A Supka-SWOT

Megígértük, hát tartjuk a szavunk. A pénteki eseményeken való kezdeti meglepődést követő gyors posztváltásban már jeleztük, hogy itten nagy elemzésekkel jövünk elő edzőügyben, s lesz majd interjú is. Hát elemzések helyett kummantás (meg jóféle belga söröktől való megfáradás) jött a hétvégén, interjút meg Supka mester adott a Népszavától kezdve a Duna TV-n át a hivatalos honlapig bezárólag boldog-boldogtalannak csak mi csúsztunk le róla. Debüt így csak januárban vagy tavasszal, írott vekengés viszont most, hanganyag nélkül, poszt pro és kontra, ahogy a Bëlga énekli. Polemizálás a hajtás után.

Supka Attila visszatért Kispestre a múlt héten, hogy hivatalosan januártól átvegye Morales örökét. A régi új edző a különböző interjúkból kihámozva örvend, hogy újból Kispesten lehet, egy Honvédnak nem lehet nemet mondani, Hemingway és Gács urakkal mindig is megmaradt a jó viszony, meglepődött a híváson, hát hogyne lepődött volna meg, tisztázná a szurkolókkal a viszonyt, csatárt-középpályást venne, és a segítőjévé avanzsáló Szalain keresztül rajta tartja a fiatalokon a szemét.

Ez az antré…khm…bíztató. Ha nem lenne egy jó adag előtörténet, most 1000%-ig bizakodva várnám a tavaszt. De előtörténet van, és bizony rétegzett; nem is mindegy milyen nézőpontból szasszeroljuk a „Supka Attila” szócikk alatti bejegyzést a nagy vörös-fekete lexikonban. Nem egyszerű az ügy. Maradva a viszonylagos objektivitás talaján, a következő pontokba tudjuk szedni reményeinket és félelmeinket, ódzkodásainkat és optimizmusunkat egy jó SWOT-analízist segítségül hívva (ha már a területfejlesztő szakmában nyomulok több-kevesebb sikerrel, ezt az onnan kölcsönzött közösségi tervezési eszközt alkalmazva).

/Szakma ON: Bár a módszert ma már szinte áltisiben is tanítják, így némileg devalválódik a megítélése, bizony csupán kevesek alkalmazzák a ténylegesen adekvát módon a jelzett tervezés- és elemzéstechnikai eszközt. Amennyiben rendeltetésszerűen használjuk, hasznos összegző képet kapunk az adott problémakörről. Szakma OFF./

Hát akkor lássuk:

Erősségek:
•    Eredmények Kispesten: MK-siker, őszi bajnoki ezüst
•    Korábbi 2-szeres bajnoki cím a Debrecennel
•    Határozott taktika elképzelések jelei a 2007 ősz végi összeomlásig
•    Jó igazoláspolitika 2006 telén, és részben 2007 nyarán
•    2007 naptári évében végig jól és következetesen alkalmazott rotálás a „minden posztra 2 azonos képességű játékos” supkai alapelv jegyében
•    Jó döntések az összeállításnál a kispesti időszaka elején (Pomper újbóli fölturbózása, Tóth Iván konzekvens védetése az MK-ban, Schindler vs. Mogyorósi, Genitóból hasznos védekezőközéppályás faragása stb.)
•    Az első Supka éra határozott előnye volt a kupagyőztes tavasz alatt a magyar szinten határozottan profin működni látszó klub

Gyengeségek:
•    Szurkolókkal való kommunikáció (grazi botrány, bekiabálások lereagálása a Bozsikban)
•    Folyamatosan romló igazolási hatékonyság (Szmiljanics-Szabó T.-Bogdanovics-Ivancsics vs. Esad-Zsolesz-Adewunmi-Filó)
•    Értékes saját nevelésekről való könnyű szívű lemondás (Zana, Koós)
•    Túlságosan erős ragaszkodás 1-1 taktikai sémához, nehézkes váltás hullámvölgy idején (2008 tavasz)
•    Sokan úgy tartják a DVSC-t Szentes szedte össze, Supka mindössze „csak hagyta” az NB1ből messze kimagasló erősségű csapatot menni a maga útján
•    A poszt-kispesti időszak sikertelensége (Zalaegerszeg, Szalamina)
•    Nemzetközi szinten gyenge hatékonyság (a Hajduk elleni sikert leszámítva)
•    Supka eddigi csapatainál nem a markáns fiatalításról volt híres, most ez deklarált feladat

