Mastodon

Kategória: Csak

Elindultunk valamerre, remélem célba is érünk

Két hete, a BVSC elleni edzőmeccs után vélekedtem úgy: ha hozunk két, NB2-es szinten vállalható csatárt erre a keretre, sima feljutás, nélkülük viszont bármilehet necceskedés várható idén. A tegnapi, csákvári nyitány több fronton is igazolta ezt az elméletem, bár, tegyük hozzá, ez csak az első meccs volt a 34-ből, szóval még hatalmas tanulságokat azért nem kéne levonni, bármennyire is szeretek élni az ilyen eszközökkel. Egy biztos: tegnap volt rengeteg jó és több aggodalomra okot adó élményelem is.

„Elindultunk valamerre, remélem célba is érünk” bővebben

Olyan rövid a padunk, hogy nyugodtan nevezhetjük sámlinak is

Egyedül darabra vagyunk meg. Kicsit olyan, mint egy telinek tűnő hűtőszekrény, azonban ha főzni kell belőle valamit, akkor valahogy mindig paprikás krumpli jön ki a végén.

Éveken át egyszerre jellemezte a Honvédot játékoshiány – és játékosfelesleg. Adott posztokra iszonyatosan sokan voltunk, miközben máshol kényszerfocisták játszottak. Volt, hogy a padon három-négy középhátvéd, és ugyanennyi szélső ücsörgött, miközben középre nem tudtál behozni senkit.

Ez most megszűnt, és helyette a darabszám jellemez minket, valamint a relatív hiány fogalma. Relatív, mert amúgy megvagyunk, és ha működik, ha nem esnek ki játékosok, akkor tényleg, azonban ha változtatni, netán váltani kellene, akkor könnyen bajok lehetnek.

Fiatal és rövid csapattal megyünk neki egy bajnokságnak, ahol nem csupán cél, hanem elvárás is a visszajutás.

„Olyan rövid a padunk, hogy nyugodtan nevezhetjük sámlinak is” bővebben

Vasárnap stadiont* és ellenfelet is avatunk

Miközben a világnak az lenne a normális rendje, hogy egy Honvéd a Magyar kupán túl, legfeljebb hírverő meccs miatt utazik Csákvárra.

Valami érthetetlen okból úgy alakult a magyar labdarúgás története, hogy sem a Kispest, sem a Honvéd nem játszott még bajnokit a Csákvárral. Sőt, a második csapatunk sem.

A Kispest erre egyébként nagyjából objektíve is képtelen lett volna, ugyanis Csákváron 1948-ig nem igazán létezett klubszintű labdarúgás, és mivel az önálló Kispest 1949 végén megszűnt, ráadásul az egykori Kispest település még véletlenül sem Fejér megyében található, ahol a születőben lévő csákvári labdarúgás bontogatta a szárnyait, a találkozás valószínűsége abban az egyetlen közös évben pontosan a rettentő és az iszonyatosan valószínűtlen közé eshetett. A matematika végül működött, és a két klub nem találkozott egymással.

„Vasárnap stadiont* és ellenfelet is avatunk” bővebben