például nem is gondolnátok, de a Kövesd a negyedik legtöbbet jól passzoló csapat a mezőnyben. A Fradi nyilván kimagaslik, utána jön a Sámán által csak európai focit játszónak tartott Újpest, majd az MTK, de ők nem meglepetés, mert 100plusz éve mást se csinálnak, mint passzolgatnak, és ugye negyedik helyen a Kövesd. (Mi a vonatkozó lista kilencedik helyén állunk, nálunk kevesebbet csak a Felcsút, a Debrecen és a Haladás passzol.)

„A Kövesd a legnehezebb olyan meccsek egyike, amit meg kell nyerni, ha komolyan akarjuk venni a komoly céljainkat” bővebben

Lassan a kedvenc meccshelyszínem lesz ‘kövesd

Négyből négy, nem mondom, hogy nem vagyok picit meglepve ettől a sima indítástól, és ez azért nem rossz érzés. Tény, hogy nem a Bohóc legerősebb kvartettje volt az eddigi négy ellenfél, és hogy az igazi rázós kör majd most jön, de ettől még most fújhatunk egyet: 12 ponttal állunk, azaz Mezőkövesden is állva maradtunk, abban a városban, ami másfél éve szinte a líbling stadionunk a szerzett győzelmek arányát tekintve – a kétezres évek közepének REAC-pályája ugrik be, ha hirtelen hasonló szépemlékű túrahelyszínt keresek. „Lassan a kedvenc meccshelyszínem lesz ‘kövesd” bővebben

Egyszerű történelmi tapasztalat, hogy hiába állatorvosi ló a mezőkövesdi, egy Kispest zsebre vágott kézzel, dalolászva, kényelmesen sétálva is állva hagyja

Mezőkövesd – Bp. Honvéd @ Mezőkövesd, 19:00 tv: m4sport.hu

Az megvolt, hogy a matyó, vagyis a piros, sárga, zöld, alapvetően a rózsák köré épülő hímzés csak alig kétszáz éve különült el az akkori Magyarországra jellemző egyéb hímezgetésektől? Mondjuk azt el kell ismerni, hogy a kellően harsány, a maga módján még iszonyatosan menő szín- és formavilágon hamar megakad az ember szeme.

Talán nem véletlen, hogy a dualizmus korában, amikor hirtelen igény támadt a modern magyar(ság fogalmának) kitalálására, akkor a sok apró és bonyolult, egymással kölcsönhatásban létező, egymásra reagáló helyi kultúrák szövetének egy leegyszerűsített, könnyen bemutatható, könnyen kommunikálható, kifelé mindenképp egyedinek tűnő formája adja magát alapnak. Például a matyó népviselet. Innen kicsit visszaveszünk, ezt a formát megtartjuk, áthelyezzük valami más ruhára és máris kész a modern magyar népviselet, ami kellően népi, kellően magyar, lehet vele parádézni az Operában, a casinókban, a mindenhol.

Sajnos a matyó hímzés, a matyó formavilág is megsínylette a tömegtermelés, a kommunizmus és a tömegkultúra együttes hatását, és mára gyakorlatilag visszahúzódott az iskolás csoportok által látogatott múzeumok világába. Élt és virágzott alig 100-150 évet, hogy manapság kulturális örökségnek hívjuk.

„Egyszerű történelmi tapasztalat, hogy hiába állatorvosi ló a mezőkövesdi, egy Kispest zsebre vágott kézzel, dalolászva, kényelmesen sétálva is állva hagyja” bővebben