Mastodon

Címke: Mezőkövesd

Ősz a nyárban. Mezőkövesd-Kispest beharang.

Bízom benne, hogy Lanza kérdése jogos!

Megmondom őszintén, én annyira nem csipázom a bajnokságok elejét. Ez még gyerekkoromból fakad, amikor 1-1 jól sikerült (jól sikerült… mit beszélek, akkor még csak ilyenek voltak), arany- vagy ezüst- vagy bronzérmes idény után megint kezdődik nulláról az új, az nem volt jó. A tavaszt szerettem és szeretem, a szezonzáró hónapokat, nem a tét nélküli nyüglődést. Sőt, mióta jó 10-15 éve pedig már júliusban is vannak meccsek, hát a kánikulás szenvelgéseket az ideiglenes, még fő igazolásaitól mentes csapatunkkal a pályán, még jobban utálom. Én az őszt szeretem fociban, amikor már kábé összeáll a keret, és amikor tényleg focihangulata lesz az egésznek, amikor már egy bajnokságban érzem magam, nem nyári, alig-tét előmeccseken.

Idén? Idén nem. Idén élvezkedtem eddig. „Ősz a nyárban. Mezőkövesd-Kispest beharang.” bővebben

Nem hiszed el: 5 góllal lőttük rommá a mezőkövesdi átkot!!!

Trademarkosan tré RW fotó címképnek a meccsvégi extázisról, featuring Loctite könyöke

Lehorgasztott fejjel ültem a helyemen, az átkozódva sörért elporzó Hanta-Ábel duónak már csak a füstjét látva a távolban, mikor az első félidei tűző nap elől a tetőszerkezet alá felmenekülő Gyuri ereszkedett le hozzám, és elkeseredve dünnyögte: „Mi volt ez? Klasszikus pár évvel ezelőtti Honvéd szenvedés…”. Fura, hogy ez volt az első félidő összképe, pedig nem így indult az egész. Én a játékunkat annyira nem láttam tragikusnak, több helyzetünk is volt, de az engem is aggasztott, hogy hátrányból idén nem nagyon terem számunkra babér. „Pedig sokkal jobban kezdtünk, mint ugyanitt a Diók ellen”-sóhajtottam, majd Gyuri visszamászott a kakasülőre, én pedig vártam Hantáékra és egy csodára.

HÁT MEGJÖTT, ’ÁTZEG. „Nem hiszed el: 5 góllal lőttük rommá a mezőkövesdi átkot!!!” bővebben

Holnap idén harmadszor: ‘kövesd!

Amúgy összességében meg negyedszer, mert egyszer már voltak ugye fenn az NB1-ben, mi meg ezáltal vendégként lenn náluk, lett is vereség, asszem arra írtam anno, hogy Matyó Kátyú, egy remek hegyiiváni modorcímadással. És persze ez az „összességében negyedszer” ténylegesen a Zsóryt nézve igazából csak „háromszor”, hisz pár hete épp Diózni voltunk a gyógyvízi arénában, akkor nem a kék-sárga áfium volt az ellen. De mindegy is, eddig akárhányszor mentünk, mindig baj lett belőle. Holnap vajon mi lesz? „Holnap idén harmadszor: ‘kövesd!” bővebben

Napikispest 2017.05.02.

  • Mezőkövesd // [10:15] a rangadó úgy értesült, hogy Szivicset kitették. Parádé, a mezőkövesdi Diósgyőr után egy újabb zsírúj edzőhöz megyünk Kövesdre. (Jó, tudom, Bódognak nem pont az első meccse volt, de akkor is.)
    • frissítés [09:34, nálunk: 11:15] // ez kicsit furcsa. a Kövesd antedatálva (mert amikor a rangadót beidéztem, akkor még nem volt kint náluk) nemrég kitette, miután már szinte mindenhol megjelent, hogy Szivics out.
    • itt is az új edző // Radványi Miklós a szlovák mindenféle ligákból. (via csakfoci)

Ahogy a mondás tartja: nem csatát, háborút kell nyerni

Kétszer éreztem ebben a bajnokságban azt, hogy teljesen sansztalanok vagyunk, hogy képtelenek vagyunk összeállni, hogy valami nem stimmel: a Videoton ellen Felcsúton, és tegnap, Mezőkövesden a Diósgyőr ellen.

Pedig nagy reményekkel indultunk útnak a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár olvasóterméből. Speciel én évek óta nem jártam ott, azonban most kellett a Magyar Építőművészet egyik 1973-as számából egy cikk, szóval kénytelen voltam. A recepciónál aztán összefutottam egy kollégával, akivel történetesen amúgy is találkoztam volna két órán belül, a Stefánia úton, hiszen onnan indult a közös kocsink Kövesdre. Minden összeér mindennel.

„Ahogy a mondás tartja: nem csatát, háborút kell nyerni” bővebben