Kuttor kutya után is van élet a Haladásnál

Talán még emlékszünk rá, három évvel ezelőtt egy őszi Honvéd-Haladáson szaladt be a kutyus a pályára, hogy aztán előbb labdákkal, majd virslivel próbálják elkapni a hívatlan vendéget, miközben a tábor vígan énekli: “Soha ne add fel, soha ne add fel, soha ne add feeeeeel!” (Érdemes megfigyelni, hogy a máskor morcos biztonsági őr milyen cselekkel vezetgeti a labdát és a kutyát a régi óra felőli menekülőkapuhoz. Bár Tchamitól látnánk néha hasonlókat.)

Tényleg szeretünk a Hali ellen meccselni.

Téli játékoskeringő, 2011/12

Hagyományos uborkaszezoni posztunkat ezúttal is korán, már november végén megnyitnánk, hogy itt, egy helyre gyűjtsük össze a pletykákat, történéseket, igazolásokat. A korábbi rendszeren továbbra sem változtatunk, tehát csak azt fogadjuk el ténynek, amit a klubhonlap is hírként közölt. (2011/12 nyár, összes poszt a témában)

(A poszt idővel át fog kerülni az oldalsáv egy kiemelt helyére, hogy mindig hozzáférhető legyen.)


Érkezett: Ceolin (Győr, brazil, fél évre kölcsönbe), Emir Hadzic (Celik Zenica, boszniai), Matias Porcari (CA Fénix [uruguayi], argentin, egy évre kölcsönbe), Tomas Diaz Navarrete (Royale Union Saint-Gilloise [belga], chilei, fél évre kölcsönbe), Faggyas Milán (Mattersburg [osztrák], három és fél évre), Marko Vidovic (Levszki Szófia [bolgár], montenegrói, három és fél évre), Bojan Bozovic (Siófok, fél évre kölcsönbe opcióval, montenegrói)

Távozott: Kostolani (ASK Mannersdorf, osztrák hetedosztály), Sekulic, Ikande (Beitar Jerusalem, izraeli), Abass (Vietnám, kölcsönbe fél évre), Zelenka, Torghelle (Videoton), Hercegfalvi (Vasas), Danilo (FC Sion, svájci), Tisza Kálmán (Szolnok, NB2), Vólent Roland (Sopron, NB2, kölcsönbe fél évre)

Utánpótlásból: Vécsei, Baráth, Czár, Moga, Vernes, Erdélyi


2011.11.21.: Mivel még nincsenek igazán hírek, így négy vitaindító költői kérdéssel nyitnánk:

  1. Sanyika marad-e?
  2. Zelenka marad-e?
  3. Együtt tudjuk-e tartani a keret magját, vagyis azokat, akik a stabilitást adják nekünk hétről-hétre, és nemkülönben még eredményesek is?
  4. Kik lesznek a távozók? Kik maradnak a nyáron igazoltakból, különös tekintettel Sekulicra, Kostolanira, Bjelkanovicra, Ikandéra, Diabyra és Marshalra?

2011.11.21.: Supka Attila a Nemzeti Sportban:

“(…) Danilo egyike azoknak a légiósoknak, akik dacolnak a kritikákkal, sőt bizonyították, hogy húzóemberei lehetnek a Honvédnak. Sajnos van azonban egy-két külföldi labdarúgó, akiről nem lehet elmondani ugyanezt. (…) Nyugaton megszokott, hogy harcolni kell a csapatba kerülésért. Ez így van rendjén. Ám nálunk volt néhány futballista, aki előbb egy kicsit duzzogott, elégedetlenkedett, majd amikor rájött, hogy ez nem járható út, beleadott mindent, és megmutatta, számíthatok rá. Egy-két játékosra azonban még szükségem lenne a télen, mert vannak posztok, amelyeken elkél az erősítés. (…)”

2011.11.23.: A Haladás elleni beharangozó utolsó sorai a klubhonlapon. Nem akarunk a sorok között olvasni, de bennünk is nagyon hasonló kérdések merültek föl ugyebár.

“(…) És ha már Torghelle. A „mi Sanyinknak” érdemes volt hazaszerződnie. Amióta itthon van, elsőszámú arca lett az NB1-nek, megszámlálhatatlan cikk, interjú készült vele. De ami a legfontosabb, begyűjtötte a legrangosabb elismerést itthon, az öltözők szavazata alapján a hónap játékosa lett. Ha hozzávesszük, hogy Danilo a Nemzeti Sport értékelése alapján bekerült az ősz csapatába, akkor már érthető, hogy miért foglalták dalba nevüket a szurkolók.
Reméljük pénteken nem a búcsúmérkőzésüket játsszák a Bozsik Stadionban…

2011.11.24.: Legújabb információnk szerint Harmony rendelt az ajándékboltban néhány mezt a saját nevével ellátva, vélhetően a rokonoknak ajándékba. Nem tudjuk ebből mire lehet következtetni, de nekünk maradósnak tűnik a srác. (Amúgy Danilo és Abass is hasonlóan cselekedett, vagyis a világ minden táján szép ajándék egy Kispest-mez.)

2011.11.24.: Mindenféle további kommentár nélkül, Hemingway úr legfrissebb blogbejegyzésének egy részlete:

“Nem telik el egy hét, hogy valaki azt ne mondaná: “Jól megy most a Honvédnak, csak tartsuk egyben a csapatot”. Amikor ezeket a szavakat hallom, mindig arra gondolok, vajon tudja-e az illető, mi egy csapat egybetartásának az ára. A Real Madrid, a Barcelona, vagy a Manchester United könnyedén egyben tudja tartani az évek során a csapatot, ha az edző úgy akarja. Akaratuk ellenére senki sem tudja kivásárolni sztárjaikat. De már az európai középcsapatok sem mondanak nemet, ha valamely játékosukért jó áron bejelentkezik egy nagyobb költségvetéssel rendelkező csapat.

A magyar csapatok esetében ez duplán igaz. Sok esetben a játékos eladásából befolyó bevétel az, ami egyengeti a csapat további sikeres szereplését. Nem hiszem, hogy van olyan csapat a magyar bajnokságban, amely megfelelő ajánlat esetén ne adná el akár meghatározó játékosát is. Mert a jó üzlet lehet a záloga a következő évi sikeres szereplésnek is. Mint szurkoló, én is szeretném csapatunkat mindig együtt tartani. Mint tulajdonos, néha bizony máshogy kell cselekednem. Aztán csendben én is sírhatok.

