Érdekes megfigyelés, hogy az új edzőkkel mindig csak az első pár meccsen vagyunk kompaktak, később azonban iszonyatosan megnyúlik a csapat

Bp. Honvéd – Újpest 2-2 // osztályozókönyv

Valahol elképesztő, hogy mennyire nem találja magát a Honvéd játéka. Lassan két éve csak a szenvedés megy, minden esetleges, előremutató dolgot alig tapasztalni. Edzők, stílusok, szemlélet váltja egymást, egyedül a lényeg változatlan: az eredményesség (hiánya) és a kilátástalanság (nem hiánya).

Alig egy hónapja mintha megcsillant volna valami. Megszálltuk a középpályát, Hidi, Nagy Geri és Zsótér szétfutotta, agyonnyomasztotta az ellenfeleket, elől pedig ott van a két zseni, Balogh és Gazdag, akik majd megoldják valahogy. Balogh kinyúl a lábával, úgy vonzza be a labdákat, és úgy állítja maga körüli pályára, mint bolygók a keringőegységeket. Utána vagy rácsavarodik és elveszíti, vagy valami egészen váratlant húz, új teret nyit, amit vagy felismernek a többiek, van nem. Gazdag általában igen. Mondjuk, Gazdag talán az egyetlen, akiből jelenleg kinézzük, hogy egyedül is végig tud vinni egy támadást: helyzetig, gólig, kiharcolt tizenegyesig.

Megcsillant a remény, hogy össze tudunk rakni egy robotolós csapatot, akik képesek lehetnek kiszolgálni a támadókat. És akkor Nagy Dominik még a jövő ígérete volt, ahogy a sérült Bőle és Eppel is. Velük majd jobb lesz, könnyebb lesz. Nagy Dominik azóta játszik, jobb azonban nem lett tőle. Eppel visszatért ugyan, de a szombati pár perce egyelőre nem oszt, nem szoroz.

“Érdekes megfigyelés, hogy az új edzőkkel mindig csak az első pár meccsen vagyunk kompaktak, később azonban iszonyatosan megnyúlik a csapat” bővebben

Valakinek már igazán illett (önként) beleszaladnia a késbe: D1ó5győr

Bp. Honvéd – Diósgyőr 5-1 // osztályozókönyv

Az rendben van, hogy a D1ó5győr objektíve bűn rossz, hiszen még mi is képesek voltunk kilencet gurítani nekik az ősszel, azonban akkor sem fér a fejembe (oda bele), hogy miért nem tudtunk máskor is ilyen elánnal játszani?

  • az MTK elleni első félidőben (Bódog utolsó meccsén) hasonlót lehetett látni, mentünk, csináltuk, hajtottunk (látványosan egymásért is), majd jött a szokásos második félidő.
  • Gazdaggal csatárban egyszerűen nem tudunk veszíteni. Nagyon kell, hogy kétféle stílus legyen elől, és ne a négy statikus támadónkból szenvedjen kettő labda nélkül.
    • amúgy megvan, hogy a négyből hármat nyáron szereztünk be, majd, amikor úgy éreztük, ennyi is kevés lesz, akkor megegyeztünk Eppellel? 07.17. TGK; 08.04. Babakocsi; 08.19. Balogh; 10.20. Eppel az érkezési sorrend, miközben más típusú csatárt nem igazoltunk, csak eladtunk (Moutari, Lanzafame).
“Valakinek már igazán illett (önként) beleszaladnia a késbe: D1ó5győr” bővebben

A világuniverzum még jön egy válasszal, hogy ezt a meccset hogyan bukhattuk el!??!?

Újpest – Honvéd 1-0 // osztályozókönyv

  • kilenc edzőcsere: nyolc győzelem, egy döntetlen az NB I idei mérlege. pipa
  • harmadszor mentem kifejezetten egy alkalomra szánt pólóban meccsre: harmadik vereség. Felcsút, 2016, utolsó forduló; tavalyi kupadöntő és most. Egy negyedik alkalommal, 2017-ben Debrecenbe menet egyszerűen elfelejtettem felvenni, akkor nyertünk 5-2-re.
  • Istvánnal még nem nyertünk a Megyerin, pedig nem csak az Újpest, hanem a Vasas ellen is próbálkoztunk.

