Mastodon

Kategória: Osztályozókönyv

Egy rettenetes meccs alatt és után igazán erős pillanatokkal búcsúzott el egymástól csapat és szurkoló

BVSC–Kispest 4-1

Az első 29 fordulóban egyszer se kaptunk kettőnél több gólt. Sőt! Ezen a meccsen 59 percet voltunk hátrányban, amivel megdöntöttük az éves rekordunkat (56 perc), amit a szerencsétlen kozármislenyi meccsen szedtünk össze. (Egyébként egész évben összesen 299 percet játszottunk hátrányban, ami az összes játékidő mindössze 11%-a.)

Sok minden másban is rekordot hozott ez a meccs és ez a forduló. Nyilván a tabella utolsó három helyezettje egyszerre nyer idegenben: a Budafok Videotonban, a Békéscsaba Mezőkövesden, a Szentlőrinc Tiszakécskén, miközben a 13. Soroksár otthon simázza le a bronzérmes Kecskemétet.

„Egy rettenetes meccs alatt és után igazán erős pillanatokkal búcsúzott el egymástól csapat és szurkoló” bővebben

Osztályon felüli mérkőzésen

Kispest–Vasas 3–1

Hát igen, megint az volt, ami sajnos csak nagyon ritkán lehetséges az NB II-ben: komoly, látható tétre meccset játszani.

  1. A mindenkori Bozsikban eddig rajtunk kívül senki sem ünnepelhetett bajnoki címet. A közelmúltban például a Videoton kétszer is megpróbálta (2011: hol a fieszta? 2017: elveszem a piros pólód), de persze semmi. Ahogy azt kell.
  2. Kispest–Vasas, és bár már mindkét csapat feljutott, a bajnoki cím egyelőre nem dőlt el. Számunkra ebben a bajnokságban valójában egy név, egy ellenfél volt: a Vasas.
  3. Teltház, látvány, miazmás. 6627 a hivatalos nézőszám.

Ez a csapat nem először villant jó játékot, amint valódi tétre kezd játszani. Az első félidő se volt kutya, azonban a másodikat egész biztos újra fogom nézni a héten legalább egyszer. Még viccelődtünk is azonban meccs után, hogy az 1. fordulóban, Videotonban volt utoljára ilyen félidőnk. Vagyis az 1. forduló első félideje és a 29. forduló második félideje között volt 28 legfeljebb közepes meccsünk.

„Osztályon felüli mérkőzésen” bővebben

A minimumprogram teljesítve: NB I.!

Szeged–Kispest 0-0

ez a poszt inkább az érzelmekről szól, mintsem a történésekről.
kéretik így kezelni.

1072 nap a másodosztályban. Közel három év. Iszonyatosan sok idő. A klubtörténet első élvonalbeli bajnokija (1916.09.03.) és az első érem, egy ezüst megszerzése között (1920.06.20.) is mindössze 1386 nap telt el. Abban a mezőnyben, abban a magyar futballban érmet szerezni egyáltalán nem volt kis dolog. Gondoljunk bele, a korszakban a magyar foci az angol, uruguayi, argentín, dán és skót mellett/mögött az első öt-hatba tartozott a világon. (A témáról részletesen Szegedi Péter második tanulmányában olvashattok ebben a kötetben. [106. oldal])

A kétezer-húszas évekre aztán eljutottunk oda, hogy harmadszori próbálkozásra sikerült egyáltalán feljutni az NB II-ből.

„A minimumprogram teljesítve: NB I.!” bővebben

Nem érdemes magyarázni, ez újfent szánalmas volt

Kispest–Soroksár 0-0

Sorozatban a harmadik hazai meccsünket voltunk képtelenek megnyerni, a haladás mindössze annyi, hogy most legalább nem kaptunk ki. Micsoda boldogság.

Pedig a saját kezünkben volt a sorsunk: amennyiben négy meccsből négyet nyerünk, bajnokként juthattunk volna fel. Erre az első adandó alkalommal, egy végtelenül alsópolcos, kiesőgyanús csapat ellen ellen feltettük a kezünket, hogy kösz, nem.

„Nem érdemes magyarázni, ez újfent szánalmas volt” bővebben

Belátható távolságban az NB I.

Mezőkövesd–Kispest 1-2

_feljutómatek

  • a Mezőkövesd kiszállt, ami egyben azt is jelenti, hogy harmadiknál rosszabbak idén már nem lehetünk.
  • a Vasas feljut, ha legalább annyi pontot szerez otthon a BVSC ellen, mint a Kecskemét Karcagon. Magyarul, ha ma nyer a Karcag, akkor feljutott a Vasas.
  • mi gyakorlatilag feljutunk, amennyiben a Karcag megveri a Kecskemétet. (+12 pont négy meccsre, és bár győzelmekben behozható, egy +16-os (24 vs 8) gólkülönbséget is el kéne tüntetni közben.)
„Belátható távolságban az NB I.” bővebben