Lehetőségek:
•    Supka is érett az elmúlt 2 éves pauzája alatt
•    Őszintén gondolja a szurkolókkal való normális viszonyt
•    Bátrabb hozzányúlás a fiatalokhoz
•    Szalai segítőként nevesítése a fiatalok beépítése felé hathat
•    Fölösleges légiósoktól megtisztított, arra érdemes juniorokkal felturbózott keret egészséges hangulata előre vihet
•    A beharangozott sportpolitikai és –finanszírozási változások növelik az anyagi mozgásteret
•    Kispesti múlt/1: a tulajdonossal való jó viszony, a korábban működő közös munka megismétlődése

Veszélyek:
•    Supka igazán a saját szájíz szerint összerakott kerettel képes jó eredményre (lásd nálunk 2006 ősz vs 2007 tavasz, másutt Debrecen vs ZTE)
•    Minőségi játékosok igazolásának hiányában kevéssé tudja felrázni a csapatot
•    Kispesti múlt/2: Várható éles szurkolói kritikák lereagálása, tovább romló hangulat veszélye a Bozsikban

Nyilván vannak ellentmondó pontok az egyes szekciókban, de ez nem is baj, teret ad a vitára. Ugyanakkor arról sem szabad megfeledkezni, hogy Supka első itteni regnálása is szakaszolható és más részperiódus más jellemzőkkel bírt– pl. Pomper esetében bejött a szurkolói bekiabálások negligálása, Vincze Gábornál viszont mindez struccpolitikának bizonyult. Az is igaz, hogy bár nem a szurkolók szíve csücske az új tréner, a sokáig népszerű és megváltóként várt Sisa tanár úr nem tudott csodát tenni, a szintén extrapopuláris Aldo Dolcetti (magam is kedveltem szó se róla) is fél év után már nem tudott megújuni. Ezzel szemben a kevésbé „bratyizósabb” Morales valamilyen szinten sikeres volt s ez igaz Supkára is (nem is csak valamilyen szinten- a 2007-es év határozottan szép emlék).

Csak egyvalamiről nehéz megfeledkezni: Supka első és mostani érkezése között ég és föld a különbség az alapszitut tekintve. 2006 őszén egy lelkes tulajdonos mindent megadott a téli átigazolási időszakhoz, kicsinosodott a stadion, szurkolók és csapat egymásra találtak, egyfajta friss szellő fújta be a megújhodott szentélyünket. Most a hangulat egyre inkább szellemkastélyt idéz, eltűnőben a drukkerek, a konkrét felnőttkeret valamivel gyengébb alapképességű, a fiatalokra kellene hangsúlyozottan építkezni jelen játékosanyag megmaradó tagjai mellett. Nem lesz könnyű.

Ugyanakkor a foci nem kívánságműsor. Ha rajtam múlna nyilván egy Pisont-Csábi páros vezetné bajnoki címre a Németh Norberttel, Torghellével, Genitóval, azaz az összes régi kedvenccel teletűzdelt és saját nevelésekkel kiegészített csapatunkat míg a lelátón végigszakérteném a meccseket gyerekkorom kedvenc CS betűs idoljaival –  de ez csak álom. Ráadásul az álomszerű dolgok sose jönnek be, valljuk meg – ezért álmok. Anno 2006-ban is mindenki fújt Supkára és egy megsüvegelendő tavaszt követően MK sikert értünk el. Most ismét  Supka Attila ül a padunkon, és amíg valami visszavonhatatlan tanújelét nem adja annak, hogy a csapatot nem tudja kimozdítani a kátyúból vagy, hogy a szurkolókat most már nem egy szükséges rossznak gondolja akik vagy harsogják hogy „Csak a Kispest” vagy húzzanak haza, de kritikát ne fogalmazzanak meg, addig mellette kell állni (nem Supka Attila, hanem a Honvéd edzője mellett) és szurkolni a Kispestnek. Igen. A KISPESTNEK. Én is így teszek.