2011.11.25: Supka Attila az esetlegesen távozó kulcsjátékosok pótlásáról:

“Tény, hogy több játékosunkat is néznek nyugat-európai klubok, de ez még nem azt jelenti, hogy távoznak is tőlünk. Először meg kell egyezni a klubbal. De ha elviszik őket, akkor minőségi labdarúgókkal fogjuk pótolni őket, lesz visszaforgatva pénz játékosra. Már erre az esetre is felkészültünk, szétnéztünk a piacon.” (honvedfc.hu)

2011.11.29.: Zuhanyhíradó: Zelenka és Kostolani lesznek az első távozók, valamint talán Harmony.

2011.11.29.: Meg is vannak az első távozók: Kostolani, Sekulic. (honvedfc.hu)

2011.11.29.: Pletyka: A Nemzeti Sport információi szerint Danilot a francia másodosztályú Monaco venné kölcsön vételi opcióval a télen. (nso.hu)

2011.11.29.: Danilo nem megy kölcsönbe Monacoba – nyilatkozta Hemingway úr-, ellenben tegnap óta a német VfB Stuttgartnál van próbajátékon. Talán ezért láttuk a tavaly Németországba visszatérő Massimo Morales korábbi edzőnket (akinek Danilo már Csehországban is játékosa volt) néhány héttel ezelőtt a győri meccsünkön. (pepsifoci.hu)

2011.11.30.: Új fejlemények a Danilo vs. Stuttgart fronton. A Nemzeti Sport információi szerint csatárunk ára 350.000 euró, vagyis jelenlegi árfolyamon olyan 108 millió forint, és ha meggyőzi jelenleg is tartó egy hetes próbajátékán a németeket, akkor már januárban odaigazolhat. Ennyiért bagó lenne nekik, akár padra is. (nso.hu)

A magyar futballal foglalkozó Bepassz blog szerzője ennek kapcsán fel is teszi jogos kérdését: megéri-e ennyiért eladni egy 16 meccsen 14 gólt lövő játékost?

2011.12.01.: Egyre nő Danilo ára. A pepsifoci értesülései szerint a Honvéd egy 475.000 eurós (144 millió forintos) ajánlatot már visszautasított korábban egy máig ismeretlen kérőtő, vagyis illenék majd ennek az összegnek fölémenni. Labaddia, a Stuttgart edzője amúgy érdekes játékosnak tartja Danipacit. Mi is. (pepsifoci.hu)

2011.12.05.: Online chat volt a ma a tulajdonossal, mi pedig megpróbáljuk kihámozni belőle a játékoskeringőre vonatkozó részeket: (honvedfc.hu)

  • Ikande megy. Vele inkább emberi és nem képességbeli problémák voltak. Ha igaz, megértjük, és viszlát.
  • Zelenka vélhetően megy, mert bár “Miután egy rendkívül rendes, tisztességes játékos, ha a szakmai stáb úgy dönt, hogy nem tart rá igényt, minden valószínűség szerint szakmai okok indokolhatják a döntést.”
  • Sanyika maga dönt a sorsáról, nincs további hír.
  • Danilo csak akkor megy, ha tisztességes ajánlat érkezik érte. Megértjük, és sajnáljuk.
  • Az egyik játékosunkra Vietnámból érkezett ajánlat, remek fizetéssel. Vélhetően Abassról van szó.
  • Bjelkanovic, Marshal és Diaby marad.
  • Hercegfalvi szerződése év végén lejár, ő szabadlistán van.
  • Januártól négy akadémista is a felnőttcsapattal kezdi meg a felkészülést, köztük két jobbhátvéd, tehát Lovric akár bemehet majd gyakrabban középre is.

2011.12.07. A Mikulás a sok csoki mellett rossz hírt is hozott, Söndörünk nyugati szomszédunkkal kokettál – és egyre inkább külföldben gondolkozik. Ha így lesz, hiányozni fog.

Nagyon messzire már csak a családom miatt sem szeretnék menni, éppen ezért a kínai lehetőség most egy picit háttérbe szorult. Ebből a szempontból Németország és Ausztria is ideális választás lenne. Amiért Kispestre igazoltam, azt úgy érzem teljesítettem ősszel, az utolsó bajnoki meccsen egy kisebb sérülés miatt ugyan nem tudtam játszani, de már teljesen rendben vagyok. Minden előfordulhat, de most abban gondolkodom, hogy külföldre szerződöm. Ha ez nem jönne össze, akkor az egy új helyzet, amit majd át kell beszélnem a menedzseremmel.” – idézzük a pepsifocit.

2011.12.07.: Ikande is távozott. (honvedfc.hu)

2011.12.09.: Átigazolási híreink egy oldalra kigyűjtve. Fontos, ez ugyanúgy nem hivatalos, mint mi, de velünk ellentétben tömör. (soccerfame.hu)

2011.12.14.: Sanyika valószínűleg nem megy Cottbusba, de ettől még válogathat a külföldi ajánlatok közül. (pepsifoci.hu)

2011.12.15.: Abasst kölcsönadtuk 2012. augusztus 20-ig a jónevű vietnámi Song Lam Nghe An Football Clubnak, miközben a szerződését meghosszabbítottuk 2013 végééig. Kellemetlen a hír, mert ha a legrosszabb forgatókönyv áll össze a téli szünet végére, akkor Abass mellett Sanyika, Danilo és Zelenka is távozik, tehát a támadósorunk talán legfontosabb ékkövei. (honvedfc.hu)

2011.12.27.: Supka Attila egy elejtett félmondatából derül ki a Nemzeti Sport hasábjain, hogy Zelenka távozott.

2011.12.29.: Négy próbajátékos érkezik máris január elején: (honvedfc.hu)

  • Jami Petteri PuustinenWilliam Jebor libériai, jelenleg Egyiptomban légióskodik. Csatár. [transfermarkt.de]
  • Francis Doe szintén libériai és szintén Egyiptomban játszik jelenleg. Korábban Kamerunban, Ghánában, Görögországban és az Egyesült Államokban is megfordult. Csatár, mutatója a válogatottban 8/2. [transfermarkt.de]
  • Jami Petteri Puustinen finn, korábban a Manchester United ifijátékosa volt, valamint a finn U21 válogatott tagja. Jelenleg otthon játszik. Csatár. [transfermarkt.de]
  • Stefan Pötzl osztrák, nyáron már egyszer próbálkozott nálunk, akkor nem marasztaltuk. Jobboldali középpályás. [transfermarkt.de]

2012.01.03.: Hat fiatal is a felnőtt kerettel kezdi meg a felkészülést: Vécsei, Baráth, Czár, Moga, Vernes és Erdélyi. (honvedfc.hu)

2012.01.03.: Francis Doera nagyon kíváncsiak leszünk, hogy valóban eljön-e a próbajátékra, mert közben többen is megtalálták Malajziában.

