ünnep

Én ma ünnepelni akartam magunkat, és ünnepelni is fogom!

A Kispest hazatér.

[17:57] Megjelent az MTI-n az alaphír: “A spanyol klub honlapja pénteken közölte: a gárdánál két játékos tesztje lett pozitív – őket elszigetelték -, de mivel társaikkal és a stábtagokkal fennáll a szoros kapcsolattartás, elővigyázatosságból úgy döntöttek, hogy lemondják a soron következő három felkészülési összecsapásukat.“

[18:58] Egy óra múlva a nyilván lesokkolt Honvéd is kitett egy közleményt: “Sajnálattal értesültünk arról, hogy a Villarreal CF koronavírusos esetek miatt lemondta a szombati stadionavató mérkőzést. Mindenképpen szeretnénk holnap meccset rendezni, hamarosan további információkkal jelentkezünk!“

bővebben

És így lett bajnok “egy kerület a világ ellen”

BAJ-NOK CSA_PAT! (forrás: facebook.com/honvedfc/photos)

…és akkor a tegnap könnyposzt után forduljunk rá a régi jó hagyományokra, és jöjjön a klasszikus beszámoló, hogy ennek a csodálatos évünknek az utolsó pillanatait is örökítsük meg, legyen mit visszaolvasgatnunk közösen, évek múltán, amikor erre az őrült és hihetetlen idényre emlékezünk. “És így lett bajnok “egy kerület a világ ellen”” bővebben

KINT VAGYUNK AZ EBÉN!!!!

Még mindig nem hiszem el. Harmincöt éves vagyok és először. Először volt olyan az életemben, hogy spontán elindultak emberek a város felé, hogy más ünneplőket keressenek, mert csak együtt érdemes.

Köszi a tegnap estét, ez az éjjel tényleg soha nem érjen véget.

Négy év

Négy év az négy év. És az olyan, az életében is a határozott pontokhoz, mérföldkövekhez kötődő arc, mint én, az ilyenekre mindig figyel, ragaszkodik, igazodik. Megemlékezik róla a blogon. Mert négy év az mégiscsak négy év, egy olimpiai ciklus, egy kijárt középsuli teljes ideje, egy egész VB- (vagy EB-) periódus, majdnem egy egyetemnyi idő, és több, mint egy végigküzdött főiskola, munkahelyen ennyi idő sokak szerint már sok is.

És mi ennyi deje csakblogolunk már. Erre mondaná Richard Pryor a Vaklármában Gene Wilder-nek: “bazmeg, ez kemény!“. “Négy év” bővebben

Szinte hihetetlen: hoztuk a kötelezőt!

…amikor kifele tartottunk már a sajtótáj és a szokásos ajándékbolti meccslezáró eszmecsere után a stadionból, a többiek hangosan gondolkodtak a kínzó kérdésen az eseményekben annyira nem bővelkedő meccsre visszagondolva: mit lehet majd erről írni?. “Tényleg Attis, mit írsz majd erről?“- erősített rá Hanta is, majd meg is adta a választ: “húzd rá a Hidire meg a 100. meccsére.” Végül is, nem rossz idea. Bár erre rögvest Viktort idézhetem, aki leszögezte: “ennél hidisebb 100. meccse nem is lehetett volna Patriknak meg a csapatnak“. Hát ja. De nyögvenyelősködés ide, kvázi nézhetetlenség oda, ez a meccs végül is beváltotta a rendeléskor leadott kérésünk, hogy legalább az alapcsomag meglegyen: három pont a zsákban. Már a Paks ellen is ezt kellett volna. Aki meg virtuozitásra vágyik, azt remélhetőleg kiszolgálja a csapat a Fradi/Vidi ellen eljövendő bravúrokkal. Oké, ebben ki is egyezhetünk. “Szinte hihetetlen: hoztuk a kötelezőt!” bővebben