A képek forrása: hrmadvice.com és nso.hu.

Massimo búcsúja

Massimo bids farewell

Massimo Moralessel való utolsó interjúnk – legalábbis ebben az idényben. Hajtás után a talján mester kipakol és búcsúzik.

Előzetesen a meccsről szerettünk volna beszélgetni veled ma, de a nyilatkozatod megváltoztatta a helyzetet. Lemondtál, mit tudsz nekünk mondani a helyzetről?

Nem szeretnék még beszélni a döntésről, mert holnap még hivatalosan is be kell jelentenem a klubnál a lemondásomat. Holnap találkozom Gács Pállal, akivel elintézzük az ügy hivatalos részét, ez után tudok részletesebben nyilatkozni. Ahogy a sajtótájékoztatón is mondtam, a döntés már régóta érlelődött bennem, hiszen láttam, hogy nem tudok többet segíteni a csapatnak, a kialakult helyzet minden tekintetben meghaladta a képességeimet. Úgy érzem, hogy jó döntést hoztam.

Hemingway úrral voltak kemény beszélgetéseid az elmúlt időszakban?

Kemény beszélgetésünk nem volt, de természetesen kommunikáltunk egymással. Azonban a tárgyalások és az egyéb körülmények alapján úgy láttam, hogy jobb lesz, ha elválnak útjaink. Természetesen minden jót kívánok a Honvédnak, hiszen az egyik legjobb játékosállománnyal rendelkező csapatom volt.

Említetted, hogy a Honvédnál eltöltött időszak a karriered legjobb periódusai közé tartozott. Tényleg így gondolod?

Nem hazudok, nem csak azért mondom ezt, mert távozom. Amikor idejöttem, az utolsó helyen álltunk a tabellán, és úgy építkeztünk, mintha egy álomban lettünk volna. Ebben a szezonban álltunk a második helyen, nagyon közel a bajnokság éllovasához. Az első nyolc hónapot csodaként éltem meg, utána azonban történtek dolgok, amelyek miatt nem folytathattuk a jó szereplést, álomból rémálomba csöppentünk. Ennek ellenére boldog vagyok, hogy együtt dolgozhattam ezzel a csapattal és a szakmai stábbal. Természetesen a Honvéd név varázsa is befolyásolt akkor, amikor aláírtam a szerződésem, hiszen tudtam, hogy egy legendás csapatról, Puskás, Bozsik és sok más játékos egykori klubjáról van szó. Örülök, hogy én is részese lehettem a legendának, de ennek most vége, várom, hogy mi következik.

Röviden hogy tudnád értékelni a mai meccset?

Ma megérdemeltük a vereséget, mert a csapat nem koncentrált eléggé és nem is volt kellően agresszív és elszánt. El kell fogadni az eredményt, hiszen néha veszítünk, néha nyerünk. Ma az Újpest jobb volt nálunk.

Egy utolsó kérdés a jövőről. Ma elhagyod a gárdát, mégis meg kell kérdeznem: hogy látod a csapat esélyeit az idényben?

Tényleg nem sokat akarok erről beszélni, hiszen holnap még hivatalosan is el kell intéznem a lemondást. Ez egy eléggé masszív, jó játékosokból álló csapat. Néhány játékost én választottam nyáron, voltak, akiket előzőleg a klub szemelt ki. Szerintem sikerült stabil csapatot kialakítanunk, jó eredményeket is értünk el a bajnokságban, de tovább nem tudom segíteni a csapatot, teljesen kifogytam az energiából.

Köszönjük szépen, reméljük, látunk még Magyarországon!
Én is remélem, viszlát!

Mindez hanganyagban, a riporter esetlenkedését nézzétek el :)

Borult a talján bili

Enyhe idő, már majdhogynem tavaszias délután bíztatta a mindig, mindenhol kitartó Kispest drukkereket a mai nap az újpesti kaland bevállalására. Csapatunk idén meglehetősen szeszélyes, ez azonban a hazai kínszenvedések mellett azt is jelenti, hogy -főként idegenben- bármely hazai “nagycsapat” ellen van esélyünk. A lilák ráadásul masszív szopóágon tolták az elmúlt 3 hétben, így bíztató előjelekkel utazott a csapat a Megyerire. Pontosabban csak így utazott volna, azaz. Ugyanis Morales mester a Győr elleni hazai meccsen és az egri kupatalálkozón is elhintette a sajtónak, hogy nem mind Hemy ami fénylik. A talján maestro nyilatkozatai legalábbis a színfalak mögötti kemény csörték vélelmezésének irányába mutattak, így mi szurkolók érdeklődve vártuk hogy a financiális para vagy az újpesti hullámvölgy lesz erősebb szombat este…. Beszámoló és osztályozókönyv a hajtás után.