2012.01.04.: A ferencvárosi Fitosról pletykálnak. Egyelőre azonban még az sem tűnik biztosnak, hogy távozik a Fradiból.

2012.01.04.: Összefoglaló cikkünk a négy lehetséges próbázóról.

2012.01.07.: Iparági pletykák szerint Torghelle neve komolyan előkerült a Videotonnál, ahol hosszú távra szerződtetnék, a nyugati kereseti lehetőségeivel versenyképes fizetés mellett. Állítólag már tárgyalnak. (mno.hu)

2012.01.07.: Szabadon igazolható, pletykaszinten bedobható, illetve a többi NB1-es csapattól távozott, de máshova még nem szerződött játékosok:

  • Mijadinoszki (DVSC)
  • Tóth Bence, Fitos László (FTC)
  • Copa, Ceolin, Nicorec (Győr)
  • Maynard, Urbán Gábor, Pisanjuk, Radanovic, Stokic (Kecskemét)
  • Zulevs, Varga Péter (Pápa)
  • Petrók Viktor, Sólyom Csaba, Godslove (Pécs)
  • Denisz Rebrik, Szatmári Zoltán, Tusori Richárd (Siófok)
  • Sütő László (Vasas, MTK)
  • Delic, Bujor, Stanisavljevic (ZTE)

2012.01.08.: Sanyi távozik. (honvedfc.hu)

2012.01.09.: Az első edzésen a négy beharangozott próbázó közül csak az osztrák Pötzl és a finn Puustinen jelent meg, valamint megerősítették, hogy Francis Doe Malajziába szerződött. (honvedfc.hu)

2012.01.10.: Sanyi, Videoton. (nso.hu)

2012.01.10.: Supka Attila a klubhonlapon megjelent videóinterjújában egy talán megszerezhető magyar szélsőről beszélt, akivel már tárgyalt a múlt héten, és Abasst megfelelően tudná pótolni. (honvedfc.hu)

2012.01.11.: Puustinen egy edzés után már haza is ment, de a pontos miértről nem nyilatkozik a honlap. (honvedfc.hu)

2012.01.12.: Hemingway úr legújabb blogbejegyzésében kitér arra, hogy jelenleg hol tart a Danilo-kérdés:

“Ahogy ezt a bulvárlapok már többé-kevésbé hitelesen megírták, ajánlatok érkezett klubunkhoz Danilo megvásárlására. Az eddig érkezett ajánlatok nem voltak klubunk számára elfogadhatóak. Egy klubbal még tárgyalásban vagyunk, és két másik klub jelezte, hogy ajánlatot kíván tenni. Tudni kell, hogy nem mindenképpen kívánjuk Danilo játékjogát értékesíteni, hiszen eladás esetén egy csatárt kell igazolnunk tavaszra.” (pepsifoci.hu)

2012.01.13.: Az osztrák próbajátékos Pötzl is távozott. (honvedfc.hu)

2012.01.16.: Bár várható volt, mégis elkerülte a figyelmünket, hogy Hercegfalvi távozott, és múlt hét óta az atomjaira hulló Vasassal készül. (pepsifoci.hu)

2012.01.17.: Tchami után is érdeklődnek? Francia, német másod-, osztrák első osztály. (pepsifoci.hu)

2012.01.17.: Az NSO szerint állítólag tárgyalunk a Győrött létszámfelettivé vált brazil Nicolas Ceolinnal. (nso.hu)

2012.01.17.: Fitos László már biztos nem lesz a játékosunk, ugyanis két és fél évre aláírt Gyirmótra. (Nemzeti Sport)

2012.01.18.: Akassou a francia harmadosztályú Nimes-nél van próbajátékon. (nso.hu)

2012.01.20.: Érkezhet Ceolin Győrből kölcsönbe? (eto.hu)

Kölcsönjátékosként elképzelhető, hogy a fővárosban folytathatja pályafutását Nicolas Ceolin. Klement Tibor ügyvezető igazgató megerősítette: mai napon Győrben, majd azt követően késő délután Budapesten is folytak a megbeszélések, és amennyiben a támadó és menedzserei eredményes tárgyalásokat tudnak folytatni a Honvéd vezetőivel, az ETO nem gördít akadályt az elé, hogy brazil játékos a piros-feketéknél játsszon a  tavaszi szezonban.

2012.01.23.: Dinától elköszöntünk. (honvedfc.hu)

2012.01.26.: Ceolin fél évre érkezett Győrből kölcsönbe. (honvedfc.hu)

2012.01.26.: Faggyas Milánnal ma tárgyalunk. – nyilatkozta Supka Attila a Nemzeti Sportban.

2012.01.26.: Danilo a svájci FC Sionhoz szerződött. (honvedfc.hu)

2012.01.30.: A boszniai támadó, Emir Hadzic 3 és fél éves szerződést kötött a Honvéddal. (honvedfc.hu)

2012.01.31.: Három próbajátékostól, Trnicictől, Burgartól és Pandzától elköszöntünk. (honvedfc.hu)

2012.02.01.: Az argentin szélső, Porcari egy évre írt alá hozzánk. (honvedfc.hu)

2012.02.01.: Az egy hete még a Manchester City tartalékcsapatánál próbálkozó chilei középhátvédet, Tomas Diaz Navarretét a belga harmadosztályú Royale Union Saint-Gilloise csapatától vettük kölcsön fél évre. (nso.hu)

2012.02.01.: Az akadémista Ihrig-Farkas Sebestyént az olasz Parma vette kölcsön. (nso.hu) (honvedfc.hu)

2012.02.01.: A Nemzeti Sport szerint tárgyalunk Dajiccal a Vasasból. (Hemingway úr egy elkapott félmondata szerint a BKV elleni meccsen: nem.)

2012.02.02.: Kostolani az osztrák hetedosztályú ASK Mannersdorfba szerződött. Csak érzékeltetésül, Magyarországon általánosan öt osztályból (NB1, NB2, NB3, megye1, megye2) áll a bajnoki rendszer. (nso.hu)

2012.02.02.: A lett Aleksei Alekseev és a kuvaiti Aziz biztosan nem marad, Faggyas Milán viszont lehet. (nso.hu)

2012.02.12.: Marko Vidovic szerződtetésére viszont jó esély van, legalábbis szeretném, ha igazolnánk, a többi már nem rajtam múlik. Ha a montenegróival nem sikerül dűlőre jutni, szükségünk lesz bal oldali védőre, arról nem beszélve, hogy továbbra is szerződtetnünk kell legalább egy csatárt. A nigériai támadó, Joel még a csapatnál marad. Szívem szerint azt mondanám, ne jöjjön több próbajátékos, de nem tudunk mit tenni” – mondta Supka Attila a Nemzeti Sportnak.

