millióból egy

Feri még az edző? (1. nap)

Bp. Honvéd – Gyirmót 0-1

Nem a tegnapi meccs volt az első, hiszen hónapok óta ugyanaz a mantra és a kérés Feriék (és Gabiék, mert itt mindenki haver, mindenki tegeződik) felé, hogy a finomabb kifejezésnél maradjunk: távozzatok Kispestről!

Térden állva, esküszöm, térden állva könyörögök, adjátok le a szerelést, és menjetek innen. Egyszerűen ott tartunk, hogy tényleg, de tényleg minden jobb lenne nélkületek. Néhány bohóc bevégezte a munkáját és saját képére formálva, végképp nevetségessé tette a klubot.

Felteszem a Nagy Kérdést: vajon ki volt Kispesten az utolsó, aki ekkora közutálatnak örvendett, mint Feri (és Gabi)?

bővebben

Öt az egymillióból, mínusz kettő az egymillióból, az pontosan három az egymillióból – ennyivel még legalább tartozik a sors Ferinek

Paks – Honvéd 2-3

Amikor arról beszéltünk, hogy egymillióból csak egyszer lehet ilyen pechünk (Debrecen, Debrecen, Mezőkövesd, Felcsút, Újpest, mittudomén), akkor felmerül a kérdés, hogy egy olyan meccsen, ahol két megpattanó (hovatovább szinte öngól), egy helyzet nélkül kapott, majd mázlival becsorgó utolsó utáni perces tizenegyessel nyersz, az micsoda? Lépjünk egy nagyságrendet, és mondjuk azt, hogy egy a milliárdból?

Tanult kollégám írta tegnap a meccset követően: Ferinek a csúcson kellene abbahagynia.

[összefoglaló videó egyelőre az m4sport oldalán érhető el]

bővebben

Feri szerint a közel lehetetlen az új valószínű, vagyis a Horváth takarodjot is úgy kell érteni, hogy: maradj!

Bp. Honvéd – Újpest 1-2

pre: azzal a szomorú hírrel kell indítanunk, hogy vasárnap reggel (9:30) még mindig Horváth az edző és Kun az ügyvezető a klubnál.

Úgy látszik, alig egy hónap alatt harmadszor is bejött a híres egymillióból egy. (l. címlapképünk) Elhiszem, mert maga az edzőnk nyilatkozta, szóval így kellett lennie. Hogyaszongya:

Az elmúlt öt meccsünkből három volt olyan, ami szezononként egyszer forduló elő. (…) Ez egy hihetetlen pechszéria, saját magunkat intézzük el minden meccsen.

Jogos, magunkat. Persze az is igaz, hogy nulla játékunk van, semmi előremutató, egy épkézláb labdakihozatalra is képtelenek vagyunk, még akkor sem, ha egyáltalán nem támadnak le minket — vagyis magunkat verjük meg. Viszont ha nagy ritkán nyerünk, akkor ahhoz ugyanúgy semmi közünk, hiszen ott nyilvánvalóan az ellenfél verte meg saját magát. Mi egyszerűen képtelenek vagyunk bármire, ami a futballra hasonlítana.

bővebben