A találkozó már a kezdéskor mutatta, hogy  a két egységből álló Moralesi taktikai repertoárból ezúttal a “B” variáns (=idegenben bekkelünk, majd mikor az ellenfél bealszik, beverjük az 1 v. 3 pt-ot érő gólocskát) került betöltésre a vörös-fekete computerbe. A mérkőzés úgy indult ahogy az mostanság egy idegenbeli derbinken elvárható. Szigorú védekezés sallang nélkül, Debreceni művész úr és Botis elkötelezett és biztos takartógépezetként funkcionálnak leghátul, a Hajdú-Takács szélsőpáros korrektül zár, a középpályán a (hála az égnek) visszatett Akassou remekül szűr, stb. A gondok nyilván elöl voltak mert a Danilo-Rouani támadószekció továbbra is erős homlokráncolásra készteti az akár csak a Vincze/Negrau/Kovács Kálmán/Tóth Misi/Sasu/Bogdanovics spílerekhez szokott Honvéd drukkereket (kár volt elkezdenem a visszaemlékező sorozatunkat e blogon, így még jobban fáj a jelen). Na és a jó Bojtor Laci. Az első negyedóra végén tiszta helyzetben készült lőni 5-ről, én meg már ugrottam volna a lelátón, de a labda… az  föld körüli pályára állt. Meddő újpesti mezőnyfölény, szigorú kispesti catenaccio, egy gólos mecs igézete a levegőben. Csak az első félidő uccsó 5 percét felejthetnénk…
Előbb egy klasszikus pöcs gól védelmi hiba, melynek végén Tisza köszöni szépen (1:0) majd 5 perc múlva Böőrt hagyjuk üresen az 5-ösön , s sajna rajta is ott figyel a heggesztőszemüveg (2:0). 2 gólt kapni szünet előtt, a Puhl Sándor féle álmoskönyvek szerint ez nem sok jót ígér.

A második félidőre aztán Massimo vált (mi történt a rendre csak a 80. perctől cserélő olasszal?), az öregecskedő Coira helyett az Abraham szélvészcipőjének kinai változatát öröklő Abass a pályán, majd 5 perc elteltével Bojti ideje is lejár, őt az újabban az “irritátor” kategóriából a “kábé tűrhető”-be átlépő Moreira váltja. A szokatlanul korai cserék a NS által idejekorán kispesti gólzsáként aposztrofált Danilót is meglepik, legalábbis másmivel nehéz magyarázni a 16-oson belüli kezezős akcióját, melyet követően Rajczi “indolensségem vállalom” Péter helyez büntetőből a kapu bal oldalába. Az alánktolt lila szopóroller tehát maximális forduatszámon pörög, egy 5 perces rövidzárlat és Danilo elposszanása miatt-összegezhetünk. A csapat azonban nem áll le, megy előre, bár ebben sokáig kevés köszönet van. Danilo 7 méterről bizonyíta hogy a Fehérvár meccs csak kisiklás volt, Sadjo hiába teper, ha cselezni nem tud szegény. Végül 10 perccel zárás előtt Bajner talál egyet, így a zárásra szétszakad a pálya, mi támadunk   eszetlenül de szimpatikusan, s közben kaphatnánk még 2-3 gólt de helyzetünk is van. Vállalható vereség a vége, de az a bosszantó,hogy bőven lehetett volna ez máshogy is.