2012.02.12.: Bogdan Apostuval nem tudtunk megegyezni. (Nemzeti Sport)

2012.02.13.: Az NB2-es csapatban szereplő Tisza Kálmán Szolnokra igazolt. Arról nincs információ egyelőre, hogy kölcsönbe, vagy véglegesen. (nso.hu)

2012.02.13.: Összegyűjtve a pletykákat: Akassou mehet, ha kifizetik; Marshall nem a játékosunk, csak kölcsönben szerepel itt, viszont nem is megy cserébe Navarrétéért Belgiumba. (pletykák)

2012.02.14.: Faggyas (3,5 év) és Navarrete (fél éves kölcsön) is nálunk szerepel a tavasszal. (honvedfc.hu)

2012.02.16.: Vólent Roland az NB2-es Sopronhoz került fél évre kölcsönbe. (honvedfc.hu)

2012.02.16.: Vidoviccsal nem sikerült megegyezni, továbbra is balhátvédet és csatárt keresünk. A nyáron lejáró szerződésű Akassou távozhat, ha talál csapatot magának. (nso.hu)

2012.02.18.: Vidovic talán mégis jöhet, valamint egy meg nem nevezett csatárral is sikerült megállapodni (02.19-én derül ki, mi lesz vele, vagy egyáltalán ki az). A békéscsabai balhátvéd Juhász nem kell, a libériai Joelt pedig újra megnézik. (csakblog)

2012.02.20.: Két játékost is igazoltunk egyszerre. A montenegrói balhátvéd Vidovic többször is szerepelt próbajátékosként, sokáig úgy tűnt nem sikerül megállapodni vele, végül azonban három és fél éves szerződést írt alá Kispestre. Egykori csatárunk, a legutóbb Siófokon játszó Bojan Bozovic fél évre érkezett kölcsönbe, opcióval, ha utána szerződtetni szeretnénk. (honvedfc.hu)

http://csak.blog.nepsport.hu/archives/2012/02/19/Ezzel_mar_a_Vasas_ellen_keszultunk_-_Supiinti/

Hull a 6-os, mint a hó. Győr-Kispest osztályozókönyv.

Fegyelmezett, néhol  ötletes játék, többé-kevésbé jól kivitelezett kontrák, nagy küzdés, szép gólok. Ezek voltak győri kirándulásunk sikerének alapkövei, s mivel e kritériumokat rendre jól hoztuk le szombat este, azt kell mondanunk: bőven megérdemelten álltunk bosszút az idénnyitón Kispesten elszenvedett vereségért.

Osztályzataink bevallottan boldogságot tükröznek, de örvedjünk ennek és most kissé dobjuk sutba a szigort. Lássuk hát a kalkulusokat.

 

SÁNTA: Egy nagyobbat hibázott, amikor Dudás kiszedte a már-már kapusunk által birtokolt labdát csőrrel a kezei közül, ezt leszámítva nem volt veszélyes hárítani valója az első félidőben. A másodikban több távolabbi kísérletet és beívelést is kipattanás nélkül halászott le, ismét megbízhatót nyújtott tehát. Két ilyen jó kapusunk talán a Vezér/Rott leosztás idején volt. 6. 

LOVRICS: Ma a régebbi formáját hozta az első játékrészben, bár 1-2 alkalommal beforgatták őt, nagyrészt állta a sarat. A második 45 percben aztán – főként miután átvette a frissen beállt Alekdsidzét -, több igen fontos szerelése is akadt, és az utolsó 10 percig nem is hibázott, akkor két kisebbet, de most az összképért kijár a 6.
BOTIS:
Jól fogta össze a védelmet, a vége felé jött csupán 1-2 (szerencsére nem döntő jelentőségű) baki. A meccs egészét tekintve meghatározó volt a produkciója. 6.
DEBRECENI:
Az első játékrészben különösebb hiba nélkül hozta a kötelezőt, jól helyezkedett. A másodikban ismét több remek belépővel tette emlékezetessé az estéjét. Idei legjobbja volt ez. 6.5.
HAJDÚ NORBI:
A meccs első 15-20 percében néha össze-vissza futkosott, de végül mindig sikerült szerelnie az ellent, a félidő második felére pedig kissé le is higgadt. Előrepasszai ekkor még hagytak kívánni valót maguk után – mondjuk ez a faktor a második félidőre sem javult sokat. A védőfeladatát viszont jól látta el. 5.5.

TCHAMI: Gyorsaságát többször is kihasználhattuk volna, néha nem is értettük, miért a lopakodó-osonkodó, “megyek bringát lopni” mozgássorát mutatta be a tchamis vágták helyett – pedig a győri védelem bizony bőven sebezhetőbb lett volna, ha így tesz. Labdát kezelni meg nem ártana tudni. 5. Cseréje, Németh Norbi ma ezúttal a szokásosnál is feltűnőbben volt lassú, ugyanakkor a passzai most működtek, kissé talán többet is vállalhatott volna – bár e kitétel megint a sebesség kérdésére vezet vissza. Továbbra is tartom, hogy többet kell játszatni, hogy Gegéhez hasonlóan bizalmat érezve pöröghessen fel. 5.
HIDI: A kezdő szakaszban bizony előfordult, hogy olyan zavarodottan kóválygott a középpályán, mint BognárGyuri a tavalyi VB-hez készített DJ Dominik féle péklapátos dalfeldolgozás videoklipjében. A félidő második felére stabilabbá vált, de ekkor még igen fáztam a második félidőtől és nem csak a sajtópáholy véleményes szigetelése miatt. Nos, a jelzett játékrészre a labdaszerzésben egyértelműen feljavult a fiú, még a kapuralövés és az ellenfél térfelén kivitelezett passzjáték terén kéne ugyanezt megtenni. 5.
IVANCSICS: Ahogy Öcsém jegyezte meg az első félidő közepén: “nem egy Zelenka” – pedig testvérem nincs annyira belebuzulódva a cseh sörfazonszabászba, mint jómagam. Hát igen, Gege a szélen jobb, itt középen pont az hiányzik belőle, ami egy igazi karmestert naggyá tesz: a passzjátékot biztosító ösztönös finesz és gyors gondolkodás. Becsülettel tette a dolgát, persze, de nem tudott extrát hozzátenni a játékhoz. Németh beállása után a szélről aztán viszont többször jól mozgott vissza középre, s a gólját is inkább középről, semmint balról érkezve verte be. Utóbbi egyébként mestermunka volt. 6.
ABASS: Na ő viszont ma pont azt és pont úgy hozta, amit tud és ahogy neki kell. Remekül futotta meg a Szabó Ottó fémjelezte győri védelmi baloldalt, hol jobbról, hol balról, gólpasszt adott és majdnem a Zete elleni hülyególját is megismételte. Amikor az első félidő vége felé elkezdett megpróbálni passzolgatni – na azt nem kellett volna. Aztán a második félidő elejét megint megpörgette, és hát nyomott egy újabb gólpasszt…ekkor már kezdtem nem elhinni, hogy Diengünket látom. S bár a végére elfáradt, ez ma Abass nívóprogram volt a javából. 6. Cseréje, Délczeg sprintelhetett egy pár hosszt. (-).

