mert célunk csak egy van
Az Újpest az elmúlt napokban telesírta a magyar sajtót, hogy mennyire rossz nekik, mert játszaniuk kell az MTK ellen. Valóban, tényleg kellemetlen, hiszen nem kevés hiányzójuk van. Amit azonban nem értek a történetben, az a szükségtelen hangulatkeltés.
Vagyis az a hangulatkeltés, hogy mindig és mindenért az ellenfél a hibás az ehhez hasonló esetekben, ráadásul a halasztást kérő klubok gyakran mindent megtesznek azért, hogy a szövetség által hozott hülye szabály miatt kényelmetlen helyzetbe hozzák az ellenfeleket, ha azok esetleg nem mennek bele a halasztásba.
„Nehéz jó szabályozást alkotni a jelenlegi helyzetben, ezért különösen fölösleges hergelni az embereket” bővebbenEddig összesen 79 akadémistánk mutatkozhatott be 10 ország élvonalában.
Németh Dániel a 49. akadémista, aki bemutatkozhatott a Kispestben bajnokin.
Először fordult elő, hogy egy meccsen három akadémistánk is bemutatkozhatott.
A kettőre is csak négy példát találhatunk az elmúlt tíz évből:
Bp. Honvéd – Mezőkövesd 1-1 // osztályozókönyv
A szombat legvárósabb pillanata ismét a négy óra, vagyis az adatbank feltöltésének legkésőbbi időpontja volt. Kik játszanak, kik hiányoznak, kik ülnek a padon, milyen Honvédról beszélhetünk egyáltalán?
Aliji, Balogh, Batik, Cipf, Craciun, Eppel, Gale, Gazdag, Horváth Andris, Lukács, Mezghrani, Ugrai, Uzoma, Traoré
Tizennégy (14!) játékos, akit neveztünk a Videoton, Paks, illetve a Nemesapáti meccsekre, de nem neveztünk a Mezőkövesd ellen.
„Ha ennyi hiányzóval és a pályán kilenc emberrel tudunk egyenlíteni, akkor lassan nyerhetnénk egy meccset hazai pályán is” bővebbenBp. Honvéd – Mezőkövesd @ Hungária körút, 17h
A múlt heti bejelentés óta pörög a koronatotó Kispesten. A szurkoló következtetéseket szeretne levonni a kupameccs keretéből, listázza az edzésképeket, vadul pörgeti az Instagramot, a Facebookot, hátha lehullik valami információmorzsa. Mindenféle hírek terjednek, mindenki nagyon jól értesült, a szurkoló pedig hinni szeretne, reménykedni, miközben a legrosszabbra készül.
Pontosan tudja, hogy itt még nincs vége, hogy a helyzet nyilvánvalóan rosszabb lesz, hiszen előbb mindig rosszabb kell legyen egy helyzet, és csak utána jöhet a javulás, ha egyáltalán beszélhetünk a javulás lehetőségéről. A szurkoló tehát úgy reménykedik, hogy pontosan tudja, a reményei szinte sohasem azonnal, belátható időn belül, hanem majd valamikor a jövőben válhatnak esetleg valóra, ha akkor még egyáltalán aktuálisak lesznek. Ezért a szurkoló igazából nem is reménykedik a szó szótári értelmében, hanem valami teljesen mást művel, amire a szót sem tudom hirtelen, azonban a jelentése valami ilyesmi: a jelenben tudni, hogy a reménykedésnek még nincs itt az ideje, és amiatt, hogy majd lesz lehetőség reménykedni, magabiztosnak és önazonosnak maradni.
Lehet, per definitionem ez volna a hit?
„A tökéletlenek ellen a tökéletes védekezés is hiábavaló” bővebben
