RW // Csak a Kispest!

Egy jó Debrecen, egy jó Húsvét, egy jó nap? Sajnos nem ilyen egyszerű

Egy jó Nagyerdő. Legjobb. Remélem nem fürdünk be (DIRR).

Ha itthon játszanánk, már tölteném is be a sablon húsvéti RW-beharangot, amit kb. minden, de minden évben leírok, hogy ugye, HA Húsvét és HA itthon, akkor etc, etc.. Na most a keresztény ünnepkör jeles eleme pipálható, de hazai meccs az nem, és hát a körülmények, azok sem a tuti irányba mutatnak. Nem mintha az említett Húsvétoknak a tuti lett volna a lényege: mármint a győzelem persze tuti volt, de az esélyeink pont hogy nem, mégis mindig nyertünk, szóval ez alapján akár bizakodhatnék is most…mégsem teszem.

“Egy jó Debrecen, egy jó Húsvét, egy jó nap? Sajnos nem ilyen egyszerű” bővebben

Na akkor vegyünk egy nagy levegőt, és fussunk neki másodszor is: MOST indul a tavaszi szezonunk

A posztcímben feldobott ukáz két szinten is igaz: a csapat sem úgy rajtolt idén, ahogy szeretett volna. A télbe csúszó tavaszkezdésben volt itt minden, amit nem szeretünk: nagy zakó az Üllőin, nyögvenyelős majdnem-önsorsrontás a Sió ellen oda-vissza, elmaradó meccsek sora. A nagy tervekkel indított tavaszt tehát ideje igaziból megkezdeni. És igaz ez az egyéni szintemen is: a siófoki és fradipályás végigfagyoskodást követően egy héttel később a tél utolsó megfázáshulláma úgy tett a torkommal, mint Budovinszky szeretett volna a Debrecennel 2005 február végén – ám a bacilusok ezúttal eredményesebbek voltak az egykori kispesti bombázónál. Kihagytam a hólapátolást a Vidi ellen, majd az MK-gyötrődést, de ma visszatérek, hogy számomra és a csapat számára is elkezdődjön, most már igazából, a tavasz. “Na akkor vegyünk egy nagy levegőt, és fussunk neki másodszor is: MOST indul a tavaszi szezonunk” bővebben

Bajnoki beszélgetések I. – kényszer-balhátvédből kispesti legenda

Új sorozatunk már nyári terv volt, szervezése még júliusban megkezdődött, ám az egyéb elfoglaltságok miatt csak most öltött testet ténylegesen az elképzelés. A BAJNOKCSAPAT főbb játékosaival, kulcsembereivel készülünk ugyanis interjúkra, de túllépve a régi, Honvéd TV-nek készített egyperceseken, mind témakör, mind terjedelem terén. Első interjúalanyunk a kispesti Chiellini, minden izgága bohócliger csatár rémálma, a mindössze harmadik NB1-es meccsén a Fradit fejessel alázó kispesti kedvenc, Baráth Botond volt! “Bajnoki beszélgetések I. – kényszer-balhátvédből kispesti legenda” bővebben

Siófoki minthamisemtörténtvolna

Csodálatos februári szerda este (fotó: RW)

Mintha mi sem történt volna 2017 későősze óta, úgy folytatódott privát Kispest-sztorim ezen a csodálatosan undorító, igazi neomagyar futballtavaszi szerdai késő délután és estén, kezdve a Stefánia úti indulástól a legszebb hangulatlombozó februári sztrádaúton át a siófoki kietlen vendégszektorig és a forró ital mentes büféig, majd a hazaútig, ahol a Fanta-Ábel-Fater hármas oltotta porig a kedvenc zenéim, amit szerencsétlen sorsú sofőrként kevertem magamnak. Ótvar kupaszerda volt? Igen. Hiányzott már? Naná. “Siófoki minthamisemtörténtvolna” bővebben

Azzal a mondattal kívánok Boldog Karácsonyt, ami igaz a Honvéd bajnoki címére és az RW posztolásra is: “Jobb későn, mint soha!”

Szóval az van, hogy amire már senki nem számított, még Fanta úr sem, hisz délczegen elköszönt ma délelőtt napokra, blogfrissítések elől zsírgőzzel mentve fel magát, és már annyira se bízott bennem, az elmúlt hónapokat tekintve, joggal, hogy lesz valaha valami RW poszt, pedig lesz, mert ha Karácsony van és életérzés poszt kell, akkor jön RW, főleg hogy hosszú-hosszú hetek után végre fújhattam egyet, meló-suli-diplomamunka-vizsgák-beadandók-határidők káosza után most végre én is sóhajthatok egyet és végre megint van időm az igazán fontos dolgokra, úgyhogy Kispest, Wekerle, Karácsony, Bajnokcsapat, Öcs, Fater, Csakblog, RW, Hanta, Ábel, OldBabar, hangulattolulás, életérzés, lesz itt minden, Boldog Karácsonyt minden olvasónak! “Azzal a mondattal kívánok Boldog Karácsonyt, ami igaz a Honvéd bajnoki címére és az RW posztolásra is: “Jobb későn, mint soha!”” bővebben