TORGHELLE: Nagyot küzdött, Csertői nem túl szimpatikus taktikai húzása eredményeként azonban úgy szétrúgták mint Véber az egyszeri vizesvödröt. Utána tudatosan behúzta a féket, s Danilo kiválása után ráadásul egyedül maradva rendesen elfáradt a végére. Ennek ellenére ismét 2 embert folyamatosan magán tartott és adott egy akkora gólpasszt, hogy csak csettintettem. Nem lehet kevesebb, mint 6-os az érdemjegye – mi lesz ha egyszer végre abszolút kijön neki a lépés?

DANILO: Osztályzatán sokat dob a gól és a több bejött csel, ám a hatékony összjátékbeli részvétel -az aktív, és nem a passzív oldalt tekintve- még mindig nem a sajátja, összegezhettem az első félidő után. Aztán elkezdte bizonyítani, hogy a kaput egyre inkább érzi – végre nem csupán tiziből, sőt Sanyának egy kvázi gólpasszt is adott. Debrővel együtt a legjobbunk volt, és az örök rejtély ingája (annyira rossz hogy az már jó versus csak be kell érnie és meghatározó csatárunk lesz évekig) ma inkább az utóbbi álláspont felé mozdult el. 6.5. Cseréje, Horváth Adrián szűrögethetett egy jó 20 percet (-).

Fotók: Babar (1909foto.hu).

Gondűző győri túra. Győr-Kispest beszámoló.

Régi kívánalmam teljesült a mostani hétvégén, hisz végre valahára nem nekem kellett felvállalnom a vezetés ődiumát a győri autós kaland során. Az már a sors pikantériája, hogy az egészésgügyi megfáradás eredményezte önkéntes alkoholfogyasztási moratóriumom pont mostanság éli “virágkorát” így csak az ökölbe szorított kézzel valő szenvelgés és a Hanta kezében feltűnő sörösdoboz irányába küldözgetett sanda pillantások maradtak nekem. Hát nem egy örömteli indítás, mondjuk ki –  szerencsére a csapat kárpótolt e kimaradt élvezetekért.

Ugyanis e győri túránk igazán remek is trippé avanzsált: a tömött kisbuszban való Honvéd-related emlékidézések Öcsémmel; a győri stadion környékén a Honvéd-tábor szórványainak felfedezése; az ETO Park decensen kihalt plázájában az építmény specialitásának számító két egymással szembeni fémcsúszdából a földre huppanó 1-1 kispesti és győri fanatikus szócsatája és a véget nem érő sztorizgatások – hát ennek van egy hangulata szombat délután. Jól megy idén a csapatnak, nő is a kedv a meccsnézéshez, nem a kötelező jellegú “megyek mert mennem kell” attitűd dominál, hanem jóérzésű izgalom bizserget az adott forduló előtt. Ilyenkor jó Kispest drukkernek lenni. (Ilyenkor is – közölné pikírten Hanta, ha látná hogy mit írok, és nem az esti pörköltözéséről ábránozna itt a kisbusz hátsó ülésén).

Nos, e délután-este Debrecenhez hasonlóan ismét úgy alakult, hogy a kezdő sípszó a sajtópáholyban talált minket, néhány budapesti, valamint egy adag  kisalföldi kollegával, no és egy echte körkapcsolás-arculattal a rádióból. A közvetítés zaja mellett így csendben elszeparáltuk magunkat a tömött páholy sarkában, várva a kezdő sípszót, megilletődötten sutyorogva az esélyekről. Vajon Supka optimizmusa -melyet a hétközi interjúja sugallt – jogosnak bizonyul-é?

Jelentem, igen – gépelhettem be az adekvát választ a laptopba, hisz úgy kezdtük a meccset ahogy kell. Szigorú védekezés hátul, a kezdetektől jól  teljesítő Sorinnal és Debreceni  Művész Úrral, illetve 5-10 perces fáziskéséssel ugyan, de azért csak felpörgő Lovriccsal és Hajdúval. Hidi ugyan szokásos “tétova óda” jellegű performanszával riogatott a startnál, ám Sanyi elöl szintén a megszokott formát hozta. Szélsőink, Tchami és Abass rendre megfutották a győri védelmet – rögvest az első ilyen akciót Danilo pedig gólra is váltotta. Na, így kell ezt.

A folytatás mindenesetre néhány visszasságra is ráirányította a figyelmet. Egyrészt bosszantó volt látni, mennyire nem használjuk ki a tompa győri védelmet alázgató Dieng és Hervé sporik gyorsasága adta lehetőségeinket. Másrészt aggódva figyeltük a sommás értékű győri taktikát, melynek lényege Sanyi kiiktatása  volt: eleinte a lerugdosásával, majd a CsertőiMortalKombat Level 2-es pályáján ékünk kiállíttatásának kísérletével borzolta idegeinket a kisalföldi csapat. Szerencsére Sándorunk a sérülést is megúszta (nagy csoda) és a kiállítást is (kisebb csoda), viszont a 30. perc körüli balhét követően tudatosan visszabb kellet vegyen a besárgulás okán, ami kihatott a saját és ezen keresztül az egész csapat veszélyességére. Szerencsére ez az állapot csak a második félidő elejéig tartott…

Ugyanis a második 45 perc az első gól lemásolásával (Abass elhúz, Dani beveri) indult, a Győr pedig előbb potenciálját, majd kedvét is elvesztette. Dudás indiszponált volt, Ahjupera eltűnt, Ji-Paraná besült, mint egy országhatárt átlépő Tököli. Reli dühöng, Supka nyugodtan áll, a tábor újabb és újabb mutációit zenésíti meg a Sanyit dicsőítő anagrammáknak, a győri érdekeltségű újságírók mellettem pedig permanensen szidják csapatukat és a napi bűnbak balhátvédet, utóbbi kapja is rendesen az ívet, már-már azt idézve fel bennem, amikor Benjamint fumigálta egy emberként a korzó és a kanyar az ébenfekete szűrő agyfaszos időszakai során. Ideges tehát a győri futballközeg a Kispest vendégkjátékakor – azért ezt az érzést el lehet viselni.

