Osztályozókönyv // Csak a Kispest!

Hiába volt közel egy meccsnyi foci a pályán, mégis csak az utolsó pár perc fog megmaradni, amikor szinte játékban sem volt a labda

Honvéd–Csákvár 3–1

Igazán kellemes meccsnapra sikeredett a vasárnap: előbb baráti sütögetés a Wekerlén, később vergődés a szembe sütő naptól, de legalább vezetünk, hőbörgés, hőbörgés, ezek tényleg parasztok, viszont megvan a győzelem, utána ünneplés, jó hangulat, valamint születésnap és banánpálinka. Kettőre otthon is voltam.

Ami viszont fontos: visszakaptam a kabalasapkám, rajtam volt a sorozatban győztes póló és a csapat is újra fehérben játszott. Van még kérdés, hogy a babonák működnek, vagy mindenki meg van győzve?

bővebben

Amikor a babona és a statisztika is ellened játszik, akkor abból nem sok jó sülhet ki

Ajka–Honvéd 1–0

Csak a szokásos: ismét a pályaudvari velős piritós volt egyedül értékelhető Ajkán.

Persze, lehet mondani, hogy megvoltak a helyzeteink, hogy hajtottunk, hogy ment mindenki előre, azonban vannak olyan napok, amik egyszerűen el vannak átkozva, amikor semmi sem jön, semmi sem jöhet össze. Mint például májusban Szegeden. Azt megúsztunk 0–0-lal, most nem.

[Babona biturbó] Már a meccs előtt rosszat éreztem. Pisti nyilván otthon felejtette a kabalasapkám, erre én, jó az iksz is felkiáltással nem vettem át a kabalapólót, mert pontosan tudom, hogy csak együtt működnek. Aztán beérve jött a következő megdöbbenés: sárga mez. Nabazmeg, itt senki nem akar nyerni? (Vagy egy másik lehetséges magyarázat: ezt a meccset az ajkai szertáros nyerte meg a hazai fehér kiválasztásával.)

bővebben

Lassan a fordított is sima lesz?

Szentlőrinc–Honvéd 1–2

Attól félek, sokáig emlékezni fogok erre a meccsre. Persze, nyilván nem azért, mert fordítottunk, az ilyesmi lassan elvárás lesz felénk, hanem mert olyan piszokmód fájt a jobb lábam egész nap, hogy sírni tudtam volna. (Nagyon rosszul viselem a fájdalmat.) Rossz volt állni, rossz volt sétálni, ülni se jobb, ráadásul gyakorlatilag lehetetlen, annyira tömött a lelátó. Mindenhol máshol kellemes füves placc, azonban a világos vászonnadrágomnak valószínűleg a végét jelentette volna, ha ott táborozok le. Ebből szenvedés lesz.

bővebben

Ismét sima volt

Honvéd–Budafok 3–0

Eddig minden a terveim szerint alakul. Idézném magamat július elejéről:

Az első pillanattól dominálni kell, már az első ellenfelet mind játékkal, mind fizikummal, mind erőszakossággal a földbe kell döngölni, legyen az bármilyen szimpatikus kiscsapat. Aztán a másodikat, harmadikat, negyediket is, hogy meglegyen a tekintély. Szeptember elejére nagyjából 15/15 ponttal és 20-3-as gólkülönbséggel kell állni.

A Videoton sima hármas volt, a Budafok megúszta hárommal, a Videoton ellen négy sárga és egy kétsárgás piros, a Budafok ellen öt sárga. Van közte pofázás, szükségtelen durvaság, és sima fault is. A fizikumra sem lehet panasz, és mindkét ellenfél edzője kimelte, hogy mennyivel előttük járunk.

Elégedett vagyok.

bővebben

Nem gondoltuk, hogy ennyire sima lesz, pedig akár hihetnénk is magunkban az elmúlt hónapok alapján

Videoton–Honvéd 0–3

Meg kell állapítsam: mégiscsak szeretek meccsre járni. Van, amikor csupán a lábam visz ki, hiszen ott kell lenni, számomra úgy normális, úgy értelmezhető a világ, ha ott vagyok a meccsen. És vannak a tegnapihoz hasonló napok, amikor nem csak fizikailag vagyok jelen, hanem úgy is érzem, hogy Meccsen – így, nagybetűvel: Meccsen – voltam. Az ilyen napok erősítik meg az emberben: futballszurkolónak lenni tényleg nagyszerű dolog. Kiváltképp kispestinek.