Ha léteznek babonák, akkor tegnap az összes bejött. Minden lócitromba beleléptünk, az összes galamb a fejünkre csinált, a falnak támasztott létra alatt átsuhanó fekete macskában is pofára estünk.

Kezdve onnan, hogy beérve a stadionba első utunk a büféhez vezetett, itt legalább iható a sör felkiáltással. Mindenfelé megmaradtak a Gallica reklámjai, a csapon azonban Borsodi. Jól indul. (Bónusz, az egyetlen tapodtat sem haladó sorba sikerült beállnunk, így konkrétan csaknem fél órát várakoztunk a sörünkre.)

“A világuniverzum még jön egy válasszal, hogy ezt a meccset hogyan bukhattuk el!??!?” bővebben

Mindenféle egyéb jellegű kimutatások a bajnoki idényünkről #3

Ha az egész idényt otthon és piros-fehérben játszottunk volna végig, 60 pontunk lenne, és éppen csak lecsúszunk az ezüstről.

Ami igazán számít: mez és eredményesség //
mezmeccspontátlaghazaiMhazaiPthazaiÁtl.
piros-fehér17301,813231,77
fekete15191,3591,8
sárga100000
idényátlag33491,4817311,82

A mezei szurkoló nyilván babonás, és pontosan tudja, hogy a mérkőzések nem a pályán dőlnek el, hanem a rituálékon, a bűbájon és a csillagok állásán múlik minden. A régi Bozsikba, a korzóra menet, mindig ballal léptem fel a lépcsőre, és ha nem, hetekig nem bocsátottam meg magamnak a hazai vereséget. Mert annak jönnie kellett, és azonnal jött is.

“Mindenféle egyéb jellegű kimutatások a bajnoki idényünkről #3” bővebben

Pedig mindent megtettem, mégis kevés volt

Babona nélkül nincs futball, és babona nélkül nem létezhet szurkoló sem. Van, akinek lehetősége nyílik rá, és kedvenc alsónadrágját felvéve az egyenmez alá, mindig bal lábbal lép először a gyepre, netán keresztet vet, felnéz az égre, vagy csókot dob képzelt szerettei felé. Általában őket nevezzük játékosoknak.

Velük szemben, vagy épp ugyanúgy, nekünk is vannak jól bevált kabaláink. Lehet, egyszer máshol szálltunk le a villamosról, mire a csapat nyert hárommal, és azóta is ott szoktunk. Talán olyan is volt, hogy rajtunk maradt az otthoni játszónadrág, mire kitömtük a Fradit, és mi azóta is abban járunk.

Én sem vagyok más. Gondoltam az Újpest ellen illenék mindent, de mindent bevetni, ami egyszer már segített rajtunk.

A piros-fekete centenáriumi mez otthon maradt, rossz az aránya. Idén tízből jó, ha háromszor jött be. Cipőnek legyen mondjuk a fekete, amit nagyritkán használok teremben, mert legutóbb a tavalyi idényzárón volt rajtam a Bozsikban, és akkor Vaccaro büntetőt ollózott. Pólónak Lipicai (képünkön), mert a Fener elleni közvetítés alatt működni látszott. Elég azt mondani, hogy egy Zsolnai-parádé és gól a mérlege. Zakónak a fekete, ami ugyan nem a legnyáribb darab, de jól jött ősszel a Vidiveréskor. Kisboltnak a játszótér melletti, ahol mindig úgy veszek sört, hogy a visszajáróval együtt legyen annyi apróm, amivel a pénztárnál pontosan oda tudom adni a jegyárat, és az első benti sört még zsebből fizessem.

Minden előkészítve, minden stimmolni látszott, és valahogy semmi sem működött! Ha léteznek a futballban égiek (és létezniük kell, mert tudjuk, hogy a babonáink működnek), akkor ma mind ellenünk fordultak.

Nem maradt más idénre, mint új megoldásokat keresni, miközben csak egyetlen alkalommal kísérletezhetünk, jövő vasárnap Siófokon. Remélem a strandpapucs, a pálmafás bermuda és a bal kézben tartott sör elégséges lesz.

Ha pedig nem, akkor kitalálunk valami újat, mert mint tudjuk: csak ezen múlik.