A meccset követően sajtótájra várunk mikor a klubház plazmatévéjén épp nyilatkoznak az edzők a TV közvetítés részeként. Ekkor robban a bomba: Morales 19-re lapot húzva bedobja a törülközőt. A sajtótájon megismétli az elmondottakat (ő Morales és nem Jézus, ide Tom Cruise kellene mert Mission Impossible 4-et idéző a helyzet, profiként ő nem adja nevét a nem profi körülményekhez, többet ne is kérdezze őt senki, inkább Papa Hemyt, nagy élmény volt Kispesten edzősködni, magyar nagycsapatokat leoktatni, és reméli, még találkozik itthon az újságírókkal (értsd: más magyar kispad sem érdektelen számára, ha már.). A meglepődött zsurnaliszták végül vastapssal búcsúztatják a taljánt, búcsúinterjúnk kissé kapkodós, de itt is elmondja ugyanezekt illetve hogy pályafutása legszebb élménye ez a kispesti év volt eddig. A jövőről meg nem beszélt. Hát, Morales mester úgy ment ahogy jött, viharosan, határozottan, kertelés nélkül. Személy szerint nem kedveltem unalmas, defenzív játékát, taktikáját de eredményeit elismertem és a jelen kerettel magyar edzővel megkockáztatom még kellemetlen meglepetések is jöhetnek tavasszal. Ez jelenleg Morales csapata, edző legyen a talpán aki megtalálja majd a kerettel a taktikai hangot. Hát szurkolunk!

Osztályozókönyv
KEMENES Az első félidőben és a másodikban is volt 1-1 nagy bravúrja,a gólokról kevésbé tehetett 6.
TAKÁCS Hajtás, hajtás, becsúszó hibákkal, igaz most kevesebbet vállalkozott bónusz élőretörésekre. 5.
DEBRECENI Átlagos teljesítmény, az első két gólnál biztosabb helyezkedést vártam volna tőle. 5.
BOTIS Szokásos, biztos takarítás. 6.
HAJDÚ N. A második félidőre javult föl igazán ,akkor előrefele is többet vállalt, de nem ez volt élete meccse.5.5.
AKASSOU Az első félidőben le a kalappal előtte, aztán beszürkült. Mindenesetre kell ebbe a csapatba 6.
SADJO Hajtott, mint állat, de könyörgöm ő nem támadó középpályás,ez ma is bebizonyosodott! Cselezni,kreatívkodni nem nagyon tud, elöl pedig nem elég a bulldogmentalitás. De ez nem az ő hibája elsősorban. 5 .
COIRA Halovány első félidő után cserélte őt Morales (4). Cseréje, Abass futott, de ma a kergébbik lábai voltak rajta. 5.
BOJTOR Laci megint hős lehetett volna egy helyzetből, így viszont csak a hajtás maradt neki 5.  Cseréje, Moreira brusztolt, de U16-os fizikuma erre elég. 5.
DANILO Ő is sokat dolgozott és voltak végre értelmes passzai is, de “a” helyzetét csúful elbaltázta, utána meg a kedve is elment. Sokat fetreng továbbra is. 4.5 Cseréje, Bajner csak 10 percet kapott de próbálgathatnánk őt többször is. ().
ROUANI Hajtott. Ma már ez is pozitívum. Amúgy lassúságán és technikai analfabétizmusán 2-3 kontránk halt el. Gyenge a magyar NB1, de azért nem portugál negyedosztály (asszem onnan importáltuk őt). 4.5

MORALES Idegenbeli zsánertaktika, ami ma rövidzárlatok miatt nem működhetett, így 5. Záró performanszával azért “a karakán olasz” képét hagyja hátra, végülis valahol ez is maksziriszpektes manapság.

A zuhanyhíradó szerint héfőre már akár edzőnk is lehet, azonban ha a szabadon lébecoló pro licences arculatokra gondolok, összeszorul a gyomrom. Morales internacionális színitársulatához markáns porondmester kell, ebből a típusból meg nem szaladgál tucatnyi itthon. Annyi biztos hogy a Győr ellen otthon a tribünön láttam Gálhidi mestert és ma is a VIP szektorban sasolta a találkozót, (Mrs. Lipton mondaná erre: ne szólj szám…) ez jelenthet akármit is…-vagy semmit és jó bohócliga logika alapján a jövő héten kinevezik Őze Tibort, bézbólsapkástul, mondjuk Szapor Gábor pályaedzővel, az elkínzott kispesterek meg csöndben elvonulnak sírni a sarokba. Azért reménykedjünk…

~o~