(További nagy előnye a mérkőzések helyszínen való megtekintésének, hogy félidőben nem tolják a pofánkba a propagandaegyperceket.)

bővebben

Vége (júliusban újra kezdjük)

Vasas–Honvéd 2-2

A minimumprogram nagyjából összejött:

nem lett bajnok a Felcsút,
kiesett a Videoton,
nem jutott fel a Vasas,
bennamradt az NB III-ban a Haladás,
és sajnos a Gyirmót esett ki, nem pedig az Ajka.
Még az lenne jó, ha nem jönne fel a Mosonmagyaróvár. Az osztályozókat hamarosan sorsolják, a meccsnapok június 1. és 8.

bővebben

A totógyilkos meccsek tankönyvi példája

Honvéd–Kisvárda 3–0

Sz-től tudom, hogy sportfogadásilag az ilyen a meccsek a legproblémásabbak. Adná magát, hogy a bajnokcsapat kitömi a tartalékokkal felállót, azonban ebben az esetben a bajnokcsapat azért bajnokcsapat, mert már bajnokcsapat, vagyis pontszámra megvan.

A klasszikus modell az, hogy ha az elején talál egy gólt az esélyesebb, akkor onnantól nagyjából annyi a kérdés, hogy mennyi a vége. Viszont minél később találja azt a gólt az esélyesebb, úgy nő arányosan és meredeken a másik fél esélye a meglepetésre.

Ahogy az a Kisvárda ellen is történt.

bővebben

Jó ötlet volt gyakorolni a tét nélküli meccseket, ugyanis

Honvéd–Kazincbarcika 0–1

jövőre nem sok ilyet tervezünk játszani.

Jövőre mindennek arról kellene szólnia, hogy vissza az NB I-be, erre egy semmit sem mutató Kazincbarcika ellen sikerült lehozunk egy olyan szar meccset, ahol emlékeim szerint kapura sem rúgtunk. (Ahogy azt a Honvéd által vágott összefoglaló is megerősíti.) Az, hogy idén a Kazincbarcika a feljutás egyik nagy esélyese, ne tévesszen meg minket, ezzel a teljesítménnyel egy átlagos évben legfeljebb jó/jobb középcsapat lenne az NB II-ben. Amennyiben nem tudjuk üzembiztosan megugrani ezt a szintet sem, akkor ne legyenek nagy reményeink.

bővebben

Majdnem hivatalos: jövőre is másodosztály

Szeged–Honvéd 0–0

A Kazincbarcika győzelmével és a szegedi pontvesztésünkkel idén (is) lemondhatunk a feljutásról. Három forduló alatt lehetetlen 12 pontot behozni.

A Gyirmót megtette a szívességet, hogy nem nyert, ahogy a Békéscsaba is, azonban mivel nekünk csak döntetlenre futotta, a bentmaradás még nem dőlt el, vagyis az osztályváltás kérdése egyelőre csak felfelé zárt előttünk, lefelé még mindig nyitott. Három forduló, nyolc pont előny. (Nyilván meglesz, viszont rögzítsük a tényeket: egyelőre még nincs.)

További történések: a Szeged és a Mezőkövesd bentmaradt, a Kisvárda feljutott.

bővebben

Ugye, mennyivel jobb, ha inkább mi lövünk gólt, gólokat a 15-30. percek között?

Honvéd–Békéscsaba 3–0

_sima volt

A brutális tavaszt futó Kisvárda (11 meccs, 9 győzelem, 2 döntetlen, 2,64-es ppm) mögött ugyanerre az időszakra nézve mi vagyunk a másodikak (2,00 ppm), kényelmesen előzve a feljutásért egymással viaskodó Vasast (1,82 ppm) és Kazincbarcikát (1,70 ppm). A másik dolog, hogy egészen furcsa ilyesmit gondolni a tavaly őszi teljesítményünk után, azonban az elmúlt nyolc meccséből mindössze egyet nyerő Békéscsaba ellen egyértelmű esélyesnek számítottunk.

És úgy is játszottunk.

bővebben