Van mire büszkének lenni: a második félidőre és arra, ami utána jött

Majdnem teli vendégszektorral indult a rangadó

Nehéz kiinduló helyzetből vártuk a tegnapi meccset, ezen nincs mit szépíteni: a forma nem a mi oldalunkon tűnt jobbnak (enyhén szólva), a kereterősség terén még mindig a Videotonnál a pont (ez mondjuk tavaly is így volt, aztán látjuk, mit számított a végelszámolásnál), bírónak Bognárt küldték, a találkozó előtti kezdőcsapatot böngészve pedig az is látszott: EvdM csak nem tud leszakadni a 4-4-2-ről, és Baráth középre betonozásáról. Egyedül abban bízhatott a viharvert Kispest-drukker, hogy Nego és Lazovics nem játszik (de osztom Hanta véleményét, a Fideszoton nélkülük is erős), valamint hogy oly’ rég játszottunk már tényleg szívet melengetően, hogy ilyenkor szokott jönni valami. Végül is, jött. “Van mire büszkének lenni: a második félidőre és arra, ami utána jött” bővebben

Negatív + negatív = pozitív, szóval még az is lehet, hogy szép esténk lesz

Mondjuk egyelőre nem így indul, ahogy a fenti matematikai alapigazság mondja. Szurkolói társaságunk egyik tagja csúnyán lerobbant a héten, lehet, ma a meccsen se lesz ott. Hanta úrnál nincs net, kétségbeesve engem kér fel beharangozóra, azonban jómagam tegnap a David Gilmour koncertfilmről hazafele a kocsibejáró újonnan felszerelt kapujának működési elvét még nem fogva fel teljesen úgy rá***tam a kezemre (az ÍRÓ KEZEMRE) a kaput, hogy ezt a posztot 2 fájdalomcsillapítóval, az új Paradise Lost lemez végtelenítésével és csöndben sírdogálva tudtam csak kivitelezni. Közben a csapaton Erik kísérletezik izgalmas, ám követhetetlen taktikákkal, a középpálya fele sérült (bár Gazdi már kispados volt Pakson, Filip meg játszott az NB3-ban), a zöld métely magára találni látszik, lehet, hogy jönnek velük az igazi szurkereik is, áh, ez annyira szar hét, hogy nehogy már ne nyerjünk. “Negatív + negatív = pozitív, szóval még az is lehet, hogy szép esténk lesz” bővebben

Ősz a nyárban. Mezőkövesd-Kispest beharang.

Megmondom őszintén, én annyira nem csipázom a bajnokságok elejét. Ez még gyerekkoromból fakad, amikor 1-1 jól sikerült (jól sikerült… mit beszélek, akkor még csak ilyenek voltak), arany- vagy ezüst- vagy bronzérmes idény után megint kezdődik nulláról az új, az nem volt jó. A tavaszt szerettem és szeretem, a szezonzáró hónapokat, nem a tét nélküli nyüglődést. Sőt, mióta jó 10-15 éve pedig már júliusban is vannak meccsek, hát a kánikulás szenvelgéseket az ideiglenes, még fő igazolásaitól mentes csapatunkkal a pályán, még jobban utálom. Én az őszt szeretem fociban, amikor már kábé összeáll a keret, és amikor tényleg focihangulata lesz az egésznek, amikor már egy bajnokságban érzem magam, nem nyári, alig-tét előmeccseken.

Idén? Idén nem. Idén élvezkedtem eddig. “Ősz a nyárban. Mezőkövesd-Kispest beharang.” bővebben

Csak a szezon szurkolását kérem, meg 3 pontot…

Ha semleges akarnék lenni, azt írnám: holnap jön az első komolyabb rangadónk, az első erősebb keret ellen idén. De tudjátok, hogy ennél a párosításnál nem tudok visszafogott lenni :). “Csak a szezon szurkolását kérem, meg 3 pontot…” bővebben

Szentföldi BL-kalanddal koronáztuk az idei tavaszt

Amikor a BL-selejtező 3 héttel ezelőtti sorsolása alatt chateltünk a srácokkal, már a műsor indulásakor megjósoltam (igaziból már a bajnoki cím-másnapi Gurigázáskor, hogy pontosítsak) az izraeli ellenfelet. Persze ebben több volt a poénkodás és a vágyálom, mint a saját váteszség, de mit szépítsük, én idén Honvédos nyaralást (is) akartam, akkor pedig ha lúd, legyen kövér, és történelembuzi keresztesháború-szakosként nyilván a Szentföld, a kopott tájaival, a keresztesek emlékeivel a levegőben, a nyüzsgő jeruzsálemi Óvárossal, a csodás kockaépületekkel és még csodásabb héber czukkinákkal teli tel-avivi tengerparttal, a mesebeli Holt-tengerrel, és egy becsülettel helytálló Honvéddal mindenek felett. Hát, megkaptam! “Szentföldi BL-kalanddal koronáztuk az idei tavaszt” bővebben