Ekkorra már az első félidőbeli megilletődött magaviseletünk is oldódni kezd, és egyre jobban kiengedjük a hangunkat. Gyakoribbá válnak az ideges felhorkanások, ha Sántának kell hárítani, és az öblös “UHHHH”-ok mikor Sanyi fölédurrant ballal… A 65.  percben vörösesszőke csatárunk szóló kilépésénél pedig akkorát sikerült káromkodnom, hogy azt hittem, kivezetnek… hiába, ez történik, ha valaki drukker marad a VIP-ben is.

Egyedül Supka védekező jellegű cseréin húzzuk a szánkat. Nem értjük: addig sokkal jobban tartottuk, magunk míg elöl kreatívkodtunk a győri térfélen…Danilo és Abass lekapásával a gyors és ötletes támadójáték sérül, hisz Hore nem a szeme-van-passzok mestere és Délczeg is inkább csak keresi formáját. Ám ezen az estén ez sem okoz gondolt.

Hanta közben egy Staróval tér vissza a büféből -itt sajnáltam csak igazán megfáradó gyomrom miatti önkéntes sörszünetemet. A hazai stadionbüfék nagy tudora elégedett is a győri intézménnyel, s jelzi: meccs végén egy tejeskávéra is be kell ugranunk. 2:0, ünnep van, persze hogy megyünk kávézni, döntünk, mire a Segafredo márka egy másik nagy barátja, Gege is bever egy dugót Sztevanovicsnak, szépségdíjas akció végén. Fiesta lesz, gyerekek? Mi van itt?

Hát ha az nem is -egy győri gól belerondít- öröm azért akad. Rangadót nyertünk már-már az év eleji periódusunk jó formáit idézve. A meccs utolsó negyedére szinte Zalaegerszegen éreztem magam: néhol kreatív játék, biztos védekezés- csak most nem egy szétesett seregható, henem az egyik bajnokesélyes otthonában. Nem volt rossz érzés, mit mondjak… A 2. és 3. gólunk bizony minden volt, csak fércmunka nem.

Hármas sípszó, szedelődzködés, irány haza. A büfében még útitársaim letolják az obligát tejeskávét, miközben mellettünk Mátyus Jani és Vincze Ottó tart családi találkozót, feltűnik egy megsápadt Nicsenko és Hanta még egy jó Jäkl Antalt is látni vél. Megelevenednek a legendás ’90-es évek és ezt mi sose bánjuk, ifjúság, emlékek, Bohócliga. Aztán ez is lecseng, sajtótáj, elégedett Supka, sporszerűen gratuláló Csertői, busz mellett elkapott Danilo, majd diktafon a zsebbe és indulhatunk a kisbusz felé.

Most pedig, mire e sorokat írom, már Budapest fényei köszöntenek. Irtó szar hetem volt a mostani, egy adag túlórával, meg hasonló nyalánkságokkal – és ennyi kellett, egy jó Kispest, egy győzelem, és már töltődnek is azok a megfáradt cellák, legjobb. Győr tehát megmarad kedves helyszínnek: látogatásaim 3/4-e ért itt győzelemmel véget. S ha múltkor Debrecenre azt írtuk: keretbe foglalta 2011-es Honvédos utazás-évünket, akkor a mai meccs az idei őszünkre szűkítve tette ugyanezt: mely szezont ‘egerszegen kezdtünk (a Hali esküvői vendégeskedés miatt kimaradt) jó játékkal és gólzáporral – s most ugyanez Győrben is megvolt. A házigadánk először volt kénytelen kapitulálni otthon e szezonban. Szép volt, srácok.

Közben a kollégák oltani kezdenek hogy megint annyit írok hogy nem lesz aki elolvassa – be is fejezem. Hali ellen folytatjuk a sztorinkat…

Fotók: Babar (1909foto.hu).

Danilo már 13-nál jár!

Kérdés, utoljára ki lőtt legalább 13 gólt egy idényben a Honvéd játékosaként?

Szövődmény: ha felszorozzuk és arányosítjuk Danipaci eddig teljesítményét (15 mérkőzés, 13 gól), akkor év végére valahol 26-27 környékére is eljuthat. Tehát az igazi kérdés: ki nyert legutóbb Magyarországon gólkirályi címet legalább 27 góllal?

Távirat a Mágustól – Győr-Kispest beharangozó

Relikém!

Minden elismerésem Neked, kedves barátom! Persze nem mondom, hogy megváltottad a világot az őszi csodatétellel”. Tökéletesen bagatell dolog, hogy ez volt a klubtörténet legjobb szereplése, valójában kevés voltál, mint UEFA-meccsen az ágyas pálinka. Sose felejtsd el, hogy AZT az agresszív, letámadáson alapuló, igazi focit én hoztam be még a nyolcvanasokban, Reli. Akkor még volt futballunk, minden meccsünkön, húszezren voltak, nem lézengtek a népek, mint most a Parkban. Amúgy féljél a kispestiektől, mert nagyon atom formát mutatnak! Meg ott van az a Sanyika is, neki a válogatottban lenne a helye. De tudod mennyit ér a szakmai munka ott? Na, majd lerajzolom neked, Relikém. Nyomj egy továbbot, ott virítom a többi infó a Picipestiekről.

Voltam egyébként én a Honvédnál is. Nem mondom, hogy sikersztori volt. Maga volt az álom. Nyolc meccs öröm, a végén jutalomként egy jó Merci. De most látom a jutyúbon – mert haladok a korral -, hogy azért tőled sem teljesen idegen a piros mez, a Bozsik, meg az Imre bá’.

Na, de nézzük, eddig mit nyújtott a Kispest! Kóklerek ezek. Nyolc tizenegyest kaptak az első tíz meccsen, az elsőt egyből ki is hagyták ellenünk a Hajdú Norbika jóvoltából. Hengereltek aztán sokáig. Otthon alázták a Vasast, a Vidit, a Fradit, meg az Újpestet is. Aztán jött a torpanat: a jó SZTK nem kímélte őket a Kupában, azóta csak egyszer győztek, mint én a válogatottal a rendszerváltás után. De csak altatnak! Ezek valójában profiból vannak: egyedüliként hoztak el pontot Debrecenből, nehogymá’ velünk is packázzanak, Reli!

