mert célunk csak egy van
Következő posztunk szerkesztői és nem szerkesztőségi vélemény.
Fura dolog lett a magyar futball. Belerúgni még mindig odamondás, szapulni szinte kötelesség, de informálódni tisztességgel róla smafu, miközben a meglévő értékeiről soha egy büdös szó sem esik. Pedig igenis vannak értékei, elég komoly értékei.
„Egy nagyon rossz kortünetről – válasz egy meg nem keresésre” bővebben
Na, mibe, hogy nem leszünk kétezren? Sőt, ezerötöt bemondani is van akkora szemétség, mint a Born in the USA-t énekelni a NAV székháza előtt. Cserébe viszont nem lesz érvényes a meccsre az ún. Univerzálisan Mindenhova Jó Szuperazonosító, az MLSz által megálmodott semleges szurkolói kultúra címerpajzsa, a futballkártya. Merthogy családbarátság van minden vonalon.
Azért az valahol csodálatos, hogy a kamerarendszer, a sporttörvény szerinti névre szóló jegyek után jött a futball- és a klubkártya, ami – idézem a hivatalos közleményt – kizárólag azért lett, mert így majd gyorsabban lehet bejutni a stadionokba, tehát semmi gond nincs vele.
Azon kívül, hogy nem engednek be vele a menet közben hipebiztonságossá tett stadionokba. És akkor még csodálkozik az MLSz, vagy most és adott esetben a rendező klub, hogy fennkölt módon szidják mindenféle platformon?
„A Nemzet Csapatát fogadja a Sok Nemzet Csapata, viszont senki sem lesz rá kíváncsi” bővebben
Egyfelől az elmúlt évek egyik legmenőbb szurkolói akciója volt a vasárnapi összeröffenés a Kossuth téren, másrészt azonban kevés, iszonyatosan kevés, ahhoz, hogy bármi hatása is legyen.
Ugyan minket csak részben érint, de van ez a kezdeményezés, hogy a szurkolók bojkottálják az NB I. meccseit, mert bla-bla-bla, egy csomó szarság ér minket mostanában.
Ti hogy vagytok ezzel?
(hommage Gazda Albert)
Úgy néz ki az MLSZ is képes lassan őrölni, ellenben ha egyszer belekezd, akkor tömbösítetten kezdi el rendbe tenni a dolgokat.
Úgy néz ki az MLSZ is képes lassan őrölni, ellenben ha egyszer belekezd, akkor tömbösítetten kezdi el rendbe tenni a dolgokat.
Az elmúlt években alapvetően három dologért nyüszítettem, mint blogger, és mint fizető néző:
Az MLSZ most kettőre megnyugtató és egyértelmű megoldással állt elő, valamint szeptembertől bevezeti az egységes szurkolói kártyát, vagy valami hasonlót, de arról még bővebben kell majd informálódnom, hogy pontosan mit is.
„Beértek a sirámaink: A szabályozás egyes pontjai egyre egyértelműbbek” bővebben
Nem elég, hogy a saját csapatáról kell gondoskodnia, nem elég, hogy bajnokaspiráns csapatát kell győzelemre vezetnie a bajnokság hajrájában, a DVSC tulajdonosának még arra is jutott ideje, hogy összeesküvést szőjön velem az utolsó fordulóban megrendezésre kerülő DVSC-Budapest Honvéd FC mérkőzés kapcsán. Legalábbis a rangado.hu elnevezésű, jól értesült internetes honlap szerint. Jól értesült, írom, mert a honlap nem csak arról tudósít, hogy Szima Gábor felvette velem a kapcsolatot az összeesküvés kapcsán, hanem arról is, hogy ez egy „több helyről megerősített információ”. Nahát, mi is ez a „több helyről megerősített információ”? Hát az, hogy a Debrecen elnöke szeretné, ha a vendég szektort nem kellene megnyitnia, mert így ütköző zónára sem lenne szükség, és több hazai szurkoló tudna részt venni a bajnokság utolsó mérkőzésén, amelyen a Debrecen esetleg már mint bajnok lép pályára. […] Szima Gábor sohasem kérne ilyet, és én meg sohasem egyeznék bele ilyesmibe. […]
részlet Hemingway nb1.hu-nál vezetett blogjából
„Csak mondanám, hogy minden híreszteléssel ellentétben, Hemibá nem szurkolóellenes!” bővebben
Kisebb sorozattal készülünk a mai napra, amelynek csak egy fejezete a 7/7-et hozó csapatunk történelmi rekordja. Az első rész a szurkolókról és a családbarát körülményekről fog szólni.
Kezdjük azzal, hogy a családbarát jelző csak a hazaiaknak szól, vendégben családot úgy néz ki sehol és senki nem akar látni. Vagy lehet, máshol igen, Győrben biztosan nem.
Nehéz túl sok új dologgal előjönni a tegnapi meccs kapcsán, okokkal, indokokkal, elemzésekkel, amelyeket még nem lőttünk el a múlt hetek során. Sajnos a csapat sem taktikailag, sem hozzáállásban nem hozott újat, nem tudott újat hozni, és én még az sem mondanám, hogy lélektelenek lettek volna. Egyszerűen ami Mezőkövesden egymeccses kisiklásnak, a Diók ellen már kisebb torpanásnak, Szombathelyen pedig kiteljesedő hullámvölgynek tetszett, az mára mély gödörré lett, egy olyan négyes vereségszériával, ami nemhogy Rossi érája alatt nem volt még, de utoljára tán Sisa tanár úrnál mélyrepültünk eredményességben (eredménytelenségben) ekkorát. Aj-jajj. „Korai szürkület” bővebben
A 42-esről leszállva az a hiú ábrándom, ami még a Corvin körúti megállóban élt bennem, miszerint az alábbhagyóban lévő eső a végállomásig teljesen el is fog állni, szertefoszlott: az égi áldás csak jobban rákezdett. Esernyő tehát felcsapva a fej fölé, és indulás a Bozsik szürke csöndben hallgató tömbje felé, igazi balladai magányban: rajtam kívül csak egy, a fejére nejlonszatyrot oktrojáló kollega sietett a messziről is üresnek tetsző tribün felé. Hát igen, az időjárás sem segített az ankétra látogató tömeg megnövelésében, ahogy a péntek 5 órai kezdés sem, én is épphogy beestem a melóból. Ennek ellenére hangulatos kis miniszeánsz kerekedett az eseményből, amely után én jó szájízzel indultam haza, és azért ez is valami. „Ankéttal hangoltunk a falusi vendégjátékra” bővebben
Még két nap szombatig, de már tűkön ülök. Évadzárni megyünk Pápára, egy olyan ősz után, amikor már kezdtük elhinni, felívelőben, de aztán a vége földbe döngölte minden elvárásunkat.
Az még okés, hogy nálunk játékos csak szeptembertől van, mert mi a szabadpiacra cuppanunk rá, nyáron nem tudunk versenybe szállni a rendes(ebb) fizetést ajánló klubokkal, így az októbereket meghúzzuk, de az utána bekövetkező szétesés teljesen érthetetlen.
„Holdfényes téli éjszakán mi lehet jobb, mint szarrá fagyni Pápán?” bővebben
