- elszomorító, hogy mi lett a Nemzeti Sportból // ma például ezt a valamit nevezik elemzésnek. A leadben még azt ígéri, hogy „Összefoglaltuk, kik milyen szerepet játszottak eddig a Marco Rossi-éra sikereiben.”, ezzel szemben kapunk egy semmitmondó felsorolást, két még semmitmondóbb grafikont, viszont az egyáltalán tudjuk meg, hogy kik milyen szerepet játszottak.
- igen, arról a lapról beszélünk // amelyik száz éve még a világ élmezőnyébe tartozott például adatvizualizáció tekintetében, és amely kimondottan magas presztízsűvé tette évtizedekre a sportújságíró szakmát Magyarországon. Bezzeg manapság. (nehogy kattints!, Szöllősi újabb vezércikke lesz mögötte)
- sajnos az ilyesmi semmitmondó anyagok és összemosások // patent helyzetet teremtenek, hiszen az egyszeri olvasó könnyen elbizonytalanodik, hogy pontosan mit is kéne értenie, hogy aztán belefusson Csányi Sándorba: „A futball ma Magyarországon sokkal szélesebb és magasabb színvonalú bázison nyugszik, mint korábban, ez a sportág csúcsán is tükröződik. A hazai bajnokság színvonala lényegesen erősebbé vált, stabilizálódott a csapatok pénzügyi helyzete, ugyanakkor a költségvetésük még mindig csak töredéke például egy jó horvát élvonalbeli együttes költségvetésének”
- sőt, hogyasznogya // „A magyar labdarúgásban jelenleg minden értelemben rend van, innen feljebb lehet lépni, és cél az is, hogy a válogatott ott maradjon, ahol jelenleg van, valamint innen is előrébb jusson” – mindezt azt követően, hogy az Izland elleni pótselejtező 88. percében már biztos volt(!) abban, hogy a csapat elveszíti az összecsapást. Vagyis temette az egészet, miközben az Eb-selejtezősorozat nem számított, az előző NL-ben elért helyezésünk és a finnek kijutása miatt pótselejtezhettünk, ahol végül az utolsó két percben fordítottunk. Két meccs kellett, és megcsináltuk, ha neccesen is, de megcsináltuk. (Rossi <3) Tényleg érdekelne, hogy mit jelent az a szint, ahol a válogatott jelenleg van, és szeretnénk ha legalább itt megragadna.
- még a végén // Kelét kell linkelnem?
Egészen váratlan hír a válogatott háza tájáról: Holender nem kezd a törökök ellen :(
Tizennégy éve nincs közöttünk Öcsibácsi
2006. november 17. egy szomorú nap volt.
Holender kezd a szerbek ellen
Tizenharmadszor
A fakónak volt olyan meccse, ahol az átlagéletkor nem érte el a 18 évet!
Elképesztően fiatal a második csapatunk – állapítottam meg magamban tegnap a Szeged elleni meccsen. De vajon mennyire? – tettem fel azonnal nyilvánvaló kapcsolódó kérdést.
Vasárnap délelőtt tehát jobb dolgom nem lévén: megnéztem.
Bakker, ha nincs Nagy Geri, Kálnoki-Kis, Horváth Andris vagy Nagy Sanyi, akkor a srácok nemhogy a húszat, de még a tizennyolcat sem érik el átlagosan:
A pályára lépők teljes névsora elérhető itt.
„A fakónak volt olyan meccse, ahol az átlagéletkor nem érte el a 18 évet!” bővebben