Azt mondjuk meg kell hagyni, hogy a sérülések nem kerülik el őket, mostanában, valódi játékmesterek estek ki még a héten is. Azt már megszokhattuk, hogy Zelenka, Diaby és Kemenes csak az ügyeletes klinika tévészobájából követi az aktuális meccset (egyébként nem tudom, miért nem a Léderer Ákika kommentál mostanában), de a héten begyűrűzött a nyavalyaválság. Szekulics kiválása nem okoz nagy felzúdulást, így akár még hamarabb felkerülhet a tulaj úr szignója a felmondólevelére. Az ősz hóhéra cím várományosa, Akassou, és az utóbbi hetekben visszafogott, de még így is alapembernek számító Novák már nagyobb érvágás, erre lehet építeni, vésd az agyadba Relikém, mint Mészáros Feri a keresztény tanításokat.

Így valószínűsíthető, hogy az eddig is jól szuperáló Sánta – akit, Relikém, kár volt elengedni a nyáron – fogja hárítani a Dudás-bombákat, balbunkóban pedig Hajdú Norbi kezdhet. A szűrő Johnson mellett most Németh Norbit és Ivancsicsot tippelem a kezdőbe, elöl természetesen Dél-Amerika Hajszánja mellett Magyarország Zlatanja rohamozza a kapunkat.

Hát, ennyi jó tanáccsal tudtam szolgálni, Relikém, most megyek, kiteregetem a mackóalsókat. Vigyázz a honvédosokkal, konvojban jönnek, köztük lesz a blogger, amelyik bitorolja a nevem. Bánj el vele is, mint Herczeg Miki a Bayern-öregfiúkkal! Sok szerencsét kívánok a csapatnak, szevaszszevasz!

Verebes Jóska

fotók: [origo]

Öt éve már

Öt éve már, hogy nem vagy velünk, hogy érezzük hiányodat, hogy nem vagy kint a meccseinken, hogy örökre te lettél a tízesünk.

Öt éve már, de mi azóta sem tétlenkedtünk, építjük, visszük tovább azt fantasztikus kincset, a Kispestet, a Honvédot, azt ami a Te örökséged is, amit ránk bíztál, gondozzuk legjobb tudásunk szerint.

Öt év alatt hazahoztunk a vitrinbe újabb két Magyar Kupa-győzelmet.

Öt éve már, hogy letettük a Magyar Futball Akadémia alapkövét, és száznál is több fiatal számára biztosítjuk a kulturált sportolási lehetőséget, valamint a modern ember előtt álló kihívásokhoz elengedhetetlen iskolázottságot.

Öt éve már, hogy megújult a legkedvesebb barátodról, Bozsik Józsefről elnevezett stadionunk, hogy ott jól, és ami talán még ennél is fontosabb, igazán otthon érezhessük magunkat.

Öt év alatt játszottunk számtalan mérkőzést, néha több, néha kevesebb sikerrel, és bár akadtak olykor a ránk hagyott örökségedhez méltatlanabb pillanatok, a vörös-fekete mez legújabb gazdái azóta is az első osztályban kergetik a labdát, próbálva tovább írni közös klubunk sikereinek történetét.

Öt éve már, hogy mindezeket a szép dolgokat nem tudjuk veled együtt ünnepelni, de azt tudjuk, ha lenézel ránk az égből, az egyik szemedet bizton rajtunk tartod, és azt is tudjuk, ha valami tetszik neked, kacsintasz ránk úgy, ahogy szoktál, elmosolyodsz úgy, ahogy szoktál, és csak remélni tudjuk – elégedett vagy.

Öt éve már, de örökre velünk.

Köszönjük a szolidaritást

Ezen az oldalon szeretnénk megköszönni a Népsport magyar szurkolói blogjainak, hogy együttérezve velünk, klubszimpátiától függetlenül kiállnak mellettünk a Puskás-hagyatékkal kapcsolatos kérdésben, valamint, hogy összehangoltan, egyszerre jelentkeztek egy Tiltakozunk! c. poszttal.

Ikonológia

Miután a múlt hét a Puskás ereklye-saga disszonáns hangjaival telt és mi is megtettük Hanta vezetésével a megtenni valót, a Győr elleni derbi előtti ráhangolódásként még egy kicsit pihenjünk el egy témán.

Puskás Öcsi nagy labdarúgónk volt, bálvány, sztár Kispesten – és a világon. Pont ez a jelenség indított e cikk megírására. Miért fontosak az ilyen ikonok egy klubnál? Miért lényeges hogy legyen a csapatodnak ARCA? Egyáltalán, miben rejlik az ikon-lét?

Erről elmélkedünk és arról, hogy most Kispesten hosszú évek után végre van egy arc. Nem egy újabb Torghelle-himnusz következik, de az is lesz benne. Meg sok minden más. Utána pedig, reméljük, a véleményeitek.

 


“Ikonokra márpedig szükség van”
(II. Anasztáz Czukorjev óörmény apostoli ortodox patriarcha kiáltványa, Kr.u. 882).

Szóval ikonokra szükség van. De miért is? Mert ők adják a habot arra a bizonyos tortára. Arra a tortára, ami a csapatunkat, a klubunkat jelenti, nekünk, szurkolóknak, akik esőben, hóban, örömben, bánatban és Piniben is követjük a a szívünknek kedves színeket – bárhová vezessen is a csapat útja.

Ikonok. Kik is ők? Azok a játékosok akik többek a “kedvenc” státusznál. Nekem számtalan kedvencem volt az 1988 óta datálódó, 1990-től beélesedő kispetdrukkerségem alatt. A Cs-betűs hátvédsor. Piroska. Milinkovics. Mátyus Jani. Szabó Tibi. És még sorolhatnánk. Ikonom annál kevesebb. Az olyan játékos aki a szívemben az adott korszakom Kispestjét jelentette, egy volt vele, cégére, logója volt a klubnak. Egy brand, amire lehetett építeni a márkapolitikánkat a szurkolói lelkekben. Aki Puskás Öcsi volt Nagyapámnak az ’50-esekben, aki Tichy Lajos volt Faternak a ’60-asokban, aki Döme volt popp bloggerkollégának a ’80-asokban, vagy sokunknak Pisont a ’90-esekben. Nem véletlen a fejlécünk összetétele sem- természetesen jó adag személyi szubjektumot is tükrözve, de azért az ott látható négy arc egyikére se hinném, hogy nagyszámú Honvéd-drukker követelné habzó szájjal eltávolításukat. Persze van, aki hiányolja innen Détárit vagy épp Bozsikot, de a hely véges volt és mondom, szubjektum.

Nekem ilyen ikonjátékos volt Kovács Kálmi, a kora kilencvenesekbe külföldi sikereit meg-megszakítóan hazatérő csatárcsillag, aki ha pályán volt és jó napja volt, azzal az érzéssel ajándékozott meg, hogy ma biztos a gól. Később ilyen kulcsjátékos volt számomra Bárányos aki egy új kasztot képviselt: A KISPESTI NEVELÉST aki sztárjátékossá ért az NB1-ben. Hogy belőle mi lett az ikonlétből, nem e poszt témája, de fájó momentuma a privát Kispest-Honvéd-sztorimnak.

Az első légiós aki elérte a belsőmben azt a státuszt, hogy nem egy kedvenc a csapatból hanem a nagybetűs favorit, az -gondolom sokakat “meglepek” vele- Robi Warzycha volt. Róla itt most ennyi legyen is elég, Ti is unjátok már a hozsannázásaim, s lassan nekem is fárasztó ezredik alkalommal is leírni hogy mekkora arc volt pályán és pályán kívül is a polák félisten. Ugorjunk.

Ínséges évek jöttek, ahol azért csapatokon, kereteken belül megvoltak a kedvelt arcok, de mindenek fölött álló kedvenc, jellegadó címerjátékos nekem hiányzott. Szerettem Németh Norbit, míg itt tolta, de ő nem nálunk teljesedett ki; bírtuk a kis Dobost, komáltam Genikét, de a kis mozambiki azért sose volt új Pisont, bármennyire is imádtuk őt. Aztán jött a korai Hemy éra, és Hercegfalvi visszatérése, aki meghatározó bohócligerré érett távollétében, s miután megbékélt a szurkerekkel 2006 őszén, felcsillant a remény hogy ő lehet az új brand. Ehhez minden adottsága megvolt – remek technika, Vasas ellen sarkazott csodagól, szakmányban termelt találatok, remek passzok, kispesti nevelés – és ő mégis más utat választott. Hát mit mondjak… márkanév lett ő is, de nem jó csengésű…

A kezdeti Hemingway-érás kisebb sikereket nyomasztóbb szezonok követték, Sisa tréner szerethető kiscsapatot próbált építeni, értelemszerűen ikonok nélkül. Morales filozófiája 11 szürke eminenciásról szólt, aki kiemelkedett az max azért volt, mert 8 méteren 100-at vert a magyar mezőnyre futósebességben. Igen, csíptük Abrahamot és a csöppnyi Diegót – de az utóbbi helye a “Büszkeségeink” táblán ma is csuklásra késztet.

És mégis, mi mentünk és szurkoltunk, ha kellett,  hát Schultz Lacinak, ha kellett, Hornyák ‘hentes’ Vendelnek, ha kellett, a borzalmas Rouani-Rufino sornak. Tavaly már BojtorLacit hypeoltuk… Azért ez mindent elmond. Én már letettem arról, hogy olyan játékosok is lesznek a keretünkben akinek a neve hallatán már megy fel bennem az adrenalin és aki nem csak megdöglik a pályán a színeinkért, de élvezhető focit is nyom nekünk. Pedig valahol erről szól a szurkolói lét szebbik oldala, csak nálunk ez valahogy elfelejtődött.

És akkor eljött az idei október, és ugye visszatért “a Sanyi“. És ez a Sanyi gyerek fél év partvonalon kívüli lét után úgy robbant vissza a kispesti kezdőbe, hogy… azt akartam írni, hogy “mintha el se ment volna 2003 nyarán“. De nem írhatom  ezt, mert a már nálunk is szárnyait bontogató, de még forrófejű, magát 2 meccsente kiállítattó vadócból mára egy érett játékos lett, az NB1 egyik legjobb csatára. Igen. Nálunk. Igen, saját nevelés. Igen, akit hívtak sokan és mégis hozzánk jött, igen akinek nem a pénz számított. Ilyen még létezik???

Kegyetlenül fontos egy dolog ez, emberek. Hogy a szurkolói fórumunkon azt olvasom, hogy a magyar fociról évek óta megkeseredett csömörrel író 1-2 arc is belelkesül. Hogy a sokszor szkeptikus Öcsém vörösre tapsolja a tenyerét, amikor a Paks ellen Sanyi kifut a gyepre. Hogy Fater arról beszél a Pécs elleni derbi után, hogy “el sem hittem, hogy honnan csapott le a labdára a Sanya“. Hogy Debrecenben egy stadion szidja a mi csatárunkat mert annyira fél tőle a 6000 derék, ámbátor hőzöngő cívis. Hogy a Kanyar már dalt költ neki. Hogy hazatérte óta minden meccsén, még amikor rossz napja is van, gólt vagy gólpasszt hoz. Origo-s interjújában pedig feltette az eddigi képre a koronát. Egyszerű válaszok, strict önértékelés, “tudnunk kell hol a helyünk” attitűd, egészséges önbizalom.

Még két dolog. 1) A múltkor az öltözőfolyospn odementünk hozzá gratulálni, mikor jött be a pályáról az egyenlítő gól után, mire ő a fejét rázva füstölgött, hogy ma katasztrofálisan játszott ezért ne gratuláljunk…  2) az interjúinkon ő sosem az a gazsulálós arc, nem köszönget nekünk 100 méter távolságból ha találkozunk, viszont őszintén és nyíltan beszél és belül az maradt ami volt, egy igazi délpesti srác.

Na, az van hogy Sanyival sokat nyertünk. Ha télen megy tovább, már akkor is. Sőt, fájó szívvel de azt kívánom, menjen is, ne üljön bele a hazai szürkeségbe… viszont ha marad, akkor továbbra kettőzötten érdemes lesz kijárni tavasszal a Szetélybe. Ha Kispest-meccs, akkor Torghelle -ez lassan alapmondat lesz és ez jó. Úgyhogy élvezzük ki amíg tart.

Ikonok. Ők jelentik ennek az egész őrületnek, amit futballdrukkerségnek, fociláznak hívunk, a savát-borsát. Miattuk van az, hogy legalább 10-ből egy meccsre átlagosan azért évek múlva is emlékszünk. És nyilván más szint a világklasszis Öcsi bá, a zseni Tichy, a nagy kedvenc Pisont Pista vagy most a mi Sanyink. De egy dolog közös bennük. A fejünkben élő kognitív Kispest-poszterünkön ott a helyük. Mindegyiküknek.

És most ti jöttök: nektek ki (volt) az ikonotok?